2015. október 31., szombat

7.rész-Összecsapás és Sárkánylovasok


Hablaty vezetésével az arénába futottunk. Mi illedelmesen megálltunk a kapuban, ő pedig az egyik ketrechez lépett és leengedte a kart. Kijött rajta egy sárkány, akit nem is olyan rég láttunk. A kezét felé tartva hátrált előtte és hozzánk vezette.
Végül megállt Takony előtt.
-Add ide a kezed!
-Várj! Mit cs...
-Nyugodj meg!
Takony tenyerét a Szörnyen nagy bőrére tette. A sárkány barátságosan fogadta el új gazdáját.
Ugyanezt megcsinálta a többieknél is, míg mindenkinek lett hátasa, akarom mondani csak majdnem mindenkinek. Astrid siklót, az ikrek egy cipzárhátot, Halvér pedig egy gronkelt kapott. Mindenkinek osztott kötelet, hogy majd megtudjanak kapaszkodni. Hablaty felült Astridhoz, hát neki könnyen megy! És én?!
Támadt egy őrült ötletem, és feltápászkodtam Kőhöz és Fához. Habár ezt még meg fogom bánni.
-Indulás!-jelzett Hablaty. (ő lett a csapatvezető vagy mi a szösz)
És megindultunk a sárkányfészekhez. furcsa volt, hogy most nem Fogatlan jól megszokott hátán ülök, de hát egyszer élünk!
-Szinte sejtettem, hogy valami ilyesmit tervezel.
-Nem mondod!
-Akkor mi is a terv?-kérdezte Halvér
-A terv? Hát az nincs. Nem tudom mi fogad majd a fészeknél.
-Milyen fészek?
-A sárkányok fészke. Ott van az alfájuk, aminek lopták az ételt tőlünk.-Astrid helyeslően bólogatott, úgy tűnik erről már nem csak ketten tudunk.
Egy este, mikor repültünk, messzebbre mentünk a szokottnál, és oda jutottunk végül.
Azóta tudjuk, mért harcolnak a vikingekkel a sárkányok és fordítva.
-A neve Vörös Halál.-így neveztük el a behemótot.
-Ú! Tök állat!
-Jah!-legalább az ikreknek tetszik.
Nemsoká oda értünk, és akkor megláttuk, ahogy az alfa kijön a "vulkánból"
A vikingek futottak.
-Tűz!-utasított Hablaty
Minden sárkány tüzelt. Ugye mondtam, hogy még nagyon meg fogom bánni?
-Utat a sárkánylovasoknak!-kiáltotta Fafej
-Először Bélhangost és Pléhpofát szúrtam ki. Ismertem a jelenetet:
-Látod? Rád ütött. Pont az a fafejű makacs viking, mint te vagy.
A törzsfő erre csak bólintott.
-Magasságos Thor! Ez egy kilences osztályú!
-Köszönjük, Halvér. Ikrek! Dühítsétek fel! Takony, Hal, ti keressétek a vak foltját! Én megyek Fogatlanért.
-Ezazz! Dühítésben mester vagyok!
-Nehogy már! Mindenki tudja, hogy dühítőbb vagyok nálad!
-Kérlek!
"Szófogadóan" idegesítettük a Vörös Halált, de a szemem sarkából Hablatyékat figyeltem. Leugrott a siklóról, hogy kiszabadítsa Fogit. Eközben a nagy sárkány indulatainak köszönhetően elkezdte felgyújtani a hajókat.
Hablaty és Fogatlan idő előtt elsüllyedtek.
-NEE!!!-kiáltottam fel, mire a banda is abba az irányba nézett. De a dolog szerencsére megoldódott, mert az apja kiszabadította őket.
-Kecske!
-Diliszaurusz!
-Ööö.. ennek az izének nincs vak foltja!-jelentette ki Takonypóc.
A hős páros akkor ért oda, én pedig átugrottam Fogi hátára. (de jó, hogy én ilyet is tudok!)
-Szép volt! És most?
-Most mi jövünk!
Eközben a Jorgerson srác már az alfa fején volt, és a szemét ütögette valami kalpács-szerűséggel.
-Ezazz! Te vagy a viking, Takony!-kiáltottam oda neki.
-Viszont a sárkány lelökte magáról és kicsin múlott, hogy a hátasa ne kapja el. Közelítettünk a föld felé. Az éjfúria letett, ők pedig a Vörös Halálhoz indultak.
-Menj!-kiáltottam utána.
A többiekkel innentől lentről figyeltük az eseményeket.
Fogatlan rálőtt egy plazmabombát, amitől a nagy valami majdnem hanyatt vágódott. Kiengedte a szárnyát, majd üldözni kezdte őket.
Hablatyék  a felhők felé emelkedtek. Fogalmunk sem volt, mi történik odafenn. Időről időre felvillant valami. Szerintem valami ilyesmi lehetett:


Így ment ez körülbelül 20 percig. Abban a kritikus másodpercben a föld felé kezdtek sodródni. Fogatlan műfarka égett. Odinra! Csak sikerüljön nekik!
A hőseink megfordultak, és egy utolsó plazmabombát lőttek a az alfa szájába. A szárnya szétszakadozott és a földre hullva a giga behemót fölrobbant. mindenki örült, csak én aggódtam, mert tudtam, hogy mi következik most.
Úgy is történt. A halott alfa farkába ütköztek, így Hablaty leesett Fogi hátáról, majd elnyelte mindkettejüket a tűz.

Mindent beborított a hamu, és a tér Pléhpofa hangjától visszhangzott.
-Hablaty, fiam!
Most vettük észre Az éjfúriát a földön feküdni.
-Az én hibám. Ez miattam van!
A sárkány nézte egy ideig a vezért, majd szétnyitotta a szárnyát.
-Hablaty!
.
.
-Életben van! Megmentetted az életét!
Mindenki felélénkült, és ujjongott.
-Hát, ha nem is teljesen.-lépett oda Bélhangos.
Úgy tudtam! De legalább megmarad.
Felszálltunk a megmaradt hajókra és visszatértünk Hibbantra. A Haddock fiú még napok múlva sem mutatott életjelet, de tudtuk, hogy fel fog ébredni. Rátettük a műlábát (ez történt a balesetben) is, és reménykedtünk. Astriddal sokáig benn voltunk, minket ez érzékenyebben érintett.
Egy napon úgy döntöttünk, hogy szívunk gy kis friss levegőt, majd repültünk. Mindenki adott nevet az új jószágának, kivéve én, mert nekem nem volt (még, de reméltem, hogy egyszer majd lesz.) Astriddal és többiekkel is jó összebarátkoztunk, aminek nagyon örültem. Egyszer csak az ajtóban megláttuk Halatyot és Fogatlant. Mindenki köréjük sereglett.
-Sárkányok? Hibbanton? Ez már a Valhalla?
-Nem haltál meg, de nagyon igyekeztél. Kiderült, hogy egy kicsivel több kellett...ebből!-mutatott a fiára.
-Az egész lényemre mutattál!-a törzsfő csak bólintott.
-Akarod mondani, csak majdnem. Ezt itt én készítettem. belevittem egy kis Hablaty-stílust. Megfelel?
-Hááát... Talán majd felturbózom- erre mindenki felnevetett.
most jött el az a pillanat, amikor a csapattal  halálra fojtogattuk, amitől a sárkánya nem tudta megmenteni.
                                                                  *         *         *
Ez itt Hibbant-sziget.
Itt mindig esik valami-vagy hó, vagy jég. Első látásra minden kietlen és barátságtalan. Egyetlen jó dolgok a mi kis kedvenceink. Máshol hörcsögök vannak, vagy kutyák, de nálunk SÁRKÁNYOK!

Sziasztok! Végre sikerült befejezni, és most *dobpergés*
HAPPY HALLOWEEN!


2015. október 28., szerda

6.rész-A próba

A fejére tette a sisakját (amit elmondása szerint az apja adott neki) és bement. Az "ajtótól" nem túl messze volt egy fegyvertartó, oda battyogott. Leemelt egy pajzsot és egy apró tőrt.
-A pöröly jobb lett volna-hallottam Pléhpofa vélekedését.
Őszintén szólva megértem Hablaty miért parázott tőle. A manus elég veszélyesnek látszik.
Az arénában pattanásig nőtt a feszültség.
-Kész vagyok!-szólt Hablaty.
Mi Astriddal a szívroham szélén álltunk, legalábbis én biztos.
Bélhangos meghúzott egy kart, ezzel kiengedve a halálos Szörnyen Nagy Rémséget. A sárkány tűzbe borulva száguldott ki ketrecéből, és egy lángcsóvát lövellt az ujjongó tömeg felé. Amikor meglátta a fiút érdeklődve, de ellenségesen indult el felé.
Hablaty a elengedte kezéből a harci felszerelését, arra tartotta a kezét és próbálta nyugtatni.
-Hé! Semmi baj...
-Mit csinál?!-kérdezte Astrid mellőlem.
-Valami nagy butaságot?-találgattam.
Egy határozott mozdulattal levette a sisakot, majd a kőre dobta.
-Nem tartozom közéjük.
Az állat barátságosabban nézett rá, a falu viszont nem fogadta ilyen jól a dolgot. Pléhpofa szemében düh tükröződött, mások nem igen értették a jelenséget.
-Elég! Befejezni!-harsogta a törzsfő.
-Nem! Ezt látnotok kell. Ők nem olyanok, amilyeneknek hisszük. Nem kell megölnünk őket!
Már majdnem hozzáérintette a kezét, de akkor...
-Azt mondtam befejezni!
Ebbe szerintem az egész sziget beleremegett.
A sárkány megijedt, vagy inkább megvadult és megtámadta Hablatyot, ő pedig menekült mellőle. Nekünk sem kellett több. Levettünk a falról egy szekercét és kitámasztva az ajtót együttesen bejutottunk rajta, hogy segítsünk.
Ekkor a sárkány már elkapta, és szerintem épp megpörkölni készült. Én megpróbáltam elterelni a figyelmét, ami lényegében sikerült is, úgyhogy most engem szemelt ki magának. Astrid erre hozzávágott egy serpenyőt(?), amit nem tudom honnan szedett, de jól jött.
Ekkor meghallottam egy számomra nagyon ismerős hangot...
Abban a pillanatban Fogatlan is megérkezett, de hogy került ide, az kérdés, mivel elvileg Hablaty nélkül nem tud repülni. Ez most nem túl fontos. Az éjfúria szó szerint berobbantotta magát, hogy megvédje gazdáját. Vad harc bontakozott ki a két sárkány között, és eközben a vikingek is becsatlakoztak. A törzs vezetője Fogatlan felé indult, akarom mondani vágtázott. Fogi őt is ellenségnek hitte, ezért ráugrott és épp el akart sütni egy plazmabombát.
-Ne! Fogatlan!
A sárkány bűnbánóan felemelkedett.
Ezt kihasználva az emberek megkötözték.
-Kérlek, ne bántsátok!
Ketten kellett visszafognunk, hogy ne menjen utána.
Ezek után Fogatlant elvitték valahova, a főnök pedig a fiát magával húzva bement a Nagyterembe.
Nem tudtuk, mi történik, de szerettük volna. Mindennek vége!
Mi (a két lány) elég magunk kívüli állapotban lehettünk.
-Thorra! Most mi lesz?-kérdezte Astrid magától.
-Elmondjam?
-Hogy érted?
-Hablaty nem mesélte el?
-Ja, azt a valamit, amiben benne vagyunk?
-Igen, azt. Minden rendben lesz, csak...
-Csak mi?
-Inkább hagyjuk. Minden rendben lesz, ne aggódj!-mondtam egy halvány mosollyal.
És pont most érkezett meg a bagázs.
-Mi volt ez?-kezdte Takony-És ki ez az Astrid-utánzat?
-Hablatynak van sárkánya?
-Ha jól láttam éjfúria. A támadó osztályból való. Plazm...
-Tök állat!
-Hé, én is ezt akartam mondani!-és az ikrek elkezdtek veszekedni.
-Ahj, ne hablatyoljatok már össze-vissza! Nem látjátok, hogy gondolkodnánk?-szóltam rájuk.
-Ahogy mondja!-Astridnak nem volt elég szóval jelezni a nemtetszést, adott is Kőnek meg Fának egy jó nagy nyaklevest.
-Ez így nem lesz jó. Hol van már?
-De most komolyan, ki vagy te? Még nem láttalak itt.-kérdezte Halvér.
-Ha megoldódnak a gondok, majd elmondom, jó?
Akkor kinyílt a Nagyterem kapuja és Pléhpofa lépett ki rajta.
-Vikingek, hajóra! És hozzátok azt a dögöt is.-célzott Fogatlanra.
A sárkányt is feltették, majd elindultak a kikötőből. Tudtam, hogy ha a Vörös Halállal szembekerülnek annak csúfos vereség lesz a vége. Felnéztem, és megláttam, ahogy Hablaty szomorúan néz utánuk.
Felsétáltam azon a járda szerűségen hozzá, és melléálltam.
-Nagy a gubanc.-kezdtem-Biztosan szörnyű lehet most neked. Elvesztettél mindent! A legjobb barátodat, a törzsedet, az apádat...
-Kösz, hogy ilyen szépen summáztad.
Felsóhajtott.
-Miért nem öltem meg azt a sárkányt, amikor megtaláltam az erdőben? Az mindenkinek jobb lett volna.
-Igen. Minden más viking ezt tette volna. Akkor te miért nem?
-Nem tudom.
-Ez nem válasz!
-Mm...most miért lett hirtelen ez olyan fontos neked?
-Mert szeretnék emlékezni arra, amit most mondasz...nekem!
-Ahj! Gyáva voltam! Gyenge voltam! Nem akartam sárkányt ölni!
-Akkor azt mondta, nem tudsz.
-Tessék! 300 éve én vagyok az első viking, aki képtelen megölni egy sárkányt!-mondta, majd elfordult tőlem.
-De megülni megülted. Nos?
Visszafordult majd újból felsóhajtott.
-Nem öltem meg, mert ugyanolyan rémült volt, mint én. Ránéztem és magamat láttam.
-Biztos most is meg van rémülve.-közben végig éreztem, hogy a többiek minket figyelnek-Mit akarsz tenni ez ügyben?
-Áh, biztos valami butaságot.
-Jó! De azon már túl vagyunk.
Rám nézett és láttam, ahogy a szemében felcsillan a remény.
-Akkor valami őrültséget!
-Na, ez a beszéd!

2015. október 27., kedd

5.rész-A terv

-Hogy...mi van?-ennél értelmesebbet nem tudtam válaszolni.
-Jól hallottad. Ettől féltem.
-De mégis hogyan? Azt mondtad, nem bántottál egyet sem.
-Természetesen nem okoztam nekik fájdalmat. De bejött a sárkányfű az angolna és a többi. Gothi engem választott, nem Astridot.
-Hát ez remek! Mit csinálsz most?
-Fogalmam sincs. Táttárá, végünk van!
-Ki kell találnunk valamit... Várjunk csak! Mikor lesz ez?-kérdeztem
-Holnap pont délben az arénában. Miért kérdezed?
-Akkor addig még van időnk. Reggel eljössz értem, elrejtjük Foga...
-Hogy érted hogy eljövök? Te nem jöhetsz, kiszúrnák, hogy nem vagy falubeli, Trixi!
-Majd én teszek róla.
-Nem, és itt van lezárva.
-Mondtam, hogy van választási lehetőséged?!
Először kikerekedett a szeme, majd elmosolyodott. Tudta, hogy rám számíthat ha törik ha szakad.
-Na jó. Átgondolom.-adta be a derekát.
- Akkor már a tervet is gondold át.
-Csak reggelig adj időt...
Még megbeszéltük, mikor találkozunk és az éjfúriát hova bújtatjuk. Szegény sárkány, láttam, hogy félti Hablatyot. Most nem ugrándozott össze-vissza, hanem végig a gazdája mellett maradt.

Másnap reggel korán ébresztett a vekkerem (egyszer szétverem), hamar készülődni kezdtem. A szüleim nem voltak otthon, el kellett utazniuk, ezért Dóriékhoz kellett volna mennem, de még az éjszaka folyamán ráírtam, és elmeséltem neki mi volt, így tudta, hogy a napokban biztos nem jelentkezek. Jönni akart volna, de hát én is elég rázósan jutok el Hibbantra.
Hibbant! El sem hiszem, hogy eljutok oda. Biztos csodálatos és gyönyörű!...lenne ha békében élnének a sárkányokkal a vikingek. És ez így is lesz, mert a nagykönyvben -és a filmben is-így van megírva. Néha nehéz így látni Hablatyot, hogy aggódik, de én legalább tudom a végkicsengést.
Hajnalban felmásztam a padlásra, hogy megkeressem a viking ruhámat. Igen, nekem olyan is van, egy olyan helyre nem mehetek kék kapucnis overálban! Egyszer farsangon töri órához öltöztünk és egyenként kaptunk egy korszakot, amihez a produkció szólt. Én a nomád népek korát kaptam, nem nagyon volt ínyemre, de most kapóra jön!
Megtaláltam. Volt egy pár vállvédő, karvédő... Aha itt van! A barna felső, egy sötét szoknya és a többi. Gyorsan felkapkodtam, szerencsére még jó volt, mondjuk fél év alatt nem nőhettem túl sokat.
Kéne még valami-gondoltam.
Ott volt a polcon egy hüvely. Ahogy kibontottam a tartalmát, egy szép kardot találtam:
Nagyon megtetszett, úgyhogy azt is magammal vittem.
A hajamat egy körülbelüli vikinges formában hátrafontam és egy bőr-fejdíszt tettem alá, majd kijelentettem, hogy kész vagyok.
Ma eldől valami. Valami, ami a mai embereknek, akik csak a képernyőt bámulják egész nap mit se számít. Egy maréknyi embernek viszont megváltozik az élete, vagy jó vagy rossz irányba. Ez a tét!
Ezen gondolkodva értem ki az erdőbe. Annyit vagyok itt, hogy lassan fel is költözhetnék egy fára :D
Mr. Ideges és Cukiság már rám vártak.
-Jelen. Hogy nézek ki?
-Elmegy.
-Te csak ne beszélj!
-Te kérdezted, én válaszoltam.
-De... ahj!

Mindketten elnevettük magunkat. Felültünk Fogi hátára és feltűnés nélkül a felhők fölé repültünk.
Ismét gyönyörű és fantasztikus érzés kerített hatalmába.
-Mennyi idő míg odaérünk?
-Úgy egy óra.
-Csak annyi? Akkor eddig miért is nem mentünk el oda?
-Mert nem volt normális ruhád, azé'-válaszolta flegmán.
-Éjszaka ki látott volna meg?
-Mindegy.
Öt teljes perc múlva újból én törtem meg a csendet.
-Akkor nem avatsz be a tervedbe?
-De! Akartam is mondani, csak elfelejtettem.
-Gratulálok hozzá. Na hallgatlak, de lehet, hogy közben elfelejtek rád figyelni.
Vártam, hogy jót nevessen rajta, de ez elmaradt.
-Megmutatom nekik a sárkányok barátságos oldalát. Nem bántom azt a szegény állatot. Apám árulónak fog tartani.
-Majd megbékél. Rá fog jönni az igazadra.
- Na szóval: Akármi történik, a Vörös Halált meg kell fékezni. De lehet, hogy egyedül kell mennünk.-mire megszólalhattam volna ő folytatta a mondókáját-és Te nem jössz.
-Jó, igenis!-mondtam most én flegmán.
Lassan, de biztosan meg is érkeztünk, a medencében szálltunk le.
-Itt vagyunk. Pajti, te maradj itt!
Az említett szomorúan nézett.
-Nem lesz semmi baj, ne aggódj. Ha sikerül, akkor velem maradhatsz örökre.
Mi ketten a falu felé indultunk.
Rövidesen az aréna elé értünk. A tömeg már a helyén volt. A bejáratnál egy szőke hajú lány állt. Egyből felismertem: Ő nem más, mint Astrid Hofferson. Ahogy meglátott minket egy kissé megnyugodott, az messziről látszott.
-Hadd mutassalak be titeket egymásnak. Trixi, ő itt Astrid. Astrid Trixi.
-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek.
-Szintúgy-viszonoztam a gesztust.
-Lányok, ha... valami történne velem, kérlek ne hagyjátok, hogy bántsák Fogatlant!
-Úgy lesz-mondtuk egyszerre.
Bélhangos felénk jött.
-Gyerünk Hablaty, adj neki!

2015. október 26., hétfő

4.rész- Lebukás és nagy gubanc

Utolsó óra- tesi, mert miért is ne? Nem baj, hogy volt már aznap vagy kettő. Épp kosaraztunk.
-Szabadon vagyok!-jeleztem a csapattársaimnak, de persze megint nem vettek észre. Nálunk ez úgy szokott menni, hogy a fiúk önzők és a lányoknak nem passzolnak. Mondjuk akkor én is le voltam már fáradva, de dacból játszani akartam.
-Dávid, menj fel!
-Fiúk, mi is itt vagyunk, ha nem látnátok el idáig!-szólt rájuk mérgesen Dóri.
Na igen, eltelt egy kis idő azóta... Úgy 2 hét. A barátnőm beiratkozott az osztályba, aminek nagyon örültem, és nem is lakunk túl messze egymástól. Na de elkalandoztam egy kicsit, erről később!
És abban a pillanatban minden szem a labdára szegeződött én pedig eltökéltem magamban, hogy megszerzem. Futottam, majd mikor Dávid mellé értem kikaptam a kezéből, mire ő meglepetésében majdnem hátra esett. Lepasszoltam Dórinak majd ő vissza és néhány másodperccel később a kosár a "kosárban" landolt. A többi lány meg is tapsolt minket, az ellentétes nem pedig majd megpukkadt mérgében.
-Látjátok, néha ide is lehet dobni.
Pont ekkor kicsengettek, elindultam ebédelni majd haza, de természetesen nem voltam egyedül.
- Ez de jól sikerült most.
-Ezért vagyunk mi jó csapat- Dórival összepacsiztunk.
-Na és, mit csinálsz ma?
- Délután tanulok, este meg....
Villám gyorsasággal a szám elé tettem a kezem és nem fejeztem be a mondatot, mert rájöttem, hogy elszóltam magam.
-Mit csinálsz este??
-Na jó, tudsz titkot tartani?
-Ez komoly kérdés?!
Elmeséltem neki, mi történt két hete az erdőben és, hogy kikkel találkoztam aznap éjjel amikor a filmet néztük. Először eléggé furcsán reagált, majd nagyon izgatott lett.
-Tényleg repültél Fogatlanon??
-Igen.-vigyorogtam.
Jó volt erre így visszaemlékezni:

Mire végeztem a meséléssel eljutottunk a sarokig, ahonnan egyedül indultam tovább:
-Na szia, majd mesélek!
-Szia-elköszöntünk, de láttam rajta, hogy le van sokkolva.
Habár én is le voltam.
Lassan haza is értem.
-Halihó!-nyitottam be jókedvűen az ajtón.
Mivel nem köszönt vissza senki, így körbejártam a házat, de rá kellett jönnöm, hogy a senkin kívül a világon senki sincs otthon.
Egy cetli hevert az asztalon:
"Szia Réka
 Akadt egy kis dolgom,  de ne aggódj, négy órára itthon leszek.
 Jó legyél! 
Puszi:Anya"
Hát ez fantasztikus-gondoltam magamban. Felviharoztam a szobámba és elkezdtem a leckét. Nemsoká végeztem is vele,és még maradt két órám míg hazaérkeznek. Elütöttem az időt, anya is megjött, este 8 lehetett.
 A szüleimnek is meséltem Hablatyról és Fogiról (néha így hívom :)), nem volt túl könnyű elmagyarázni nekik, de amikor megmutattam nekik egy ruhámba akadt sárkánypikkelyt már nem volt annyira nehéz meggyőzni őket. Tudták, hogy ezek az esti sárkányos pillanatok nekem mennyire fontosak, így el is engedtek minden nap, ennyiből megúsztam (hála a jó égnek!). Eltelt már két hét, azóta minden egyes nap kimentem arra a tisztásra, és beszélgettünk. Mesélt arról, hogy milyen sárkányokkal vívnak a kiképzésen, hogy Halvér már megint milyen okos és a többi társáról is.
De legjobban azt szerettem, amikor Astridról beszél. Még a hangjából is sugárzik, mennyire szereti.
A fiúval lassan legjobb barátok lettünk.
Elindultam ismét ki az erdőbe. Tudtam, hogy még nagyon korán van, de Hablaty már ott volt. Arcáról messziről sötétlett az aggodalom.
-Hát te? Már itt is vagy?
Csak rám nézett, de nem szólt vissza
-Baj van?
-Igen, méghozzá egy jó nagy.
-Mondd már!
-Engem választottak ki a vének-mondta, majd lehajtotta a fejét.

Sziasztok!
A rész mellett szeretném elmondani, hogy nagyon boldog vagyok, amiért meglett az első olvasóm. Nagyon köszönöm <3!!                                                    

2015. október 15., csütörtök

3.rész-Álom és valóság

Sziasztok!
Meg is hoztam a harmadik részt, és elnézést, hogy eddig tartott, de a suli közveszélyesen leszívja az agyamat. Jó olvasást:

Reggel amikor felébredtem és rájöttem, hogy "kicsit" elaludtam, kipattantam az ágyból és elkönyveltem magamban, hogy nagyon szépet álmodtam. Felöltöztem, kifésültem a hajam, majd siettem a szobából le a lépcsőn a konyhába azt remélve, hogy anyáéknak nem tűnt fel a közel délig tartó sziesztám.

-Jó reggelt!-*ásít*
-Jó reggelt! Jó sokáig aludtál, ilyen sokáig néztétek azt a filmet?-kérdezte Anya
-Igen. De látnotok kellett volna amikor ott a végénél....


                                                               *másfél óra múlva*
-Ésés.. Észbontó volt!! Főleg, hogy a könyvet már olvastam.
-Aha-válaszolta Anya, de nem hinném, hogy egyezett a véleményünk. De azt sejtettem hogy Apának szimpatikus a történet, mert ő is szereti a misztikus dolgokat.
-Na oké, én még alszok egy kicsit.
-*nevetés*
Visszamásztam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyra. Egy idő után meguntam, ezért benyomtam a gépem és SoD-oztam egy kicsit.
-Réka, Dóri keres telefonon!
-Ne most Apa ,létszi! Mindjárt kikel a suttogó halál fiókám...Várjunk, Dóri? JÖVÖK!!
Miután megkaparintottam a telefonomat (nem tudom mit keresett odalent) cseverésztünk egy keveset, majd megbeszéltük hogy majd még tárgyalunk. Na igen! Nem könnyű neki iskolát váltani. De mégis van benne egy kis jó. Hogy mi az? Egy osztályba fogunk járni! Odinra, de jó lesz!-ez volt azon ritka alkalmak egyike, mikor szombaton vártam az iskolát. Így telt a napom, majd olyan délután öt körül ki akartam menni a kutyusommal játszani, de amikor aznap már körülbelül tízmilliomodjára lejöttem a lépcsőn, hogy felvegyem a kabátomat, az csupa víz volt a gumicsizmámmal egyetemben. De hogy a nyavalyába lehet vizes, amikor ma nem is voltam még kint?!
Gondolkodni kezdtem.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
-Nem álmodtam? Nem álom volt? De-de... Ugyan már, lehetetlen! Hogyan is létezhetnének? Kilépnek a TV képernyőn is kész, ennyi?-magyarázkodtam saját magamnak (ami szokásom néha), de egy kissé frusztrált a dolog.-Ezt csak egy módon tudhatom meg... kétszer nem álmodhatom ugyanazt! Ha nem lesz ott, akkor tudom majd, hogy a filmnézésben fáradtam el tegnap este, nem pedig a falu feletti repülésben. Este kiderül

Az idő nagyon lassan telt, én pedig már tülkön ültem. De most tényleg, mi lesz, ha ott fog várni?
Mit fogok mondani? Vagy úgy egyáltalán, mi történne? Egy álom válna valóra, az tény. Sárkányok, vikingek. Ha léteznének...az nagyon jó lenne.
Rápillantottam a fali órámra ami éppen 19:34-et mutatott. Ha az emlékezetem nem csal, körülbelül éjfél előtt egy órával voltam az erdőnél. Túl sok, túl sok! Na akkor üssük el az időt valamivel. Nem jutott eszembe más, így nagy nehezen megírtam az irodalom házit.
-Ennyit Kölcseyről-tettem le a tollat sóhajtva.
Ilyesmikkel teltek a másodpercek, de mire észbe kaptam este tíz elmúlt, úgyhogy ismét lelopóztam, melegebb öltözetet vettem magamra, és elindultam a jól ismert úton, de közben kattogtak a fogaskerekek mindkét agyféltekémben. Mire odaértem eléggé hűvös lett, jobban , mint általában.
Viking vagyok, kibírom! Astrid is kibírná, akkor én is kifogom.
-Na rendben, itt vagyok. Nincs itt. Mehetünk haza? Visszakozva, de néhány percen belül csalódottan rászántam magam hogy hazamenjek. Amint megemeltem a lábam, hallottam egy hangot. Egy eléggé ismerős hangot...
-Trixi, te vagy az?-hallottam a kérdést nem messzire tőlem.
Nem álmodtam, minden megtörtént, felemelő érzés volt. 
-É-én, igen, eljöttél? (De fura hogy így szólít)
-Te mondtad, nem? :)
-De.-*kínos nevetés*
Sokat beszélgettünk aznap este. Elmondta mi volt a kiképzésen és azt is, hogy a többiek mennyire lenézik. Sajnálom szegényt. Én a saját életemről meséltem neki, a barátaimról és úgy általánosságban a fő témák persze a sárkányok voltak.
Fogatlan hozta a formáját, nem akarta tudomásul venni, hogy nem mindig körülötte forog a világ . És létezett, nem a számítógépem háttereként köszönt vissza, hanem mint egy élőlény. Ó, ha ezt Dórika megtudja!
Kiderült, hogy sok bennünk a közös, már ha csak a sárkányimádatunkra gondolunk. Neki is barna a haja (xD micsoda felfedezés) és néha magában beszél...

Na ennyi is lenne, remélem tetszett :D! Ja és valamit szeretnék kérni:
Ha olvastok, kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Álmodjatok Éjfúriákkal:





2015. október 11., vasárnap

2.rész-Ismerkedés

Mire újat kérdezhettem volna, kifakadt és fel-alá járkálva elkezdte a mondandóját.
-Ki akarnak képezni minket, hogy sárkányokat öljünk! És apa nem érti, hogy én ehhez nem értek, és kész. Eddig se ment volna, előbb nyársal fel egy sikló, minthogy belépjek az arénába! De most, hogy itt van Fogatlan, nem is akarok próbálkozni vele. Nem tudom mi fog történni-Csak ez után nézett rám.-Ne haragudj, most nyilván azt hiszed meghibbantam. Így ismeretlenül...
-Semmi baj.-mondtam, de egy kicsit azért meglepődtem.
Míg ezt mondtam, a sárkánya odajött hozzám, és megszaglászott, mire én hátrahőköltem.
-Miért félsz tőle? Nem azt mondtad, hogy békében éltek a sárkányokkal?
Gyorsan felálltam és még mindig az éjfúrián tartottam a szemem. Rájöttem, hogy nem akar bántani, majd elfordítottam a fejem és a tenyeremet a feje elé tartottam, mint ahogy a filmben is láttam.
 Egy kevés idő után már éreztem is a pikkelyeit.
Sikerült! Megbarátkoztam egy sárkánnyal! Tuti, hogy álmodok!
-Tudod, ez bonyolult. Nálunk nem élnek sárkányok, ezért is nem állunk harcban velük -csodálkozva
nézett rám, majd a kínos csöndet egy varjú károgása szakította meg. Kissé zavarodottan szólalt meg.
-Hogy lehet ez?
-Hát így.-vontam meg a vállam.
Még egy kevés maga elé meredés után megszólalt.
-Talán ideje lenne elindulni... Hát, köszönöm a segítséget- még mindig hallottam a zavarodottságot a hangjában.
Felszállt Fogatlanra és már menni is készültek.
Elkomorodtam. Olyan történik ami még álmomban se, és már vége is.
Még egyszer rám nézett, szerintem megláthatta rajtam, hogy mi bánt, mert ez volt a következő mondata:-Nem élnek itt sárkányok? Akkor még biztos nem is repültél.
-Nem..sajnos
-És szeretnél? Úgy is körül akartam nézni errefelé... Vedd köszönetképpen.-mosolygott rám
Magasságos! Én repülni? Éjfúrián? Azt hiszem lassan hívhatják a mentőt.
-Hogy Én? Hát legyen, de biztonságos ez?
-Biztonságos ilyen későn egyedül az erdőben sétálgatni?
Igazat kellett adnom neki. Segített felülni. Minden porcikám remegett.
-Kapaszkodj!
Miután kimondta, már fel is szálltunk. Én meg sikítoztam, de rájöttem, hogy ez nem a legjobb ötlet, így helyette szegény Hablaty vállát kezdtem szorongatni.















De, amit akkor láttam...Gyönyörű volt! Látszódott az egész falu. Tátott szájjal bámultam.
Még jó, hogy éjszaka van, így nem láthat minket senki. Közben beszélgettünk.
-Ez ez.. fantasztikus! Nézd! Ott lakom!-mutattam egy házra-És ott az iskola!
-A micsoda?
-Jobb, ha nem tudod.
-Rendben. Itt minden olyan más mint otthon.
-Miért? Miben másabb Hibbanton élni?
Hátrafordult, és összeráncolta a homlokát.
-Honnan tudod, hogy hibbanti vagyok?-kérdezte, sőt még Fogatlan is rám nézett.
Most mondjam el neki? Na jó, legyünk őszinték.
-Ööö, hát ezt sokan tudják. Van egy olyan izébizé, amiben szerepeltek.
Nem hiszem, hogy értette, de próbált okos fejet vágni.
-Nem igazán tudom miről beszélsz.
-Az a lényeg hogy vannak akik ismernek titeket.
-Komolyan? De hát hogy?
-Hagyjuk, nehéz lenne elmagyarázni.
Egy ideig csendben voltunk, addig a tájat kémleltem. Lenéztem, de nem kellett volna! Túl magas volt nekem, és legalább annyira van tériszonyom, mint amennyire a pókoktól félek, de ez más sztori.
Ebből a gondolatmenetből egy fájdalmas sóhaj zökkentett ki, ami Hablatytól érkezett.
-Minden rendben?-kérdeztem
-Holnap nagyon nehéz lesz. Ha a többiek már csak a kapunál meglátnak gúnyolódnak vagy kinevetnek. Habár ez még a könnyebbik része.
-Menni fog. És ha képeznek, akkor nem kell ölni.
-Igaz, de az is el fog jönni.
De jó, hogy én tudom mi fog történni!
-Tudod mit?
-Mit?
-Gyere el holnap ilyenkor, és meséld el mi történt.
-Hát rendben... Végül is nem lakunk túl messze. De nem tartasz tőle, hogy beléd csap a villám, vagy ilyesmi? Mások nem is mernek a közelembe jönni.
-Ez bolondság! Attól mert más vagy mint ők egy törzsbe tartoztok, és nem túl szép ez tőlük. Hidd el, csak féltékenyek.
-Van is mire.
-Te vagy a törzsfő fia, hogy ne lenne már!
-Látom, te tényleg sokat tudsz rólam.-mondta egy félmosollyal-Lassan tényleg menni kell, ha még aludni is akarok egy keveset.
Váltottunk még néhány szót, majd pár perccel később már landoltunk is az erdőnél.
-Akkor holnap. Jó éjszakát!
-Neked is. Rendben, akkor holnap.-mondtam, és már szelték is az eget.
A sok kaland közepette eszembe se jutott milyen fáradt vagyok. Hazafelé vettem az irányt, és boldog voltam, mert azt hiszem lett egy új barátom,  egy másikkal pedig hosszú idő után újra találkoztam.
                                                                       Folytatjuk

1.rész-Váratlan találkozás

Egy őszi napon kezdődött. Három év után találkoztam a legjobb barátnőmmel, Dórival. Mikor 9 voltam elköltöztek, de nagy örömünkre most mégis úgy döntöttek, hogy visszajönnek. Mi ketten arról vagyunk híresek, hogy kitalált dolgokat szeretünk. Például kis korunkban a pónikat, de mivel abból már kinőttünk, a sárkányok kerültek a porondra. Mindent néztünk-és olvastunk, ami róluk szólt. Ez előtt 1 héttel anyáéktól kaptam egy film CD-t, aminek Így neveld a sárkányodat volt a borítóján. Úgy döntöttünk, megnézzük. A film alatt teljesen átszellemültünk, személy szerint nem láttam még ehhez foghatót. Sajnos, mire vége lett haza kellett mennie, de még nem jött álom a szememre. Egy hirtelen ötletem támadt: gyorsan megnéztem, hogy alszik-e már mindenki, és amikor láttam, hogy igen kisurrantam a házból. Az erdőbe vettem az irányt, ahová sokat jártam ha egyedül akartam lenni vagy gondolkodtam. Éjszaka az erdő veszélyes lehet, de nem féltem, hiszen minden ismerős volt itt és éjjel az erdő gyönyörű (már amennyi látszik belőle).

Az ösvényen haladva a zárójeleneten gondolkodtam, amikor egy tőlem úgy 13 méter távolságra lévő bokor megrezzent. Nem kicsit ijedtem meg, de megőriztem a hidegvéremet, és vártam mi fog történni. Még több rezzenést hallottam és fejben már sikítozva rohantam haza "Szörny van az erdőben"-t kiáltozva. Aztán... valami, (vagy talán valamik) előjött a bokor mögül, és a telihold fényénél könnyen ki tudtam venni a halálra rémítőmet
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nem hittem a szememnek! Azt hittem álmodok! HABLATY állt velem szembe FOGATLANNAL az oldalán.... De ez nem lehet! Ő nem létezik!
Amikor ő is meglátott elkiáltotta magát:
-Fogatlan, gyere gyorsan!-felugrott rá, és el akartak repülni.
Túl sok dolog volt akkor a fejemben, de annyi leesett, hogy sárkánygyilkosnak hihet, és ezért menekül.
-H-hé!Várj!Ne menj el! Mi sárkánybarátok vagyunk!
Erre hátrafordult a nyeregben és rám nézett.
 -Tényleg? Akkor mázlim van!-mondta és egyre közelebb repült hozzám, majd leszállt.
-Milyen faragatlan vagyok! A nevem Hablaty, ez a mihaszna hüllő pedig Fogatlan.
Erre az említett morcosan a gazdájára nézett.
Le voltam hidalva! Nem tudom kívülről hogy festhettem, de az biztos, hogy érdekesen. Ezt követően rájöttem, hogy nekem is be kéne mutatkozni, de vajon eléggé vikinges a nevem?
-Ööö.. Hívj csak Trixinek. -feleltem, de ez honnan jött?!
-Rendben. Ha már így összeismerkedtünk, meg tudnád mondani hol is vagyunk? Egy kicsit eltévedtünk.
Idáig eljöttek Hibbantról? Azért nem semmi túra lehetett, nem mintha tudnám merre laknak.
-Magyarországon.-feleltem- és ha nem tévedek, épp egy erdő kellős közepén.
-Akkor jól eljöttünk, pajti. Most hogy érek haza a kiképzésre?
Várjunk csak egy másodpercet! Kiképzés? De akkor... A lábára néztem és megvolt mindkettő! Akkor még nem történt meg a békekötés sem?
-Kiképzés?
-Igen...
                                                                       Folytatjuk

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ebben a blogban mesélek nektek az életemről, ami nem csak a modern világban, hanem egy gyönyörű helyen: Hibbant szigetén is játszódik. A történetem az Így neveld a sárkányodat! című animációs filmhez kapcsolódik, így annak ismerete szükséges a történet megértéséhez.
Jó olvasást kívánok mindenkinek! :)