2015. november 26., csütörtök

13.rész-Sérülések

Morogva közelebb jött felém és nem hiszem, hogy szimpi voltam neki.
-Oh, Szent Thor!-motyogtam.
A szemein láttam, hogy a nem igen szeretne élve látni. Azért nem hittem volna, hogy így fogom bevégezni. Viszlát, rút világ.

Elkezdett tüzet okádni, én pedig próbáltam azt kikerülni. Ez mind egy ideig sikeresen ment, és egy megpörkölődött bakanccsal megúsztam, de egyszer elkezdett az erőm fogyni, és el is estem egy kőben...nem tudtam ráállnia jobb lábamra, azt hiszem megrándult vagy eltört. A bestia ezt meglátva szó szerint vigyorgott, örült annak, hogy eltehet láb alól. Mikor úgy 2 méterre ért tőlem nagy levegőt vett és...
és nem történt semmi.

-Kifogyott a tüze!-mondtam boldogan. Azt hiszem, az istenek lenéztek rám odafentről. Ez már annyira nem tetszett neki.
Hallottam egy hangot a cellaajtó irányából. Megláttam annak a fiúnak az arcát, akinek betörtem az orrát. Az a Rikó gyerek vagy ki.

-Még életben vagy?-kérdezte fintorral a hangjában miközben próbáltam az ajtó felé vonszolni magam. A sárkány visszahúzódott a sötétbe, nem is láttam. Nem hiszem, hogy bírja ezt az alakot. Mondjuk ebben az egyben pártolom.
-Miért? Azt hitted engem csak úgy ki lehet nyírni? Az orrocskád nem volt elég bizonyíték?
-Chh... Tudod, sokakat ölt már meg előtted ennél egy kicsit hamarabb és kicsit erősebbeket is.
-Nem kell alábecsülni.-erről mondjuk jó tudni ahhoz képest, hogy nem is vagyok viking.
-Mindegy. A főnök látni akar, úgyhogy kapd össze magad.
-Mit akar az az ember tőlem?
-Mintha érdekelne. Csak annyit mondott, hogy vigyelek oda. Hidd el, nem keresném a társaságod.-mondta gúnyosan.
-Ha lábra tudnék állni az biztos, hogy kikaparnám a szemed.-mondtam halál nyugodtan.
Kulccsal kinyitotta az ajtót. Itt a vissza nem térő alkalom-gondoltam magamban. Megpróbáltam elrugaszkodni a földről, hogy elfussak, de előbb cselekedtem mielőtt gondolkoztam, mert ahogy a súlyom a lábamra nehezült visszazuhantam a földre.
-Ne olyan gyorsan kislány!-mondta a fiú, majd felrántott-Most jössz és nincs ellenvetés.
Mondjuk lehet, hogy jobban járnék így, mert még öt perc ezzel a sárkánnyal és meghalok, úgyhogy tűrtem ahogy a fedélzetre rángatott.
-Hmm... Azt hittem, már hüllőkaja lett belőled.
-Azt hittem tanultál egy kis modort.
Hátulról valaki meghúzta a hajam.
-Héjj! Eressz el!
-Dalolj csak, kismadár! Kik voltak a barátaid?
-Nem kötöm arra a csúnya orrodra-válaszoltam és a drámaibb hatásért szembeköptem.
-Ahj! Te vakarcs! Nem tudod kivel húzol ujjat! Na ide figyelj! Addig nem hagyunk békén, amíg el nem mondod, honnan jöttek azok a gyerekek sárkányon. Nekünk kell a szállítmány, különben megjárjuk.
-Milyen szállítmány?-ez az infó még hasznos lehet.
-Tudod, nem kötöm arra a túlságosan is felhúzott nózidra, mert még a végén...
-A végén?
-Vigyétek vissza. Ahogy látom, már nem sokáig bírná.
-Szóval megöletsz mert nem beszélek?-kérdeztem.
-Talán mégis van mondanivalód?
-Nincs az az isten!
-Vihetitek!
Azok elkezdtek rángatni vissza. Egy kis idő múlva én meg a srác maradtunk, mert a többiek azzal ugratták, hogy még egy csaj is lenyomta, szóval lehozott egyedül.
-Ahj, engedj már el!
-Tessék-eresztett el-Nem jutnál túl messzire.
-Ez igaz-hajtottam le a fejem.
Mikor az ajtóhoz értünk kinyitottam, majd egy fokkal kedvesebben beküldött, majd elsétált, de nem zárta be. Egy perc múlva vissza is jött valamikkel a kezében.
-Mit akarsz?
-Ha éhen akarsz halni, akkor tessék.
-Minek, ha úgyis pirosra süt.
-A végtisztességet megérdemled, mert eddig te bírtad legtovább-mondta, majd átnyújtott nekem 2 sült halat tányéron és egy pohárka vizet.
-Hát...kösz.
Hallottam, ahogy a sárkány morog. A fiú elindult vissza, de én utánaszóltam.-Hé!
-Mi van?
-Mikor kapott ez a sárkány enni, hogy szét akart szedni?
-Nem nagyon etetjük pont azért, hogy gyilkos legyen. Szép halált!
Amikor kellő távolságra ért én megpróbáltam a bal lábamra állni. Kezembe vettem egy halat és a bestia felé közeledtem.
-Biztosan éhes vagy...-erre felnézett, de ellenségesen.
Nem engedte, hogy elég közel kerüljek hozzá, amint 10 méteren belül kerültem erősen morogni kezdett és a fogát csikorgatta. Letettem a halat a földre, visszahátráltam majd leülve a sajátomat kezdtem eszegetni fél szememet rajta tartva. Eléggé meglepődött azon, hogy ételt adtam neki, de úgysem bírtam volna megenni.

 Lassan érte ment és egyben lenyelte. Végeztem a sajátommal, de nem voltam benne biztos, hogy merhetek aludni, nem-e éget halálra reggelre, de úgy voltam vele, hogy ennél rosszabb úgysem lehet.

Vajon mi van most a többiekkel, vissza értek baj nélkül? Vajon aggódnak értem? Visszajönnek, vagy nem? Azért remélem, anyáéknak nem szólnak. Pánik nem igen hiányzik, már ha túlélem ezt az egészet. Jól éreztem, hogy lesz ma valami.-végig a csillagokat bámultam a rácsokon keresztül.





















Később, hogy jobban szemügyre vettem az állatot az testén több helyen sérülések voltak. Lehet, hogy azért ilyen agresszív, mert bántották? Ezért bújt arrébb amikor Rikó bejött?
Feküdt és engem nézett. A hely , ahol voltunk eléggé tágas volt. A "falból láncok, hegyes rudak álltak ki, kövek a földön, egyszóval veszélyes helynek tűnt. A sárkány feltápászkodott, hogy kinyújtóztassa magát. Amint kiengedte a szárnyait,, az egyik kiálló hegyes fémbe ütközött, ami mélyen belevágott. Feljajdult.
-Odinra!-kiáltottam fel.-Jól vagy? Kélek hagyd, hogy segítsek-álltam fel.
Bizalmatlanul nézett rám.
-Nem bántalak. Én sosem bántottam sárkányt és nem is akarok. Van nálam olyan szer, ami hamar begyógyítja a szárnyad, de hagynod kell.
Odamásztam a szárnyához és óvatosan bekentem a krémmel. Láttam hogy a szemével követi minden mozdulatomat.
Lehet, hogy azért nem támad, mert megérezte rajtam a sárkányszagot amikor a hallal odamentem? Fura, de mindenesetre nekem jó. Elég furán reagált. Hol engem, hol a sérült végtagját nézte, szerintem tetszett neki a mentolos érzés. Mert miért is ne lenne nálam mentolos fertőtlenítőkrém egy kiránduláson?
Visszamentem a helyemre és lassan elaludtam.

Reggel az keltett, hogy valaki dörömböl az ajtón.
-Rikó! Mi a frászt csinálsz itt?! Nem látod, hogy aludnék?
-Mi a csuda? Nem végzett veled?
-Mint láthatod.
-Mit csináltál?-kérdezte.
-Én nem vagyok sárkánygyilkos vagy csapdász ahogy ti. Én velük vagyok nem ellenük.
-Mindenesetre nekem ma meg kell ölnöm ezt a sárkányt.
-Hogyan?!
-Akkor válhat valaki teljes jogú taggá, ha ölt már sárkányt. Azért néz le mindenki, mert én még nem kerültem sorra ez ügyben.
-Nem ölheted meg! Vétett ő ellened valamit?
-Ez most komoly? Véded azt, aki tegnap meg akart enni?
-Ti nem etettétek! Ő nem tehet erről. És amúgy is..nem lenne fair vele szemben. Megsérült a szárnya tegnap este.
-Szóval röpképtelen?
-Azt hiszem igen.
-És mégis hogyan akarod megakadályozni, hogy megtegyem?
-Bevetek mindent, amit csak kell. Ha kell én öllek meg téged.
-Oh, tényleg?
-Tegnap már majdnem összejött-húztam ki magam.-Mikor kell...?
-Egy óra múlva jövök érte. Ha jól tudom, végig kell nézned.
-Na jó, én nem hiszem, hogy jó emberhez fordultál. Nagyon jól gondold át, amit most mondok: Egy sárkány ok nélkül nem támad, egy ember viszont igen.


2015. november 22., vasárnap

12.rész-Ebből baj lesz...

Amikor reggel felébredtem, még senki sem volt ébren rajtam kívül, még sötét volt, de én nem tudtam visszaaludni. A "plafon"-t bámultam. Volt bennem egy nagyon furcsa érzés, hogy ma történni fog valami. Próbáltam rájönni mi lehet az.... Leesek Fogatlanról szlalom közben, vagy esetleg Halvér esik rám? Na jó, ennek még a gondolata is fáj.
Egy kicsit megnyugodtam attól, hogy elkezdtem nézni a csillagokat.. Telihold volt, a tenger felszíne csillogott. A nagy bámulás közepette csak sikerült elszundítanom.

 Arra keltem, hogy valaki bökdös.
-Szerintetek él?-kérdezte Fa.
-Meghalt! Meg se mozdul! Nem látsz a szemedtől?-bökdösött a másik.
-Hagyd már szegényt! Nem hinném, hogy könnyű éjszakája lehetett ha a parton aludt el.-védett Astrid meg Hablaty.
-Ha...valamelyikőtök csak egyszer is belém rúg ti fogtok meghalni, világosan fejeztem ki magam?!-kérdeztem a végén már elég nagy hangerővel. Eléggé mérges voltam rájuk, de az ikrektől mit is várjak?
Dühösen feltápászkodtam és a sziget másik felére kezdtem trappolni. Olyan erővel csapkodtam a patám a földhöz, hogy még odahaza is meghallották nagy valószínűséggel.
-Hé, Trixi! Mi a bajod?-jött utánam Hablaty.
-Ők a bajom!-válaszoltam még mindig emeltebb hangerővel.
-És rajtuk kívül?
-Csak... mindegy.
-Miért?
-Mert bolondnak néznél, úgyhogy hagyjuk.
-Én? Dehogy! Te bolondnak néztél mikor elkezdtem hadoválni álmomban Snoggletogkor a trollokról?
-Egy kicsit.
-Ez most jól esett.-mondta tettetett haraggal.
-Annyi az egész, hogy rosszul aludtam és úgy érzem, hogy valami történni fog. Ennyi a bajom.
-Most szépen megnyugszol, aztán visszamegyünk, jó? Mi is történne? Neked sok volt a hal tegnap este!
-Biztos vagyok benne.

5 perccel később már vissza is mentünk. Jól kiosztottam az ikreket (már megint, de van amiből sosem elég ;)) és eldöntöttük, hogy komolyan szlalomozni fogunk. Mindenki sárkányra ült.
-Szóval: Mindenki külön sávban megy, hogy ne szoríthassuk le egymást. A kis szigetek körül lehet szlalomozni. Látjátok azt a két hegyet ott?
-Aki hamarabb leszáll ott az a nyertes. Mimdenki érti?
-Igen, értjük.
-Akkor hajrá!
Egyszerre indultunk el. Hablaty és én vezettünk, de Astrid szoros iramban jött utánunk, őt pedig Takonypóc követte 4-5 méterrel (persze a saját sávukban). Hű, nem is tudtam, hogy ilyen gyorsak is tudunk lenni!
 Itt kezdődött a szlalom része:
-Kapaszkodj!-Hablaty próbálta túlkiabálni a szembeszelet.
-Nem kell kétszer mondani!
Fogatlan begyorsult, és úgy hasított mint a villám. Mindenkit lehagyva kerülgettük a szigetecskéket.
Elsőként értünk a hegytetőre.
-Szép volt!
Utánunk Astrid és Viharbogár, Takonyék, Halvér, majd az ikrek értek be.
-Hű, ez oltári volt!
-Na és most mit csináljunk?-kérdezte Halvér.
-Mi lenne, ha megnéznénk mi van arra?-mutattam a tenger felé.
-Rendben! Az utolsó egy bébigronkel!

Ahogy ott repültünk, hirtelen nagy köd támadt, és kevésbé láttunk.
-Lehet, hogy ez mégsem volt valami jó ötlet, Hablaty.
Ahogy kijjebb értünk egy hajót láttunk meg magunk előtt. Egy termeteset. Először azt hittem, hogy Kalmár Johanné, de ahhoz az kicsi, a másik dolog meg az, hogy hálót lőttek felénk.
-Kik ezek?- kiáltottam
-Sárkány csapdászok!
-Gyorsan! El innen!
Már majd nem sikerült, amikor nagy forgolódás közepette leestem Fogatlanról. Ez nem lett volna elég, mert egy háló is eltalált, és néhány másodperc múlva a hajó fedélzetén találtam magam, ahol fegyveres férfiak vettek körül.
Láttam, hogy a többiek segíteni próbálnak, de én ezt kiabáltam nekik:
-Menjetek! Mentsétek magatokat! Tudom, mit csinálok!-hezitáltak mindahányan-MENJETEK MÁR!
Ha őket elkapják bánthatják őket, vagy a sárkányokat, de engem nem fognak, hiszen nincs sárkányom.

Végül elmentek, de láttam, hogy nem nagy kedvük volt hozzá. Velem szemben állt egy hosszú szakállú férfi, akinek sebhelyei tanúskodtak arról, hogy sok harcban részt vett már. (kb. így nézett ki, csak sok sebhelyekkel: )
-Nicsak! Mit látnak szemeim? Csak nem egy kis mitugrász sárkánylovas pottyant be közénk?-mondta, mire mindenki a fedélzeten nevetni kezdett.
Ha egy valamit tanultam a hibbantiaktól, az a bátorság.Szépen visszaszóltam neki:
-Már megbocsáss, de úgy nézek én ki, mint akit mitugrásznak lehet nevezni?-kivettem a kardomat a hüvelyéből és védekező állásban tartottam a férfi elé.
-Vegyétek el tőle a fegyverét!
-Na azt már nem!
Ketten jöttek felém, úgy húsz évesek lehettek. Amikor az egyik közelebb ért megrúgtam a karját, mire az felbőszülten próbált leállítani. A még szabad kezemmel behúztam egyet a másiknak, mire eltört az orra.
-Áú! Ez a kiscsaj bepörte az orromn!
-Még egy ilyennel se bírsz el, Rikó?
A másik ellen nem tehettem semmit, kicsavarta a kezemből a kardomat, majd nagy nehezen megkötözött.
-Ne rángass már te agyatlan!-néztem rá gyilkos pillantással.
A nagydarab manus elém állt vigyorogva.
-Az én nevem Belfegor...
-Belfegor a Beképzelt?-kérdeztem most én vigyorogva.
-Jobb ha veszteg maradsz, mert letörlöm rólad a mosolyt! Szóval a nevem Belfegor, és benned kit tisztelhetek?
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Ó, szóval így állunk? Eret!-kiáltott.
Egy tizenöt körüli srác merészkedett elő a vitorla mögül.-Igen, gazdám?
-Kísérd be a Vadhoz, hadd ismerkedjenek egy kicsit!
-Igenis! Gyere, te némber!
-Minek neveztél?!
Megfogta a karomat és erőszakosan elkezdett lefelé rángatni a hajó aljába.
-Engedj el, vagy esküszöm...
Úgy egy perc múlva megérkeztünk valahová.
-Élvezd a társaságot. Majd benézek, ha lesz kedvem.-mondta és bevágott egy cellába.
Hát ez remek...Azt mondták, van itt valaki, de legalább nem leszek magányos. Körbenéztem.
-Ööö.. Hellóó... Van itt valaki?
Hallottam, hogy valami morog. Biztos nem szereti az idegeneket.
-Jónapot! A nevem Trixi Dragons és...
Amint megláttam a cellatársam megértettem, miért hívták Vadnak...



2015. november 20., péntek

11.rész-Kicsivel később

Körülbelül egy év telt el, mióta találkoztam Hablattyal aznap este. Az életem fenekestül felfordult azóta. A napjaim általában úgy telnek, hogy délelőtt iskola délután Hibbant. Ez alatt az idő alatt kiderült néhány dolog:

  • A vikingek korántsem vérengző népségek, hanem kedves és megértő emberek
  • Takonypóc teljesen belém zúgott (ezért Astrid nagyon örül)
  • És végül de nem utolsó sorban a srácok szerint egész ügyesen tudok fegyvert forgatni


Aznap szünet révén az arénában gyülekezett a kis csapat, vagyis a sárkánylovasok, meg én.
-'Reggelt!-köszönt az "iskolaigazgató", majd körbenézett és végül rajtam állt meg a tekintete.- Ennyien leszünk?
-Igen, mert a múltkori kis malőrnél-mutattam Takonyra- Dorci eltörte a vállát.
-Hé! Nem tehetek róla, hogy leesett Kampóról! Ez a gyík nem volt képes megtartani!
A sárkány erőszakosan fejezte ki nemtetszését.
Az ikrek összefejeltek, Astrid pedig közéjük vágta a szekercéjét.
-Hagyjuk...Igazából egy hosszabb túrát képzeltem, lehet, hogy több napos is lenne. Mit szóltok hozzá?
-Természetesen, de én mögéd ülök!
-Rendben.
Összepakoltunk néhány cuccot, és mentünk is vissza.
-Biztosan nem repülnél inkább velem?-kérdezte mellőlem egy hang.
-Teljesen.
Felrepültünk magasan az égbe, közel jártunk a felhőkhöz. Ilyenkor mindig olyan szabadnak érzem magam, de ki nem?  Régi szokásomhoz
híven megérintettem a felhőket.


-Mikor érünk már oda?!-kérdezte Fa.
-Most indultunk el -.-"
-Ezzel egy percet is nehéz kibírni.
-Kivel?!
Egyre gondoltunk Fogatlannal, és messzebb repültünk a többiektől, hogy ne halljuk a veszekedést.
Így telt az út...alkonyatig.

-Keressünk egy szigetet, ahol aludhatunk.-mondta Hablaty.
-Jó ötlet. Annyit repültünk, hogy mindjárt leesek Bütyökről.

                                                                   -5 perc múlva-

-Az ott megfelel?
-Igen, jó lesz. Olyan tágasnak tűnik.
A kilátás gyönyörű volt:

















-Wáó! Ilyet se szoktam minden nap látni.-jegyeztem meg.
-Biztos jó lehetne itt szlalomozni.
-Igazad van Astrid. Meg is van a holnapi program.
-Az nem ér!-csattant fel mindenki.
-Miért?
-Akinek éjfúriája van, annak könnyű! Szerinted milyen lehet Kőnek és Fának egy kétfejű sárkányon?
-Ahj, Takonypóc, még mindig duzzogsz?!-kérdeztem idegesen.
-Most miért? Nagyon jó kétfejű sárkányos repülni.
-Atom!
-Hablaty, megkérdezhetem, hol fogunk aludni?
-Mondjuk egy barlangban. Ideje lenne keresni egyet.

Úgy is tettünk, nem messze onnan, ahol leszálltunk, rá is akadtunk egyre. Mindenki bepakolta a cuccait. Hálózsák, párna... titokban becsempésztem egy telefont is, hogy Dorcival beszélhessek, mivel szegénynek sérülései akadtak...

-Ikrek, Halvér ti menjetek halat fogni, Takony, te pedig gyűjts tűzifát.
-Igenis.-dörmögte a fiú majd kiment. A többi három akadékoskodás nélkül elindultak, de szerintem az ikrek csak azért, hogy Halvért vízbe fojtsák.
-Én megyek keresek egy fát, hogy dobálhassak-mondta Astrid.
-Oké, szia!
-És mi?
-Élvezzük a csendet...
-És akkor gyújt...
-Mondom élvezzük a csendet!-vágott a szavamba.
-Jó, csak egy kérdés!
-Egyetlen egy. Kikészültem a veszekedéstől egész úton.
-Akkor gyújtunk tábortüzet? *-*
-Vajon miért küldtem el fáért Taknyot?
-Szupi!

Úgy döntöttem, hagyom megnyugodni Hablatyot és játszok egy kicsit Fogatlannal.

-Hát szia, te túlméretezett hüllő!-térdeltem le mellé.
Mérgesen nézett rám.-Szóval most haragszol?-Még a fejét is elfordította.
-Akkor nem tudom, kinek spóroltam ki ezt a fincsi tőkehalat a reggeliosztásnál. Majd beszélek Viharbogárral. Viszlát!
Léptem néhányat, majd visszafordultam. Fogi ott loholt a nyomomban. Kivettem a halt a tarisznyámból és megmutattam neki.
-Szeretnéd?-kérdeztem.
-Ezt most vehetem igennek?
Óvatosan kivette a kezemből majd lenyelte. Jobb lett volna elfutni, mert ez után úgy összenyalt, hogy nem volt menekvés.
-Hé! Rossz sárkány! Szerinted most hol fogom kimosni?-utaltam a nyálas felsőmre.
Olyan cukin nézett rám, mintha csak azt mondta volna: "Ne haragudj"
-Jó, rendben, most az egyszer megbocsátom neked.

Megvakargattam a hátát, majd visszamentem a barlangba.
-Lenyugodtál már?
-Azt hiszem. Veled meg mi történt?!-nézett rajtam végig.
-Ő történt.-mutattam az éppen belépő fúriára.-Ki lehet szedni valahogy?
-Le kéne menni a tengerhez vele.
-Még szerencse, hogy hoztam váltást... Akkor majd jövök.

Amíg én a felsőm takarításával töltöttem 20 percet, a többiek szerintem már visszaértem ennyi idő alatt. Visszasétáltam, és igazam lett: Már lobogott a tűz, mire beértem.

-Sikerült?-nézett rám Hablaty.
-Hála Thornak.
-Jól áll neked a piros-mondta Takony. Megforgattam a szemem és mormoltam egy "kösz"-t.
-Olyan szépen ég, nem? -kérdeztem leülve.
-Mi olyan szép benne?-kérdezte Astrid.
-Nekem tetszik.
-Igazából nekem is, nem tudom miért.-válaszolta a bandafőnök.

Gyorsan megvacsoráztunk, és már készültem rá, hogy visszavonuljak a kuckómba, mikor Fa megszólalt:
-Meséljek rémtörténeteket?
-Ne!
-Eszedbe ne jusson!
-Meg ne halljam még egyszer!
-Tudjátok mit? Inkább aludjunk. Olyan vagyok mint egy zombi.
-Egy mi?-kérdezték egyszerre.
-Akkor inkább úgy mondom, hogy képes lennék állva szunyálni.
-Jó éjt!

Gyorsan befeküdtem a hálózsákba, leírtam otthon fekvő barátnőmnek a nap eseményeit, majd holtfáradtan elnyomott az álom.

2015. november 15., vasárnap

10.rész- Viking lányok és egy állati nagy gond /2

                                                                      *Alkonyatkor*

Mindent próbáltunk bevetni, de reménytelennek tűnt minden. A többiek is aggódtak a kedvenceikért, de azt hiszem, Hablaty volt a legidegesebb köztünk.
-Reménytelen! Feladom!
-Srácok, meg tudjuk csinálni!-próbálkozott Hablaty.
Hiába. Pléhpofa este bezáratta velünk a sárkányokat az arénába.

-Hát..sziasztok!
-Jók legyetek!
-Szia, Bütyök!
Mindenki hazafelé igyekezett, mi pedig Dorcival úgy döntöttünk, hogy a faluban éjszakázunk.
-Tessék, lányok-vezetett körbe minket Hablaty-Itt aludhattok, reggel találkozunk.
-Rendben, jó éjt!
-Jó éjt.-mondtam, majd a fiú szomorúan kiment.

Meg kellett állapítanunk, hogy a hibbanti ágyak egy "kicsivel" keményebbek, mint otthon, de azért a célnak megfelelt. Hamar elaludtam
... mígnem....

-SZÖKNEK A JAKOK!!! GYORSAN EMBEREK!!-ordította valaki.
-Mi a...?
Kinéztem az ablakon. Minden ember az állatokat próbálta visszatartani, de azok már messze jártak.
-Mi volt ez?-kérdezte egy hang mögülem.
-Gyerünk, gyorsan!
Amit leérkeztünk a főtérre, megláttuk a többieket, ahogy ott állnak.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elszöktek, de ez most nem a sárkányok miatt van...elvileg. Nem szabadulhattak ki ilyen könnyen!-mondta Astrid.
-Nézzük meg.
Felügettünk az arénába, ahol a kedves kis sárkányok néztek vissza ránk.
-Látjátok, én mondtam.
-És akkor most mit csinálunk?-tette fel a kérdést Hal.
-Van egy elég beteg ötletem.-mondtam.
-És mi az?
A pikkelyesekre néztem.
-Menjünk utánuk!
-Apa megtilt...
-Hablaty, vészhelyzet van! Ne mondd nekem, hogy még sose szegültél ellen apádnak!
Egy pillanatra elgondolkodott.-Hát jó... de a tied a felelősség!
Megforgattam a szemem, és kiengedtük a sárkányokat, majd felpattantunk rájuk. Elindultunk a szökevényeink után.

-Úú, de hideg van! Nem mehetnék haza a téli kabátomért?
-Halvér!-kiáltottunk rá egyként.
-Elnézést...
-Már látom őket, ott vannak!
                                                             (elnézést a kép minőségéért)
-Szorítsuk be őket!-mutattam én is rájuk Hablaty mögül.

Mindenki keresett egy helyet magának, és terelni kezdtük őket. Takonypóc leesett Kampóról, és átgázoltak rajta a jakok.
-Ezazz!!!
Leszálltunk hozzájuk.
 A sárkányok tüzet okádtak, hogy megvédjenek minket a halálra fagyás élményétől.
És akkor..történt valami. Az állatok is odamásztak a behemótokhoz, és mintha már nem is féltek volna annyira.
Ott maradtunk egész éjszakára. Reggelre a falu többi lakosa is megérkezett, és együttes erővel visszacipeltük őket a szigetre.
Már felértünk a Nagyteremhez, mikor egy Pléhpofával és egy Bélhangossal találtuk szembe magunkat.
-Tudom, hogy ez nem az volt, amit elrendeltél, de... vállalom a felelősséget!-mondta Hablaty
-Hé!-vágtam vállba-Ez az én reszortom.
-Ahogy mondod, nem azt tettétek, amit kértem.
-Sajnálom.
-Ezért pedig...
-Kaptok egy sárkányképző-iskolát, ahol taníthatjátok a sárkányokat!-vágott a szavába Bélhangos.
-Egy mit?
-Bélhangos! Ezt én akartam elmondani!
-De azt még nem mondtad el, hogy milyen büszke vagy rájuk.
-Ahogy mondja... Szép volt. Ha nem is úgy, ahogy mondtam, de megmentettétek őket.
-Pléhpofa!-kiáltott Kübli-A jakok újra adnak tejet!
-Ez is megoldódott. Akkor.. maradhatnak?
-Legyen.

Aznap eldöntöttük, hogy a sárkánysuli (én így hívom és kész) jelképe az éfúria lesz. Hisz ha nem lenne Fogatlan (meg Hablaty) akkor nem lenne béke Hibbanton.

Feltettük az aréna tetejére,
és ünnepeltünk: Mi, a sárkánylovasok sárkányokat fogunk tanítani a SAJÁT sárkányiskolánkban.



2015. november 8., vasárnap

9.rész- Viking lányok és egy állati nagy gond /1

Reggel korán elindultunk. Könnyen beadtuk, hogy program lesz az osztállyal így meglóghattunk. Nálam csak egy vikinges szett volt, így kénytelenek voltunk így a tisztásra vonulni, én felvettem egy hosszú overált, hogy a ruhám ne látszódjon ki.
Az erdő most is gyönyörű volt, igaz, éjszaka én jobban szeretem, mert titokzatosabb.
Hablattyal úgy egyeztettünk, hogy most már itt kell lennie.
-Én előremegyek, rendben?
-Rendben.
Odacsászkáltam a szokott helyre, ahol meg is láttam őket:



















-Ahj! Ez nem lehet igaz! Beakadt!
*kuncogás*
-Ki van ott?-kezdett el keresni.
Megpróbáltam csendben maradni, és egy vastag törzsű fa mögé bújtam. Közben Dorci is megérkezett.
-Mi az?-suttogta.
-Semmi.-nevettem.
-Na jó, akárki is van ott, jöjjön elő!
Messzebb akartam botorkálni, de természetesen a semmiből előttem termett egy méretes fagyökér és jó nagyot estem benne.
-ÁU!
-Odin szakállára, a frászt hoztad rám!
-Rám meg ez a fa hozta a frászt!
Kibotorkáltam (vagy inkább mindketten) a tetten érőim elé.
-Te jó Isten! Tényleg itt vannak!-Dorcinak szó szerint leesett az álla.
-Hazudnék én neked?
Hablaty felénk fordult, de olyan ügyetlenül, hogy majdnem hátra esett.
-Segíthetek?
Míg kiszabadítottam a fiút, ő a kísérőmhöz lépett (vagyis csak akart).
-Szia! Te biztos Dóra vagy. Trixi rengeteget mesélt rólad.
-Sz-szia! Te meg Hablaty, ugye? Istenem, tényleg létezik! És ő Fogatlan?
-Igen.
Sikerült elválasztanom a két jómadarat. A sárkány új ismerőse felé lépett, aki hátrahőkölt előtte.
-Nyugi, halat eszik, nem embert!
-Engem se bántott annak idején.
Miután összebarátkoztak, felpattantunk a fúriára és Hibbant-sziget felé repültünk. Nemsoká az arénánál landoltunk, mivel a csapat általában ott szokott gyülekezni.
-Helló, srácok!-köszöntem.
-Szia Trixi! Ő ki?-jött kórusban.
-Ő itt a barátnőm, Dorci. Tudjátok, már meséltem róla.
-Sziasztok :)!
-Szia!
Mindenki illedelmesen bemutatkozott, sőt még Kő és Fa is, akikből nem néztem volna ki.
-Mit szólnátok, ha repülnénk egyet?-ajánlotta fel Hablaty.
-Nem rossz ötlet.
-Akkor mire várunk még?
Én visszakecmeregtem Fogira, Dóri pedig Astrid mögé ült.
Körberepültük a szigetet, majd versenyeztünk fel Gothi házáig, meg vissza Néma Swen farmjáig, aminek Hablaty nem igazán örült, de azért mégiscsak belement, és ő is nyert. Takony lett az utolsó, mert Kampó többször is lelökte magáról, amit a sárkány szerintem nagyon is élvezett.

                                                                  -A farmon-

-Ez állat volt!-kiáltottam a lemaradottaknak.
-Totál nem volt az!-akadt ki Takonypóc-Csaltál, láttam!
-Nem csaltam!
-Takony, veszteni is tudni kell.-mondta Halvér.
-Te csak maradj csendben, Halfej!
Míg Takony és Hal marakodtak, a törzsfő és Bélhangos közeledett felénk.
-Apa? Történt valami baj?
-A sárkányok! Az a baj! Az állataink annyira félnek tőlük, hogy se tejet, se tojást nem adnak! Ha ez így megy tovább, akkor...
-Miért félnek?-kérdezett vissza-Nincs rá okuk. A sárkányok már békések, nem bántanak senkit.
-Akkor mégis mivel magyarázod ezt?-Bélhangos egy üres vödröt tartott Hablaty orra elé.
-Nem tudom, de találok rá megoldást.
-Azt remélem is.
Mikor azok ketten lementek, Hablaty felénk fordult.
-Jól van, banda. Megoldást kell találnunk a problémára.
-És mégis hogyan?-kérdeztem.
Úgy próbálkoztunk, hogy néhány jakot, birkát és csirkét bevittünk az arénába és néhány önkéntes járókelőtől elkértük a sárkányát.
-Szóval: ha az állatok látják, hogy a sárkányok barátságosak, akkor nem tartanak majd tőlük.
-És mégis hogy akarjuk ezt elérni?-tette fel a kérdést Dóri.
-Hát...így!-kezdtem el egy jakot egy szörnyennagy rémség elé tuszkolni, ami nem volt túl könnyű.-Segítenétek?
-Hát persze! Kampó, told ide az üleped!
-Szerintem nem a sárkányét kéne ide tolni, hanem a jakét oda.-mutogattam.
Együttes erővel sikerült odataszigálni. Már majdnem sikerült kibékíteni őket, de a szörnyennagy tüzet okádott rá.



















-Ezek szelíd sárkányok?-kérdezte Astrid.
-Ööö...Igen.
Körülbelül egy óráig próbálkoztunk, de miért is jönne egyszer az életben össze nekünk valami?
-Hogy megy, fiam?-érkezett meg Pléhpofa.
-Nagyon rosszul. Még mindig félnek.
A férfi összehúzott szemmel nézett a két sárkányra.
-Apa! Csak holnapig adj időt! Kérlek!
-*sóhaj* Hablaty, közeledik a tél, és egy egész falut kell etetnem.
-Őszintén szólva, szerintem nem kéne őket ennyire etetni.
-Estig várok. Ha nem változik a helyzet, a sárkányaitokat bezárjuk.
-Micsoda?!-hüledeztünk.
-Ez az utolsó szavam.-mondta, majd kiment.
-Ezt nem teheti!
-De igen. Ha nem rémlene, ő a törzsfő.
                                                               Folytatjuk...

2015. november 6., péntek

8.rész-Haza

                                                             ***Másnap reggel***

Tegnap jól kiörültük magunkat, olyan szinten, hogy csak ma jutottunk el arra a szintre, hogy beszálljunk az arénába egy szusszra.
-Ó, srácok! El is felejtettem bemutatni egy jó barátomat. Ő itt Tr...
-Tudjuk!-jelentették ki egyöntetűen.
-He? Honnan?
-Sokat aludtál.
                                                                  -Hatásszünet-
-És valaki azért elmondaná nekem, miért van egy fémkupac a bal vádlim helyén?!
Fejbe csaptam magam.
-Most jut eszedbe megkérdezni?-akadtam ki.
-Igen.
-Leégett, amikor a Vörös Halál felrobbant.-felelte Astrid.
-Vagy úgy.
-Fogatlan mentett meg.
Az említett a sarokban bohóckodott.
Hablaty mosolyogva odabattyogott hozzá és megsimogatta.
-Köszönöm pajti.
-Ó! Ölelj meg, Bütyök!
-Ha már a nagy egymásra találásnál tartunk, Hablaty, nem vinnél haza? Már biztos aggódnak miattam.
-Ugyan, majd én hazaviszlek Kampóval, Hablatynak biztos rengeteg dolga van.-ajánlotta fel Takony, amin őszintén szólva egy kicsit meglepődtem.
-Ami azt illeti, nincs.
-Dehogyis nem! Kampón több hely van és inkább ülnél egy ilyen menő sárkányon, nem?
-Teljesen megfelel Fogatlan, köszönöm.
-Máris el kell menned?
-Ó, pedig tök jó arc voltál! Még Kőfejnél is jobb.
-Mi?!
-Szerintem találkozunk még. Bármikor lejöhettek, vagy ti hozzánk, 1 óra távolság.
-Jöhetek veletek én is?-kérdezte Astrid.
-Persze! Akkor Viharbogáron ülök.
-Viharbogár?!
-Ez a neve. Baj van vele?
-Nem, dehogy, csak még nem hallottam.
Felpattantam a siklóra és el is indultunk hármasban.
-A szüleid nem lesznek pipák?-hallottam jobb oldalról.
-Ők nem. De Dorci igen.
-A barátnőd?
-Aha. Mondtam, hogy majd jelentkezek, de ennek már kb. 1 hete. Áshatjátok a síromat.
*nevetés*
-Amúgy ha túlélem, őt is magammal hozhatom? Nagyon megbízható és kedves.
-Nincs akadálya.
-Csak nekem volt Takonypóc furcsa?
-Miért?-kérdezték egyszerre.
-Ez a "majd én hazarepítelek" duma.
-Nekem ez csak jó. Végre leszáll rólam.
-Úgy teszek, mintha most nem célozgattál volna, jó?
-Ha-ha.
Miután megérkeztünk elbúcsúztunk. Hazasiettem és magamra vettem valami 21. századi ruhát, összepakoltam néhány napi cuccot, majd egyenes irányban Dorcihoz.
-Csókolom!-nyitottam be előre félve.
-Szia, Réka! Vége lett a tábornak?-kérdezte Dóri anyukája.
-Tábornak?!
-Igen, ahol voltál. Dóri mesélt róla.
-Ó,hát igen...

                                                                -Lépcsőzaj-

-RÉKA!!!!! ÚRISTEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Neked is szia!
-Gyere, mesélj el mindent!
A felsőm ujjánál fogva rángatni kezdett a szobájába. Hiába, az én barátnőm xD.
-Nem eszel előbb?
-Nem, köszönöm, a ...vonaton betoltam 2 teljes szalámis szendvicset.
-Vonaton? Nem busszal mentetek?
Ránéztem Dorcira, aki nagyon lapított.
-Ó, milyen feledékeny vagyok! Megártott az a sok buszozás!
Felmentünk a lépcsőn.
-Ez jól jött ki, de azért kösz, hogy falaztál.
-Erről majd később! Mindent tudni akarok.

                                                              *20 perc mese*

-Ácsi, ácsi!! Te most azt próbálod nekem bemagyarázni hogy láttad az alfát, ismered Hablatyékat, ültél sárkányon és voltál Hibbanton?!
-Hááát.... Jah.
-Király!! Folytatsd!
-És a hab a tortán az, hogy Takony haza akart kísérni. Kb. ennyi.
-Na ne nene! Ez nem komoly, ugye? XD
-XD De.
-Zűrös lettél, mióta elköltöztünk.
-Zűrös?!
-Akarom mondani elmebajos.
-Köszönöm. Te pedig olyan kedves lettél.
-Csak őszinte.
-Egyre megy. Na hunyjunk egyet, mert mindjárt elalszok.-mondtam ásítva.
-Délelőtt 10 van.
-Zzzz....
Jót tett egy kevés alvás, mert abból mostanában nem jutott sok. Amikor felébredtem Dórika az asztalánál számítógépezett.
-Jó reggelt! *ásít*
-Estét.
-Akkor azt.
 Hirtelen valamerről zene kezdett el szólni.

És erre mit csináltam??
-Yeahh!! ON AND ONN!!
Ő meg folytatta.
Kb 1 percig tartott.
-Miéééért???
-Nemár!
Ekkor kellett rájönnöm, hogy a telóm csöngött. Gyorsan rávetettem magam.

"Egy nem fogadott hívás tőle: Anya"

-visszahívás-

-Halihó ^^
-Szerbusz, kislányom! :) MIÉRT NEM VETTED FEL??!!
-Bocsánat, csak táncoltunk a csengőhangra.
-Akkor jó. Minden rendben?
-Sőt, príma!
-Akkor jó! Majd hívunk.
-Szia!
-Szia!
-Nem is toltak le?
-A telefont magammal vittem.
*nevet*
-Mi az?
-Egy szabadsághős utolsó mondata.
-Hehe. Akarok kérdezni valamit.
-És mit?
-Nem jössz el holnap velem? A skacok szívesen megismernének.
-Tényleg?!
Leírhatatlan fejet vágott.
-Igen :) Mit mondasz?
-Hát... Ez most egy komoly kérdés? Persze, hogy jövök!
-Akkor jó. Reggel találkozunk.-mondtam, majd befelé fordultam.
-Megint alszol?
-Lefárasztott a tánc. Na bye.
-Jó éjt!

Sziasztok! Csak egy kérdésem lenne: Zavar titeket, hogy nem csak a hibbanti létemről, hanem az itthoniról is írok néha? (persze nem mindig, csak néha)?