2015. december 28., hétfő

Ezen-cikk-alá-kérem-a-kérdéseket :)

Na sziasztok! Felvetődött az az ötlet, hogy a 20.rész alkalmából kérdezz-felelünket csinálnánk, ha szeretnétek. Érkezett egy visszajelzés RidingLove Dragon-tól, hogy tetszik neki az ötlet, úgyhogy mit szólnátok, ha a cikk alá (csak ide, hogy egy helyen legyenek!) írnátok kérdéseket, amiket a blogom szereplői megválaszolnának. Ehhez csak az kellene, hogy sok kérdés összegyűljön, úgyhogy ha több ötletetek van, ne féljetek feltenni őket. Természetesen sárkányok is lelkesen várnak, kikísérletezek valamit, hogy megértsük őket.

DE szeretném mindenkinek leírni, hogy ez nem az én fejemből pattant ki villanykörte formájában, hanem Kiwi, a vikingéből, majd HTTYD Fogatlanéból, és nem szeretném őket megsérteni, már ha olyan nagy blogosok, mint ők egyszer betévednek ide *-* -álmodozás vége- , ezért inkább kiírtam ezt (copyright xD).

Készül a jellemzés is, már 3 emberkével kész is vagyok. Szép Napot!

Határidő: Hááát.... nem tudom. Jó lenne még a szünetben, nem?

(UI: Halvér már nagyon izgatott! :D)

2015. december 27., vasárnap

A három új sárkány

 *FRISSÍTVE*


Sziasztok! Tudom, ez ma már a második cikk, de szeretnék írni nektek a három új sárkányról, aki a történetbe lépett:


Szóval:

Avokádó

Beceneve: Avó, Vad
Gazdája: Trixi Dragons /Réka/
Neme: Nőstény
Fajtája:Szörnyennagy rémség
Kora: Egy idős gazdájával
Párja: Kampó
Képek:
*Jellem: Kitartó, makacs és eltökélt, sosem adja fel. Rá minden kalandban lehet számítani. Játékos, akár azzal is kimutatja szeretetét, hogy a kérdéses egyént kigáncsolja. Idegenekkel bizalmatlan, mert rengetegen bántották már, mégis, képes megbízni egy emberben, aki igazán törődik vele. Kedvenc étele a lazac. Sokban hasonlít gazdájára, ezért nagyon jó csapatot alkotnak.




Szélnyíró (Windshear)


Beceneve: -
Gazdája: Takács Dóra /Dorci/
Neme: Nőstény
Fajtája: Pengeostor (Razorwhip)
Kora: 13 évvel fiatalabb gazdájánál (azért nem írok pontosat, mert évugráskor változik)
Párja: -
*Jellem: Kedves és energikus, mégis nyugodt természetű. Könnyen barátkozik, és bénító erejét csak a legvégső esetben használja. Szert gyorsan cikázni, repülni, mert ez a lételeme.

Fanta
















Beceneve:-
Gazdája: nem lövöm le a poént (szép név, igaz? :P)
Neme: hím
Fajtája: Rettenetes rém
Kora: eddig ismeretlen
Párja: -
*Jellem: Társasági lény, szeret repülni, na meg feküdni, miközben simogatja valaki. Ha hívják, ha esik-ha fúj, ő mindig szívesen elvisz egy levelet. Jó barátok Avokádóval.

Szóval ezek lettek volna az új sárkányok, és még egy kérdés: Szereplőkről készítsek ugyanilyet?

21.rész-Sebesült sárkány

Nagy levegő...kifúj.
Lehet, hogy tőrbe akarnak csalni, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem így van. Ha elkapnak, nem könyörülnek rajtam és nem kockáztathatom meg, hogy az a valaki megint segít rajtam. Viszont megígértem Hablatynak, hogy mindent elmondok neki, és nem szegem meg a szavam. Holnap beszélek vele és  ha úgy látja, akkor velem jön, mert én megyek. Tudom, hogy nem fog kérdezősködni, megérti ha valamit inkább magamban tartok.

Még mindig csak meredtem a fegyveremre.
-Avokádó, hogy kerül ez hozzád? Ahj, de jó lenne ha érteném a nyelvedet!
 Már csak azért is visszamegyek, mert a saját sárkányom nem játszana össze az ellenséggel.

Hajnalban indultam a fiúhoz. Legalább kipróbáltam az új nyerget és sokkal jobb volt, gyorsabbak lettünk tőle.

-Hablaty, itt vagy?
-Még alszik.-válaszolt a törzsfő helyette.
-Felmehetek hozzá? Nagyon fontos az ügy.
-Ahogy jónak látod.

Amikor benyitottam a szobájába tényleg húzta a lóbőrt, de majd én teszek róla.
-Álomszuszék...-ráztam meg a vállát.
Megrázta a fejét és még mindig aludt. Még megcsináltam ezt kétszer, de nem jött be, úgyhogy komolyabb eszközökhöz kellett folyamodnom.
-AZ ÖSSZES ISTEN NEVÉRE HABLATY!!!!-ordítottam.
-VÁÁÁ! Apa! Még nem alu....Trixi! Te mit keresel itt?
-Egy harcra kész vikinget, de csak téged leltelek meg.-grimaszoltam hozzá.
-Akkor alszok tovább.
-Azt kérted, mondjam el az igazat, nem?
-Igen.-fordult vissza kíváncsian.
-Ez bonyolultabb, mint gondoltam. Vadásznak rám de vissza kell mennem.
-Hogy? Mi van?
-Jössz, vagy maradsz?-kérdeztem.
-Jövök.
-Út közben elmagyarázom.

Írt egy levelet, amit kiszögeltünk az aréna falára:

"Srácok,
Trixivel elmentünk jeget gyűjteni a kísérletekhez, ma Astrid a főnök, mindent tegyetek úgy, ahogy ő mond!
                                                                                                                         Hablaty"

-Jó ötlet. De itt az idő indulni.

Felrepültünk egy hegy tetejére, ott leszálltunk, és belekezdtem a mesémbe:

-Szóval: Gondolom nem vagy kíváncsi mindenki nevére, és ez nem is lényeg. Az viszont annál inkább, hogy mi történik itt. Ezek sárkányokra vadásznak, de mióta szembe jöttek velünk, azóta nem vetik meg a lovasokat sem. Azt a furcsa jeget a szétzúzott erődjüknél találtam. Hatalmas lábnyomok voltak ott, ami biztosan nem emberé. Talán egy Vörös Halál járt ott? Nem tudom, ezért hoztam egy darabkát, mert nem értettem, ha egy olyan lény járt ott, akkor miért volt olyan fagyos a hangulat. Akkor beszéltem az éjjeli tolvajról, aki nem tudom, hogy kapcsolódik ehhez az egészhez. Aztán mikor Belfegor még élt, kicsusszant a száján, hogy szállítanak valakinek....
-Azt hiszem értem. De mégis kinek szállítanak? És még egy Vörös Halál?
-Nem vagyok biztos benne, mert nem volt egyforma, csak hasonló.
-Értem, És miért is kell most oda menned, akarom mondani mennünk?
Elővettem a kardom, majd folytattam:
-Tegnap hozta nekem ezt vissza a sárkányom. Tudod, volt egy srác a hajón....-muszáj a szavamba vágnia?!
-Oh, ne is folytatsd!-vigyorgott.
-Jó, rendben, ezt megérdemeltem a tegnapiért, de inkább ne próbálkozz vele a jövőben. Szóval ő valamiért más, mint a többiek. Kirekesztik, mert nem ölt még sárkányt. Ismerős, ugye?
-Az.
-Azt is mondtam, hogy a saját fegyveremmel akarták megölni Avokádót, igaz?
-Aha, rémlik.
-Szóval ez annál a fiúnál maradt, érted már? Vagy üzenet, vagy tőrbe akarnak csalni. Nem hinném, hogy a második eset, mivel mégiscsak...
-Aha. Így minden tiszta.-mondta.
-Avó, keresd!-adtam ki a parancsot, majd az orra elé tartottam a kardot, hogy eleget tudjon tenni annak.

Mikor elindultunk, Hablaty értetlenül fordult felém:
-Avó?
-Most miért, kell egy becenév is?
-Végül is.

Nemsoká ismerős vizekre értünk.
-Mindjárt ott vagyunk!
-Ott van! Kerüljük meg!

Ugyanoda szálltunk le, mint a múltkor.
-Szerintem jobb, ha te itt maradsz.
-De miért?
-Ha egy éjfúriát találnak, akkor itt nagy hercehurca lesz.
-Hát jó, de eszednél legyél!

Az a jó öreg Hablatyos beszólás!

Egyik kőtől a másiki lopóztam, de tudtam titkon, hogy Hablatyék követnek. Nem igen tudtam ezen a helyen kiigazodni, de kisvártatva egy ismerős alakot láttam meg. Nem volt nála fegyver és az eget kémlelte. Lassan odaléptem mögé és suttogva mondtam ki a nevét.

-Rikó?
-Azt hittem már sosem érsz ide!
-Alábecsülsz. Megint. Mit akarsz?-próbáltam eléggé durva lenni.
-Úgy hallottam, kémkedni jöttél ide. Mégis miért?-kérdezte.
-Ehhez már bocs, de semmi közöd.
-Igenis van, mert a legénység tagja vagyok.
-Már nem sokáig...-mondtam sejtelmesen.
-Micsoda?
-A saját fülemmel hallottam, hogy csak azért hagytak a csapatban, hogy legyen mit enni a foglyoknak.
-Ez nem igaz! Ők nem tennének ilyet!
-Áh, tényleg nem.-kezdtem-Miért is hinnél nekem, hisz csak egy lány vagyok, aki kiáll a sárkányokért, nem igaz? Miért hagyod nekik? Miért akarsz olyan lenni, mint ők??!!
-Nem tehetek erről!-mondta fennhangon.
-Fogd már vissza magad! Még meghall valaki!-mondtam.-Hogy érted? Erről te tehetsz és senki más!
-Nem tehetek róla, hogy minden családtagom halott és ők magukhoz vettek. Vigyáztak rám, tanítottak. Lehet, hogy néha...olyanok, hisz nem is vagyok vérbeli viking, de ennyivel tartozom nekik!
-Azért tették mindezt, hogy kihasználjanak! Hidd el én tudom, milyen ha nem tartozol valahova. Én sem vagyok viking, nem ide születtem. Csak egy lány vagyok valahonnan messziről...-mondtam.-Egy cipőben járunk, de te nem vagy ilyen. Hidd el, jó emberismerő vagyok. Nem kell  ölnöd, ha nem akarsz.
-De én akarok!
-Biztos vagy benne?
-...
-Nem, ugye?-kérdeztem.
-Nézd, ez a helyes.
-Ahhj! Inkább nem is próbálkozom!-adtam fel és indultam vissza.
-Várj!
-Mi van?
-Ereték lelőtték ma reggel. Azt hiszik, elszökött.-a karjaiban volt egy sebesült rettenetes rém.
-Egek!-fogtam meg szegényt, majd felnéztem rá.
-És te akarsz sárkányt ölni? Na jó, haza kell vinnem. Hablaty!
-Itt vagyok-jött elő, mire Rikó lefagyott. Egyből odajött és megnézte szegény párát.
-Meg tudjuk menteni?-kérdeztem.
-Nem tudom. Sietnünk kell.

Füttyentettem egyet (persze nem túl erősen), mire Avó előjött és szemezni kezdett a sráccal, amikor meglátta a szerencsétlen állatot Hablatynál morogva ráugrott.
-Hagyd! Nem ő tehet róla!
Lemászott róla és odakúszott hozzám, mire megsimogattam.
-Hű...Kösz!
Én csak vállat vontam.
-Menjünk, Trixi.
-Rendben! Te meg gondolkozz el, amin mondtam.

Felugrottam a sárkányom hátára, majd elrepültünk. Otthon (Hibbanton) hazavittem a sebesültet és bekötöttem a sebét. A hasán volt egy vágás, de reméltem, hogy túléli. Gothihoz is el kéne menni orvosságért....


Közérdekű közlemények:

  • Nem tudom, lesz-e kvíz, mert egy Google-űrlaposat szerettem volna, de rájöttem, hogy nem tudom, hogy csináljam XD De valami lesz, ígérem!
  • A kis sárkányról csinálok képet ;) (ha azt nem tolom el)
  • És kérlek írjatok kommentbe, mit szeretnétek? (Képkieső, vagy amolyan "kérdezzünk a szereplőktől", tudom, az sok más blogon is van, de én benne lennék) 

Élvezzétek a szünetet!




2015. december 24., csütörtök

20.rész-Snoggletog+egy kérdés

Mégis ma hozom, olyan karácsonyi a hangulat!

Először is: Uram atyám ez már a 20. rész! Nagyon köszönöm mindenkinek, nekem ez nagyon sokat jelent ám! Itt lenne a Snoggletogi rész, és ha sikerül, akkor csinálnék egy kvízt/ valami ilyesmit, ha szeretnétek. Kérek szépen választ kommentbe! :)

December 24.

A mai nap után azon gondolkodtam, kinek mit készítsek. Holnap kezdődnek az ünnepek és elég jól el vagyok maradva. Abban biztos voltam, hogy Avokádó egy nagy kosár lazacot kap, csak át kell kötni egy szalaggal. Gondolom egymás sárkányát nem ajándékozzuk meg, úgyhogy ez pipa. Astrid minek örülne? Gyorsan elvetettem az ötletet, hogy neki adom anyukám szakácskönyvét, pedig az jól jönne neki.
Hát persze! Egy pajzs! Amikor tereltük a birkákat egy ráugrott és összetörte. Szóval elmentem a régi fegyverraktárhoz, és kerestem egyet, amin nem volt festés. Aztán beszaladtam Bélhangos műhelyébe, mert egy kicsit ki akartam fényesíteni, persze mindezt feltűnés nélkül. A kovács még benn volt.

-Jó estét, Bélhangos!
-Neked is, Trixi. Mi járatban vagy erre?
-Meg szeretném csiszolni ezt a kicsikét.-mutattam meg neki a kezemben lévő fegyvert.
-Szép darab. Gyere nyugodtan, ma én is egész éjszaka itt leszek.

Amint szép fényes lett, elkezdtem kifesteni. Fél füllel hallottam, hogy az ikrek innen hoztak festékes vödröket, úgyhogy kértem sárgát és vöröset, majd neki is láttam. Vörös alapon sárga siklósárkány, szerintem nem is lett rossz.
Astrid:pipa

Ki a következő? Az ikrek... nekik atombomba kellene, de olyan nem tudok csinálni (mondjuk nem is akarok). Aztán eszembe jutott, hogy volt az a Tic Tac Bumm nevezetű társasjáték, amihez járt egy bomba, persze nem igazi, de ha benyomtam egy gombot rajta akkor robbanáshangot adott ki. Ezt megkerestem, plusz tudom, hogy oda vannak érte, ezért vettem nekik egy doboz színváltós festéket.

Ikrek:pipa

Halvér....neki készítettem egy kis noteszt, amiben néhány érdekesség volt a sárkányokról, Takonypócnak szántam egy szintén élezett kardot. Hablatynál sokat gondolkodtam, de a fejem teljesen üres volt hajnali 2-kor. A zsebemben kezdtem keresni, hátha találok benne valamit, ami ihletet ad (igen, furcsa figura vagyok), és a kezembe akadt a jégszilánk, amit az erődnél találtam. Talán nyáron is megőrízné a formáját. Elkezdtem faragni addig, amíg egy Fogatlan-forma ki nem jött belőle. Akkor az ő ajándéka is megvan. Dorci...na igen. A srácokkal már napok óta összeszervezkedtünk, ugyanis ő egy sárkánytojást fog kapni. Holnap majd kiválaszthatja, hisz tudjuk, hogy ilyenkor sok anyasárkány költ, reméljük örülni fog neki.

Miután mindennel végeztem, elköszöntem, majd hazamentem és bedőltem (szó szerint) az ágyba.


Másnap

Valami bökdösött. Már megint. Mikor eldöntöttem, hogy nem ébredek fel senki kedvéért, még mindig nem hagyta abba.

-Anya!! Csak még öt percet.

Ekkor elkezdett csiklandozni, amit köztudottan nem tudok elviselni, úgyhogy nevetgélésemben leestem az ágyról.

-Au!
*sunyi nevetés*
-Ez durva volt, rossz sárkány!-tettettem haragot, de nem vette komolyan, mert nevetni kezdett. Elég érdekesen nézett ki, úgyhogy belőlem is kitört a röhögés.
-Miért keltettél fel? Unatkoztál?-rám nézett amolyan "gondolkodj már ép ésszel" fejjel.
-ODIN SZAKÁLLÁRA! SNOGGLETOG VAN!!!!!!!-kiáltottam.

Felkapkodtam a ruháimat, majd szaladtam volna a többiekhez, de egy éhes fenevad az utamat állta.
-Ne haragudj, tessék, egyél!-tettem le elé a reggelijét, mire egy fintort vágott.-Ne nézz így! Tudod, hogy ebben az évszakban nincs lazac, úgyhogy meg kell elégedned azzal, ami van.

Megvártam, míg lenyeli az utolsó falatot is lenyelte, majd megdicsértem. Ugyebár a lazac a kedvence, nem igen díjazza a pisztrángot.

Amikor kiértünk a főtérre, sok ember volt ott. Épp azon morfondíroztak, hogyan állítsák fel a fát.

-Boldog Snoggletogot! Mi történt itt?
-Neked is! Nem tudjuk, hogy csináljuk. Az idei minden eddiginél nehezebb fa. Sárkányokkal kellene vontatni, hogy fel tudjuk állítani.-válaszolták a fiúk. Észre is vettem, hogy a lányok nincsenek itt.
-Össze kellene szedni néhány erős sárkányt.-javasoltam.
-Mi szívesen segítünk!-jött oda hozzánk egy kislány, aki körülbelül hat éves lehetett. Olyan aranyos volt, nem mondhattuk, hogy menjen el. Vele volt egy idősebb lány is, és két siklósárkány.
-Köszönjük! :)

Jött még néhány segítőkész ember, és végül sikerült felállítani a gigantikus fenyőfát. Ez után következett a díszítés. Akiknek siklója volt a csapatból, az "felszögelte" a pajzsokat, mi pedig dobáltuk fel nekik. Nagyon szép lett a végeredmény:
-Hű! Tényleg nagyobb, mint a tavalyi.-mondtam.
-Ugye? Amúgy nem láttad a lányokat és Fát?
-Hogy én? Nem. Mit csinálhatnak ezek?

Nem volt idejük válaszolni a kérdésemre, mert meghallottuk Astrid vidám hangját bal oldalról:

-Jaklikőrt! Jaklikőrt tessék! Vegyenek egy korsóval ebből a snoggletogi boldogságból!

.Hát itt vagytok! Már mindenütt kerestelek titeket!-kocogott hozzánk.
-Szia Astrid! Hát ez meg mi nálad?-kérdezte Halvér.
-Hát jaklikőr! Kóstoljátok meg, isteni!
-És a pite?
-Hát...az nem sikerült olyan jól, mint előző évben. Ha rágondoltam is a hányinger kerülgetett, mert annál rosszabbat nem is ettem az előtt.-Na!
-Igyuk meg azt a ronda bűzös izét?-kérdezte Fa.
-Inkább kóstolnád meg az öklömet?
-Oh, ugyan-ment oda Takonypóc-Biztos nagyon jó.-És megitta.
Mindenkinek a kezébe nyomtak egy pohárral, majd a lány elrobogott, hogy másokkal is megkóstoltassa találmányát.
Megvártuk míg hallótávon kívülre került, majd a fiút faggattuk:
-Milyen?
-Bleah! Ez undorító!
-Ne mondj már ilyet! Beleadta szívét-lelkét, nem lehet olyan rossz.-mondta Hablaty és a szájához emelte a korsót

-Oké, ez nem volt jó ötlet.-nem bírta lenyelni, úgyhogy elment egy bokorhoz és ott kiköpte.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem.
-Még van néhány óránk az ajándékosztásig.
-Keressük meg a lányokat!-mondta az egyik okostojás, majd el is indultunk.

Dorci háza felé tartottunk. Én leghátul mentem, és egyszer csak azt éreztem, hogy valami húz. Berángattak egy ház mögé.
-Shh!!-rivallt rám Kő és a másik szökevény.
-Mit csináltok itt?
-Astrid elől bujkálunk és te?
-Titeket kereslek. Vissza kéne menni.
-Ne! Kitaláltam egy játékot.-kérlelt Kőfej.
-Mégis mit?
-Tréfáljuk meg Hablatyot!
-Mi? Miért tegyünk ilyet?-kérdeztük.
-Hát mert nem adott nekünk szabadnapot! És amúgy sincs jobb dolgunk.
-Ez igaz.-nevettem el magam.

-Hová lett Trixi?-hallottam meg a srácok hangját.
-Az előbb még itt volt!
A kezünkbe fogtunk egy-egy jó nagy darab hógolyót és elrejtőzve mind célba vettük őket. Mindegyik fejen talált valakit, már a földön feküdtek a meglepetéstől.
-Ó, igen?! Így játszunk?!

Elkezdtünk menekülni, és egy nagy hócsata kerekedett ki az egészből. Kicsik-nagyok beszálltak a buliba, végül még Astrid is. Így telt el az idő, és kezdődött az ajándékozás. Hazarohantam az ajándékokért (kivéve Avóéért), és felrepültünk a nagyterembe.

-Boldog Snoggletogot-nyitottam be. Megint az asztalunk köré gyűltünk és mind felköszöntöttük egymást.
-Tessék.-adtam oda mindenki ajándékát. Reakciók:

-Hű! Pont eltört, ez nagyon szép!-Astrid.
-De jó, mennyi érdekes dolog!-Halvér.
-Ezazz! Robbantsunk!-Fa.
-Fessük be mindenkit! Yeah!-Kő.
-Ez nagyon szép fényes! Kösz!-Takony.
-Nagyon hasonlít Fogatlanra! Tetszik pajti? Nagyon köszönöm!-Hablaty.

Én kaptam egy nyerget Hablatytól, egy törött sisakot az ikrektől, egy saját Sárkánykönyvet Halvértől, egy koszorút Takonytól, egy tegezt Astridtól és egy plüss Fogatlant (!!!!!!) Dóritól.

Mindenki örült, csak ő volt szomorú. Ő nem kapott semmit.
-Nagy itt a meleg-tettettem.-Nem sétálunk egyet?
-De! Mindjárt megfulladok!

Egyből az istálló felé vettük az irányt. Izgatott voltam, vajon hogy fog tetszeni neki az ajándék.

-Hová megyünk?-kérdezte bánatosan.
-Csak az istállóba.
-Értem.

Amikor benyitottunk visszafordultunk és bevártuk.
-Boldog Snoggletogot!
-Azt az ajándékot adjuk neked, hogy választhatsz egy saját sárkányt.
-M-mi??? KOMOLYAN?
-Igen!
-Én...én nem is gondoltam volna. Köszönöm!
-Na, mire vársz még? Menj be!

Boldog volt, láttam az arcán.
Volt mindenféle fióka. Főleg siklók és szörnyennagy rémségek. Megsimogatta őket, de nem nyerték el a tetszését. Bolyongott egy ideje, de aztán megállt. Ahogy beértük, megláttunk egy pengeostort egyetlen fiókájával. Letérdelt, majd megsimogatta őket. Jól emlékeztem rájuk. Az anyát sebesülten találtuk néhány hónapja és itt maradt Hibbanton.

-Ő lesz az!
-Aranyos kislány. Mi lesz a neve?-tudakoltuk.
Egy ideig gondolkodott, majd válaszolt.
-Szélnyíró, mert biztosan nagyon gyors, akárcsak az anyja.
Mind néztük egy kicsit őket, és miután hatvanhatszor elmondtuk, mennyire cuki, feloszlott a csapat, és ki-ki a saját házát célozta meg.

-ÓÓ, de hosszú volt ez a nap, nem igaz? Várj csak! Van ám számodra valamim.-kíváncsian nézett rám, majd odaadtam neki a nagy kosár lazacot.-Boldog Snoggletogot!
Először rám nézett aztán vissza. Így csinált egy darabig, majd rám ugrott és össze-vissza nyalt.
-E-elég! Elég, na!
Eztán elment valahova. Mire kettőt pislantottam ott is volt, és volt valami a szájában. Letette elém. A kardom volt. A KARDOM!
-Köszönöm! De ez..??
Nem tudott beszélni, mert sárkány. Tudtam, hogy ez egy jel, és újra fel kell keresnem a csapdászok erődjét.


Szóval...ez lett volna a Snoggletog-rész. Találtam néhány képet, ami talán nektek is tetszeni fog :) Boldog Snoggletogot/Karácsonyt minden Í.N.A.S fannak!

2015. december 23., szerda

19.rész-Egy darabka jég

Reggel az ágyamban csak a tegnap estén járt az eszem. Akkor összegezzünk:
Megtudtam, hogy:
  • Belfegor halálos sérüléseket szenvedett
  • Eret az új kapitány
  • Eret Belfegor unokaöccse
  • Rikót nem szívesen látják a hajón (mondjuk ez nem is nagy újdonság)
  • Egy furcsa óriássárkány járt az erődjüknél
  • És ami talán a legfontosabb: vadásznak a sárkánylovasokra 
Ezt nem fogom tudni teljes mértékben magamban tartani. Be kell vonnom a bandát, habár nem szeretném. Ez az én dolgom, de tudni akarom, milyen sárkány járt ott és mi volt az a rengeteg jég.

Felöltöztem, magamhoz vettem a  fegyvereimet majd mentem a megszokott helyre, ahol elvileg Dóri már várt rám, mivel késve érkeztem.
Hiába kerestem, csak egy üzenet volt egy fára akasztva, mi szerint találkozott Astriddal és ő már elvitte.

Nem nagy baj, mert még ki kell okoskodom, mit is fogok mondani.

A fejemben két fél hadakozott egymással:
Ugyan már! A legjobb barátaim! Megértenék... ők elfogadnak úgy, ahogy vagyok!

de a másik...

Nem mondhatom el nekik! Megtudnák, hogy hazudtam! El tudom én képzelni, mekkorát csalódnának bennem?

De rájöttem, hogy mindenképpen megtudják, hogy hazudtam, úgyhogy könnyebb az egyenes út. Majd lesz valahogy.

Leszálltunk Hibbanton, ahol már térdig érő hó volt. Nem is csoda, hiszen fent van északon. Magyarországon még egy hópelyhecske sem hagyta el a felhőket.
Jajj, mamám! Pár nap és Snoggletog!!! Még meg kell csinálnom mindenki ajándékát!

Meg is érkeztem az arénába, ahol a skacok valami nagy munkában voltak.

-Sziasztok. Mit csináltok?
-Befestjük magunkat.-válaszolta Kőfej.
-És ez miért is jó?
-Mert miért ne lenne jó?-kérdezte a testvére, majd nevetve összefejeltek.
-Bocsi, de ott volt Astrid és....-kezdte a barátnőm.
-Ugyan már, semmi gond!

Figyeltem őket. Ahogy nevetnek, amikor valakinek a festék a szemébe megy... amikor leöntik egymást... Ahj! Muszáj-muszáj-muszáj!!

-Trixi, gyere te is!-invitáltak.
-Oké, de... előbb beszélnünk kell.
-Mondd csak-szólalt meg Hablaty.
-Ó, tényleg, most jut eszembe! Ezt még nem is adtam oda-odanyújtottam neki a rajzot, amivel már egy hete kész vagyok.
-Köszönöm.-aztán rám pillantott. Szerintem-sőt, biztos vagyok benne- hogy látta rajtam, hogy ideges vagyok. Elmosolyodott, majd el is fintorodott, amikor  tekintetét ismét a  rajzra emelte- Egek! Te csináltad ezt a förmedvényt?-kérdezte nevetve.
-Igen én, és nem is förmedvény!
-Ennél még a vaskezű nagyanyám is szebbet rajzol!-folytatta Astrid.

Szóval megint kitört a nevetés. Jól esett, hogy próbálták rólam leoldani a feszültséget, ami valamelyest sikerült is.
-Kösz, de tényleg. Nálatok kedvesebb embereken kívül még soha nem találkoztam.
-Kedvesnek tartasz?-kérdezte Takonypóc ilyen fejjel:
-Nem igazán.
-Oh...
-Mit is szerettél volna mondani, Trixi?-kérdezte Dorci.
-*mély sóhaj*

Mindenki csak nézett rám, én pedig nem tudtam megszólalni.

-Mi a baj?-kérdezték kórusban.

Ahogy minden szem rám szegeződött, nem tudtam mit mondani, úgyhogy a "mindent bevallok" tervet kicseréltem a "mi a szöszt találtam"-ra.

-Ömm... nincs semmi baj, csak nagyon rosszul aludtam az éjjel-mondtam nyújtózkodva.
-Akkor jó.-válaszolták és visszatértek eredeti elfoglaltsághoz.
-Viszont, lenne itt valami.-elővettem a zsebemből tegnapi szerzeményem és megmutattam nekik.
-Jé, egy jégdarab!-ez Fa volt.
-Mi benne az érdekes?
-Olyan kemény, és látjátok, még a színe is mattabb. (azt hiszem így mondják, úgy értem nem olyan világos, de nem is sötét, hanem...jó, oké feladom! Láttatok már olyat biztos, a karácsonyfadíszekre szokták mondani (asszem) XD)
-Ez tényleg érdekes-kérte el tőlem Hablaty-És olyan száraz. Hol találtad?
-Egy szigeten nem messze innen-válaszoltam neki, majd olyan "ha csak ketten leszünk, mindent elmondok" arccal néztem rá, ő pedig aprót bólintott.
-Vessük össze a rendes jéggel, hátha kiderül mi is ez.
-És azt hol találunk? Itt csak hó van.
-Van a közelben egy hegy, ahol....
-Nagyon jó lehet sárkány-csúszdázni, és...
-Van egy kis lefele nyíló barlang szerűség, ahol...
-Van.-Sejtettem, hogy itt van valami sunnyogás, mert Hablaty és Astrid felváltva válaszoltak a kérdésemre, majd összenéztek és távolabb léptek egymástól, és nekem ezen vigyorognom kellett.
-Okkéé...hol van az a hegy?
-Megmutatom-ajánlkozott a fiú-Addig pakoljátok el ezt a sok festéket, rendben?
-Hát persze! Számíthatsz ránk-dörzsölték össze a tenyereiket az ikrek.

-Rosszat sejtek-mondta mikor a suli elé értünk.
-Én is, mikor jó ha ezek ketten ennyire szófogadóak.-válaszoltam.
-Nem igazán erre gondoltam.
-Oh, vagy úgy...
-Trixi, mi folyik itt?
-Majd el fogom mondani, de nem most, rendben?
-Rendben, tudod, hogy rám számíthatsz, hisz barátok vagyunk.
-Köszönöm. Nagyon jó érzés tudni, hogy van, aki mindig mellettem áll.

Hablatyban bíztam meg a legjobban a srácok közül, hisz amikor megismertem már akkor is vakon megbíztunk egymásban. Ő az egyik legjobb barátom és tudom, hogy magában tartaná.

Viszont nagyon fúrta az oldalamat valami.
-Mi volt ez Astriddal az arénában?
-Micsoda?
-Hát..-befejeztétek egymás mondatait, s a többi...
- Én nem tudom...miről beszélsz.- pont ugyanúgy mondta, mint az így Neveld A Sárkányodat 1-ben Pléhpofának.
*kuncogás*
-Ahj! Nem kereshetnénk a jegedet??!!
-Jól van na!

Néhány perc múlva meg is érkeztünk arra a hegyre.
-Wáó! De jó lehet ezen lecsúszni!-mondtam.
-Kipróbáljuk? Csak úgy ne járjunk, mint a múltkor...
-Hogy érted?
-Befagyott a műfarok.
-Hátha nem fog.-felugrottam Avóra, majd elkiáltottam magam-Az utolsó megeszi Astrid összes pitéjét! (majd a kövi részben kiderül ;))


                    
                                                      *pörgessük egy kicsit az időt*


Nevetve értünk vissza a többiekhez.
-Brühühü, de sajnállak!
-Nagyon vicces!-mérgelődött a fiú.
-Mi a vicces?
-Nem tudtuk eldöntetni, melyikünk szereti jobban a pitédet, ezért versenyeztünk, és Hablaty.......-nem tudtam befejezni, mert a tenyerével betapasztotta a számat.
-Ó! Ne féljetek, mindkettőtöknek sütök egy jó nagy adagot! :)
A többiek megörültek, hogy ők már nem is kapnak, mire végre leszedtem magamról Hablaty kezét és mosolyogva fordultam Astridhoz.
-De akkor már a többieket se hagyjuk ki a jóból-kacsintottam a mellettem álló srácra.
-Rendezhetnénk pite evő versenyt!-javasolta.
-Ha ennyire lelkesedtek, akkor el is indulok készülni, hisz két nap múlva Snoggletog!
-Menj csak.
Ahogy kiment, előre elkezdtem félni, mi vár ránk.

-Na szóval, hoztunk jeget, hasonlítsuk össze.

-Hmm... Ez tényleg erősebb. Vajon elolvad?
-De ha elkezded melegíteni, akkor nem marad a többi kísérletre!
-Nem lehet tudni. Próbáljuk meg!
-Jó, de milyen sárkány tüzével?-kérdeztem.
-Hmmm... a magnézium a legerősebb tűztípus-elmélkedtünk hármasban (Halvér+én+Hablaty)
-Akkor most menjünk el Viharbogárért?
-Jah, jó lenne-mondta Halvér.

Szóval akkor el kellett menni a Hofferson-házig, ahol irdatlanul nagy füst volt.
-Eh..Krh..Mi történt itt?
-Ó, ne! Odaégett a pitém! Srácok, ti mit csináltok itt? Kóstolóért jöttetek?
-NEM! A siklódat szeretnénk elkérni, mert a tüzére van szükségünk.
-Hát jó.

Ez után visszamentünk és egy edénybe tettük a kísérleti anyagot és megkértük a sárkányt, hogy tüzeljen oda. Úgy is tett. Nem hittünk a szemünknek! Nem olvadt el a legerősebb típusú tűztől sem.
-Ez hogy lehetséges?-kíváncsiskodtam.
-Nem tudom.
-Esetleg keresnél még ilyet? Hasznos lenne.

Menjek vissza oda?? Arra a helyre? 

-Persze... Mikorra?
-Estig-válaszolt a nagydarab segítőm.
-ESTIG? Mármint... Sajnos az nem jó.
-Miért?
-Mert...nagyon messze van és csak az ünnepek után tudnék oda menni.
-De azt mondtad, nincs messze!
-A-azt mondtam volna? Az egy másik sziget! Hehe...látszik, hogy nem aludtam eleget.

Amint a csapat feloszlott (vagyis mi hárman, a többiek már elmentek), Hablaty oda jött hozzám.
-Nagyon gyanús vagy nekem. Az ünnepek után magyarázatot kérek.
-Rendben.

2015. december 21., hétfő

18.rész-Késői expedíció

Sziasztok! Elnézést kérek a késésért, de még most jutottam el odáig a sok suli után, hogy szünet van. Mostantól próbálok naponta/kétnaponta részt hozni, mint az őszi szünetben. Itt a rész:

Szóval így teltek a napok-unalmasan és még unalmasabban. A tanáraim sorra sózták rám a feladatokat egy hét erejéig, még arra sem volt időm, hogy legalább egyszer ellátogassak Hibbantra.
Avót az erdőben rejtegettem, nehogy valaki meglássa és mindennap kiszöktem hozzá. Amikor anyáék meglátták, na, az nem volt felejthető. Anya majdnem hátra esett, de végül is nem zavarta őket.

Ez a nagy félév előtti ráhúzás valamelyest oldotta a feszültségemet a csapdászbanda miatt, de eldöntöttem, hogy amint lehet elindulok és megkeresem a hajó romjait. Ami még jobb volt, hogy elérkezett a várva-várt utolsó nap és szokásunkhoz híven összeült az osztály egy kis bulizásra.

Amikor vége lett hazaindultunk.
-Hé, Réka! Mikor megyünk Hibbantra?-kérdezte a barátnőm jókedvűen
-Már bocs, de erre a névre nem hallgatok!-vigyorogtam.
-Akkor Trixi-forgatta meg a szemét.
-Majd holnap, fáradt vagyok. Na szia!
-Szia!

Otthon lepakoltam, majd ki az erdőbe. Sajnálom, Dorci, de ide nem jöhetsz velem. Ezt nekem kell elintéznem. Amikor megérkeztem, füttyentettem egyet. Sárkányom egyből lemászott egy fáról, amint meghallott engem. Nagyon okos jószág, néhány óra alatt megtanulta az alapparancsokat.

-Szerbusz, kislány. Segítened kell nekem-mondtam, mialatt kiborítottam elé egy nagy kosár halat.
Amint befejezte, folytattam.
-Meg kell keresnünk a Gyilkost.
Avokádó morogni kezdett.
-Tudom, nekem sincsenek túl szép emlékeim onnan, de muszáj. Amíg ki nem derítem mi történt velük, addig nem adom fel.

Felpattantam a hátára és elindultunk arra felé. Néhány óra múlva megláttam azt a szigetet, amin megszálltunk a srácokkal.

-Repüljünk el a hegyig, majd onnan északra!

Úgy is tettünk, majd amikor megláttuk a végtelen tengert keresgélni is kezdtünk. Már rengeteg ideje tartottunk arra, de semmi. Aztán még tovább mentünk és valami jeges-fás tárult a szemünk elé.

-Mi az? Nézzük meg!

Eléggé sötét volt már, ezért közelebb kellett szállnunk, hogy szemügyre vehessük a dolgokat.
Az a hely kicsit hasonlított egy erődre. Azért mondom, hogy hasonlított, mert tele volt hatalmas jégdarabokkal az egész tákolmány. Ahogy körbeszárnyaltuk felfedeztem közel hozzá négy lábnyomot és biztos voltam benne, hogy sárkányé. Nyilván nem éjfúriáé vagy szörnyennagy rémségé, mert attól sokkal nagyobbak voltak. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy a Vörös Halálnak volt ekkora járó felülete.

-Oda le!-mutattam az irányt.

Le is ugrottam, hogy jobban megnézzem. A nyom nem volt friss, legalább egy-két hónaposnak tűnt.
Stimmelt, habár nem voltak hosszúkásak a karom részei, mint ahogy a fajtára jellemző, inkább tömzsibb.
De hogy kerül ide ez a sok jég?! Oké, hideg van de egy faépületnek nem szabadott volna befagynia. Ráadásul tűzokádó sárkány járt erre, akkor biztosan fel kellett volna olvadnia. Ez érdekes.
Megszagoltattam a hátasommal, aki furcsán izgatott lett, miután megérezte a szagát.

-Jól gondoltam, Vörös Halál?
Az megrázta a fejét. Nem igen értettem, talán bedugult az orra, vagy mi? Más nem lehet!
Bizonyára tovább is jutottunk volna a rejtély megfejtésében, ha nem hallottunk volna hangokat.
Bebújtunk egy kőszikla mögé és hallgatóztunk. Kidugtam a fejem, hogy szemtanúja is legyek az eseményeket.

De rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira idegenek. Két alakot láttam úgy tíz méterre, kezükben lámpás égett, ami megvilágította az arcukat.

-Eret! Beszélnünk kell.
-Mégis miről?
-Nagyon jól tudod, hogy milyen súlyos sérülést szenvedett a keresztapád.
-Igen...tudom. Mit mondtak a kuruzslók, mikor jön rendbe?
-Mindent elkövettünk, de az orvosok szerint a kapitány nem éli meg a hajnalt sem.
-Hogy? Mit mondtál? Hazug!-fogta meg Eret a másik fiú gallérját. Felismertem őt is: az a fiú, aki lefegyverzett a hajón.
-Túl sok vért vesztett... És a sebei túl nagyok. Nincs már mit tenni.
-A-az nem lehet.
-Márpedig így van. Légy erős. Ha meghal, neked kell átvenned a hajót.-mondta a másik fiú.-Ez volt a végakarata.
-Hát rendben. És az a kis mitugrász?-érdeklődött.

Rikó!-futott át az agyamon a név.

-Hogy érted? Ő is sérült volna?
-Nem, azt semmi nem tudja elvinni, max. az a kiscsaj, de már őt biztos felfalta az a dög.-hú, itt de dühös lettem!-viszont nem tudom elég erős-e, hogy velünk maradhasson.
-Fogadd meg a tanácsomat. vigyük magunkkal, ha másnak nem is, de jó lesz sárkánykajának-mindketten ördögien felnevettek, majd el is indultak vissza.

Én is megindultam Avóval, de a hallottak miatt nem figyeltem a lábam elé és megcsúsztam, ezért a földre estem.
-Mi volt ez?-fordultak vissza.
Esélyünk se volt, megláttak minket.
-Már megint te? Kapjátok el!
-Avokádó, gyorsan!-felugrottam a nyakára. Még gyorsan visszakormányoztam, hogy letörjek egy darabot ebből a jégből, majd fénysebességgel kezdtünk visszafelé száguldani.
Hallottam a hangokat:
-Nem lóghat meg megint!
-A katapultokhoz!
-Tűz!
-Hagyjátok! Tudjátok mit? Menjetek csak! Úgy sem repülhetek már sokáig!

Ez volt az utolsó mondat amit hallottam, majd eltűntünk az éjszaka sötétjében...


OMG! Első rész gifek/képek nélkül! Ez így nincs rendjén! Úgyhogy ezzel a képpel búcsúzok (nyilván nem nehéz kitalálni, hogy kapcsolódik a részhez):

                                               /A tűz olyan elavult, én jeget lehelek/



2015. december 11., péntek

17.rész-Hócsata helyett fegyverek

Hajnalra sikerült is befejezni a rajzot és magamhoz képest jó is lett szerintem:
Ez után lementem a  lépcsőn és észre vettem, hogy nincsen a helyén akinek ott kéne lennie. Na mindegy, máris elszökik tőlem. Készítettem egy kis reggelit, majd miután ettünk elindultunk az arénába. Azaz csak elindultunk volna, mivel nem tudtuk kinyitni az ajtót.

-Ez beragadt?!
-Úgy tűnik-válaszolta.
-Sikerülni fog!
-Nyomjuk!
-Háromra! 1...2...3!
Sikerült kinyitni, de nem hittünk a szemünknek: hó torlaszolta el a kijáratot. HÓ!

-Odinra! Esik a hó!- Ez elég nagy szenzáció volt, mivel azon a télen valamiért addig nem esett a hó.
Az utcán minden kisgyerek hógronkelt és egyéb sárkányokat épített. Minden olyan hangulatos volt. Nem hiába: Közeleg a Snoggletog! Már csak körülbelül két hét és itt is. Ez egyet jelent azzal, hogy több mint egy éve kerültem ide. Szép emlékek :) ...

-Menjünk az arénába! A többiek már tuti ott vannak.

Mikor beértünk elkezdtünk ujjongani, hogy "esik a hó" ők pedig válaszolták, hogy "ha nem mondjátok, komolyan nem vesszük észre".

-Szóval mit csinálunk ma? Hócsata? Ki van benne?-kezdtem magam mellé embereket toborozni. Mindenki felemelte a kezét, kivéve Astrid.
-Na, Astrid! Ne kéresd magad!
-Nem. Ma fegyverekkel gyakorlunk.
-Mi?! Nemáá'.
-De, én ezt már eldöntöttem. Ugye, Hablaty?
Nos hát, Hablaty arca nem volt túl meggyőző:












-De...biztos.
Gyilkos pillantást vetettem rá.

-Nem is baj, mert nekem kellene egy új fegyver, ha már a régi ott maradt.-törődtem bele végül.
-Akkor keresünk neked egyet-mondta Astrid hozzáértően.

Amikor először gyakoroltunk fegyverekkel, mindenki ajánlgatott mindent, de én a kardomnál maradtam és elég jól tudtam használni, ezért nem is kerestünk mást. Nem tudtam, mi lenne a megfelelő.

Odasétáltunk a fegyvertartó állványhoz.

-Próbáld ki a lándzsát!
-Ne! A pörölyt próbáld ki előbb-veszekedtek az ikrek.
-Kezdődik-forgattam meg a szemem.
Levettem az állványról egy lándzsát, és megforgattam a levegőben.
-Hmm... Nem, ez nekem túl hosszú.
-Fejsze?-kérdezte Takonypóc-Próbáld ki, biztos menne hozzád!-kacsintott rám.
-Ha nem te mondtad volna, lett volna esélye, de így?
Volt még íj és nyíl, kalapács, és sok minden.
-Ezt megpróbálom-vettem a kezembe az íjat és egy nyilat hozzá.-Mi lesz a célpont? kérdeztem.
Astrid elővett egy pajzsot.
-Viharbogár! Tüskét!-a siklósárkány tüskét lőtt, a lány pedig feldobta a pajzsot, és az felszegelődött a falra.
-Astrid! Az az én pajzsom!
-Annál jobb-vigyorgott.
A kezembe vettem a nyilat és beleillesztettem a nyilat. Ugyanúgy csináltam, mint lövészeten a töltényes puskával. Célt is ért.
-Wáó! Bele a közepébe.
-Szép volt, Trixi!
-Köszi! Lövészeten sokat gyakoroltam ilyet. Viszont ez nem igazán illik hozzám. Azért magamnál tartom-mondtam és eltettem.
Akkor megláttam egy szép szekercét az állványon. Olyannyira le volt csiszolva, hogy csillogott.
-Ezt megpróbálom.
-Úgy tudtam, hogy kikapod!-mondta Astrid.-De most nem kéne próbálkoznod vele a térded miatt.
-Ugyan már! Nem is tört el, csak meghúzódott. Tegnap vettem észre, hogy tudom mozgatni. Igazából már alig fáj.
-Te tudod.
A méretéhez képest nagyon könnyű volt. A kezembe fogtam és kiválasztottam egy pontot a falon. Jól elhajítottam, és beleállt a falba.
-Tyűha! Elég erős penge!-csodálkoztam.
-Ugye? Ezt tegnap hozta be Bélhangos, egy elég érdekes vasból csinálta-mondta Takonypóc.
-Gronkelvasból van!
-Gronkel...miből?!-kérdeztem.
-Gronkelvas. Bütyökkel megetettem néhány fajta fémet és ez lett belőle.
-Nem rossz-mondtam-Azt hiszem az én fegyverem meg is van.
-Ömm... Trixi?
-Igen, Astrid?
-Komolyan nem fáj a térded?
-Komolyan. Miért?
-Azért, mert ha nem fáj, akkor kideríthetnénk, hogy melyikünk a jobb szekercés harcos-vigyorgott rám.
-Akkor védd magad!-álltam támadó állásba.
-A győztes dönti el, hogy mit csinálunk délután-tettem hozzá.
-Áll az alku. De sokat fogtok gyakorlatozni-mondta és nevetett.
-Majd meglátjuk!

Elkezdtünk ordítva, ahogy azt illik egymás felé rohanni és az aréna közepén találkoztunk. A szekercéink csattogtak, mi pedig ugráltunk azokat forgatva egyik helyről a másikra. Astrid lökött rajtam egyet,(persze nem TÚL nagyot) amitől elvesztettem az egyensúlyomat és a földre kerültem.
-1
-2...-kezdett Hablaty lefelé számolni.
-Nem! -Talpra ugrottam és nem mondom, hogy nem sajgott a lábam, mert nagyon is,de ahogy csak tudtam visszaálltam és folytattam a harcot.

-Gyerünk, Trixi!
-Hajrá mindkettő!

Így ment ez úgy 20-30 percig, mert nem bírtunk egymással. Nagyon jó volt.. Túl jó, tudtam, hogy ügyesebb, mint én, de nem hátráltam meg. Ugyan már! Én ahhoz túl makacs vagyok.

Egyszer csak ellenfelem összeszedte az erejét egy jó nagy ütésre, de mielőtt elért volna találtam rajta egy fogást: A jó lábammal kirúgtam alóla az övéit, amitől hátra esett, de úgy esett, hogy nem tudott felállni.
-1
-2
-3! Vége! Trixi nyert!

-Szép volt!
-Csak szerencsém volt-mondtam, majd felsegítettem Astridot.-Egyben vagy?
-Persze- porolta le magát -Ahhoz képest, hogy sérült vagy le tudtál győzni... Gratulálok!
-Köszi, de egy hajszálon múlott.-mosolyogtam rá.

Ezért vagyunk jóban: Legyőztem őt, de nem akart kinyírni miatta, sőt, örült neki. Amikor először hallottam róla, szörnyen félreismertem őt. Azt hittem, hogy mindenkit szétver, de később megtudtam róla többet. Mindig, az elejétől kezdve kedves volt hozzám.

-Szóval azt csinálunk, amit én akarok?
-Igen.
-Akkor hócsata?
-Igen! Osszunk csapatot!
-Rendben! Kik lesznek a csapatkapitányok?
-Én!-jelentkezett Astrid.
-Meg én!-ez Takony volt.

*Come fly with me a-whoa a-whoa
Into a fantasy a-whoa a-whoa
Where you can be...*

-Csörög a telefonom!

*felvesz*
-Háló...Szia!...MICSODA????!!!!
-Mi az?-kérdezte Halvér.
-NEE!! Az nem lehet!!!...*sóhaj* Rendben...
*letesz*

-Mi történt?-lépett mellém Dorci.
-Holnap iskola.
-Mi? Hogy érted?
-Anya hívott, szóval biztos úgy van. Állítólag be kell hozni valami anyagot és egy hétig még járni kell.
-Egy hétig?! Ez most komoly? Ennyiért berángatnak?
-Úgy tűnik. Bocsi srácok, de el kell mennünk. Majd máskor bepótoljuk.
-Okés. Mikor találkozunk?
-Amint tudunk. Meg kell keresnünk Avokádót, mivel reggel nem volt a helyén.-mondtam, mikor kifele indultunk.
-Amúgy tök jó, hogy neked van sárkányod, meg minden.
-Ne izgulj, majd neked is lesz. Nem hittem volna, hogy találkozunk majd, de így lett. Biztos veled is így lesz.

Megláttam a sárkányomat fenn a háztetőmön.
-Hé! Mit csinálsz te ott?-kérdeztem mosolyogva.-Gyere ide!
Lekullogott és  megnyalta a kezem.
-Hol voltál ma?
Bűnbánóan nézett rám.
-Oh, szóval te Kampóval voltál amíg én az arénában? Mindegy is, haza kell mennünk. Most megmutatom neked, honnan jöttem.

Felszálltunk a hátára és visszaindultunk Magyarországra.



2015. december 10., csütörtök

16.rész-Mindenki mindent tudni akar

-Mikor érünk már odaaaa?
-Fafej....hatvanhatodjára mondom el, hogy még soká!-Hablaty kezdett ideges lenni.
-Fa, maradj már csendben! Nem hallom a saját gondolataimat-rivallt rá a testvére.
-Te szoktál gondolkodni? Letagadom, hogy ismerlek!
-Nem tagadhatod le, a nővéred vagyok!
-Légyszi, maradjatok csendben.-kértem őket.
-Nem!
-De!
-Nem!
-DE!-ordítottam.

Persze nem akartak elhallgatni, úgyhogy egyet gondoltam és suttogtam valamit a sárkányomnak.
Egy kicsit a cipzárhát elé repült és fejbe verte őket a farkával.

-Hé Trixi! Ez az izé pofon vágott!
-Jól tette!-ezen az egész csapat felnevetett kivéve persze az ikreket.

Így telt az út további része is, én közben azon gondolkodtam, hogyan fogom a kis kalandunkat előadni a bandának, szóval eléggé lassan és unalmasan.

-Az ott nem Hibbant?-kérdeztem, mivel a ködtől és a vihartól már alig láttam.
-Ööö... De igen, megjöttünk!

A szigetre még nem rég érkezhetett meg a vihar, mert Pléhpofa úgy terelte a népet a Nagyterembe, mint Néma Swen a birkáit.

-Apa!
-Hablaty! Végre, hogy megjöttetek! Irány fel a Nagyterembe!
-Megyünk!

Felkecmeregtünk. Olyan jó meleg volt fenn! Azt hiszem a cellámban átfagytam egy kicsit. Megkerestük a jó öreg asztalunkat (a srácok, kivéve Hablatyot mindig itt ültek, ez már nálunk hagyomány, hogy ide ülünk)

Egy kedves asszony hozott egy-egy korsó meleg teát nekünk, és miután megkaptuk elkezdtek emlékeztetni az ígéretemre.

-Szóval, Trixi, most már visszaértünk, elkezdhetnéd mesélni mi is történt.-mondta Astrid, mert szerintem látta rajtam, hogy tarok ettől a beszélgetéstől.

-Rendben, akkor az elejétől kezdtem: Emlékeztek, amikor a kiruccanáson lett az a rossz érzésem?
Mindenki bólintott.
-Be is jött. Megláttuk azt a hajót és lőtték ránk a hálókat, de a nagy kerülgetésben leestem Fogatlanról és pont rá a hajóra, de eddig ti is tudtátok.
-Igen.
-Elkaptak és erőszakkal elvették a fegyveremet.
-Micsoda?! Tőled? Te vagy az egyik legjobb harcos a szigeten!-nézett nagyot Hablaty.
-Igen, de hidd el kaptak a fejükre. Az egyik srácnak eltörtem az orrát. Most jut eszembe, hogy a kardomat nem is kaptam vissza.Pedig az a nagyapám kardja volt! (mint kiderült, annak a kardnak nagyon hosszú története van, de akkor ezt még nem is sejthettem volna)
-Az egyiknek? Miért, hányan támadtak rád?
-Kettőt küldött rám Belfegor-Mivel mindenki elég értelmes képet vágott így meg is kellett magyaráznom- Ő volt a kapitány a hajón.
-Ó, így már értjük!
-És mi történt ezután?
-Egy Eret nevű srác letuszkolt egy cellába, ahol...
-Ahol????-türelmetlenkedett Takonypóc.
-Ott találkoztam Avokádóval-megsimogattam az említettet. Először meg akart ölni, mert azt hitte, hogy én is bántani akarom, mint a legénység és azok, akiket előttem...noshát...élve elégetett.
-De ha meg akart ölni, akkor hogy menekültél meg? Egy dühös Szörnyennagy rémségtől senki nem tud csak úgy elfutni!
-Nem hiszed el Halvér, de ez így történt. Futottam a ketrecben körbe-körbe, mígnem elestem egy kőben, és eltört a térdem.
-Thor villámára!
-De hála az isteneknek pont akkor fogyott ki a tüze.
-És ezután?
-*sóhaj*
-Mi a baj?-kérdezte Hablaty.
-Ömm... ezután kiderült, hogy meg akarják ölni őt, de ezt nem hagyhattam! Ráadásul előtte meg is sérült. Egy kiálló fém megvágta a szárnyát. Volt nálam egy kevés mentolos fertőtlenítőkrém, amivel le tudtam kezelni, akkor már közelebb engedett magához és kezdett megbízni bennem. Azt hiszem akkor változott meg a véleménye rólam, amikor adtam neki egy halat attól függetlenül, hogy ki akart nyírni. Szóval mondtam, hogy nem túl szép sorsot szántak neki. Amikor közel értek hozzá felrepült és úgy kerülte a támadásokat. De akkor megjelent egy sárkánylovas, de nem tudom, hogy a sárkánya milyen fajtájú volt.
-Hogy érted, hogy nem tudod?
-Még sosem láttam olyat. Két pár szárnya volt és elég nagy termete. Ők megzavarták az embereket, de azt hiszem, hogy a hajón ismerték őt. Mikor meglátták valami "éjjeli tolvaj"-t mondogattak. Jött velük egy csomó sárkány és még a fedélzeten is volt néhány, így azok együtt elég nagy felfordulást keltettek, mi pedig addig elszöktünk. Ennyi lenne a történet.

-Hű! Ez nem semmi!-mondta Astrid.
-Cool!
-Nagyon szép példány, azt meg kell hagyni.
-Szerintem is-helyeseltem.
Amikor ezt mondtuk én a sárkányomat figyeltem. Úgy fél perc múlva Kampó közeledett felénk, és a két Szörnyennagy farkasszemet (akarom mondani "sárkányszemet") nézett egymással, majd összedörgölték az orrukat.

-Ugye-ugye? Én megmondtam!-húztam ki magam, mire Avokádó jól oldalba bökött.

Amikor néhány óra múlva a vihar véget ért mindenki hazafelé indult, én, a sárkányom és Dorci (megbeszéltük, hogy nálam alszik a hibbanti házamban). Amikor kitettem a lábam a Nagyteremből Hablaty utánam kiáltott.

-Trixi! Beszéltél arról a rejtélyes sárkányról. Esetleg le tudnád rajzolni?
-Persze, megpróbálom, holnapra meg is lesz. Jó éjt!
-Ja, és még valami! De tudod mit... inkább nem szóltam, legyen meglepetés!
-Tessék?
-Semmi. Jó éjt!

Ez érdekes volt, de mindegy is, a fáradságtól alig láttam és már csak az érdekelt, hogy bevágódjak az ágyba. Mondjuk az se most lesz, mert még el kell látnom a sebeinket, mivel itthon van hozzá cucc.

-Itt vagyunk.
Felmentünk a szobámba, ahol két ágy is volt arra az esetre, ha az egyik kemény lenne, akkor legyen választék (XD). Egyből keresgélni kezdtem.
-Mit keresel?
-Kötszert. Rendesen el kell látnom mindkettőnket.
Amikor megtaláltam gyorsan átkötöztem a térdem, majd a hátasom szárnyára kentem egy kevés kenőcsöt.
Kisántikáltam és hordtam be egy kevés szalmát, majd beérve a földre tettem én szétterítettem rajta.

-Jó lesz itt neked?-bólint.-Figyelj csak! Te meg Kampó...?-ismét bólint.-Hű! Akkor elég rég láthattátok egymást, ugye? Rendben, csak ezt szerettem volna tudni. Pihenj nyugodtan.-erre morgott egyet és elhelyezkedett és pedig megsimogattam, majd elindultam felfele.

-Fekhelyet csináltam neki.
-Rendben. Figyelj, miért lettél olyan furcsa, amikor arról beszéltél, hogy mi történt a hajón?
-Hogy érted?
-Hát...mintha eltitkolnál valamit előlünk-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Én? Mit titkolnék el előletek?
-Akkor jó. Na Szép álmokat!
-Neked is.-befelé fordult és elaludt.
Én nem követtem a példáját mert az agyam úgy kattogott, mint egy fogaskerék.

Mondtam volna el nekik, hogy annyi embert hagytam ott, akik valószínűleg meghaltak? Rossz emberek, de ezt nem érdemelték. Rikó meg főleg nem, hisz... Nem tudom, de szerintem nem úgy nézett ki, mint egy vérbeli csapdász. Ő másmilyen, mint a többiek voltak a fedélzeten. Lehet, hogy kényszerítették rá? De most már kár ezen rágódni.

Mivel rájöttem, hogy ebből alvás nem lesz meggyújtottam egy gyertyát és a fényénél elkezdtem készíteni a rajzot.

2015. december 5., szombat

15.rész-Sárkány(ok) és hibbantiak


Repülve folytattuk az utunkat délutánig, amikor is megéheztem, de szerintem ő is, ezért elhatároztuk, hogy keresünk egy szigetet magunknak. Nos hát nem volt nehéz dolog a tengeren szigetet keresni.

Leszállva az első dolgom az volt, hogy halat fogjak, de akkor a sárkány csak "vigyorogva" megállt mellettem a tó partján, ahol bénáztam vele és a vízbe dugta a fejét. Ismertem a taktikát, mivel egy ideje már félig sárkányok közt élek. Amikor végzett halakkal teli száját kiemelte majd a tartalmát mellém öntötte. Mivel a táborhelyhez már nem volt kedve elcipelni (igazából nekem se), így
ott ettünk a tó mellett. Ez után rájöttem, hogy a térdemre keresni kéne egy erősebb kötést, mert amúgy nem fog helyre jönni.

Nagyon zakóztam, hogy mit ne mondjak, de legalább megúsztam ennyivel. Meg van még a hajójuk vajon? Nem, ugyan... biztos elsüllyesztették és megölték őket azok a sárkányok, amik azzal a rejtélyes "Éjjeli tolvaj"-jal jöttek...
Bárki is volt az az ember, nagy szolgálatot tett nekem. Viszont az eléggé érdekelne, hogy milyen szállítmányról beszélt a fickó. A sárkánycsapdászok köztudottan olyan emberek, akik sárkányokra vadásznak, nem olyanok, akik szállítanak. Van egy megérzésem (a történtek után mondhatjuk, hogy biztosan így lesz), hogy találkozok még velük, kivéve, ha az a valaki végzett velük.

Ezen gondolkodtam magam elé meredve, mikor egy bökés érkezett a vállamra.
-Ne haragudj... csak elgondolkodtam.
Az megforgatta a szemét. Komolyan, ez a szárnyas gyík még ilyet is tud?!

-Nagyon vicces, de tényleg. Viszont kötés kéne a lábamra, úgyhogy be kell mennem az erdőbe.-úgy láttam rajta, hogy inkább velem jön és én természetesen nem küldtem el őt.
Amint beértünk és a szemem kezdte megszokni a benti sötétséget, kerestem néhány erősebb fadarabot, majd valamilyen kötőanyag is kellett, amit néhány liánból összefonva oldottam meg.

-Na, ez kész is-mondtam, majd talpra ugrottam, de persze elestem, vagyis csak majdnem. A sárkány elkapott és felsegített.-Köszi....

 Ahogyan most ránéztem, már nem az a vérengző fenevad képe volt előtte, hanem egy olyan lényé, aki barátságos, megbízható és szelíd. 
A tenyeremet lassan felé tartottam.
A bőrét a tenyerembe bújtatta, én pedig megsimogattam.

-Szóval nem akarsz elmenni...? Hiszen nem vagy már megláncolva a hajón. Szabad vagy! -fejrázás-De hát...!-erre ő a fejét egy kicsit nekem nyomta.
-Itt akarsz maradni velem?-tettem fel a kérdést.

Azt hiszem, erre nem kellett válasz. Megbízott bennem, én pedig őbenne. Azok után, amiken rabként keresztülmentünk, azon, hogy mindketten sérültünk, először meg akart ölni, de később belátta, hogy nem akarom bántani, ahogy azt megszokta az emberektől.

-Nem mintha egyedül vissza tudnék menni Hibbantra.-nevettem el magam.

Lassan visszasétáltunk (már amennyire én sétálni tudok jelenleg) a táborhelyünkhöz, mivel alkonyodott. Igazából még nem "vertünk tábort" sehol, csak gondoltam, hogy majd ott alszunk annál a barlangnál, ami egy kicsit magasabban helyezkedett el, mint a tavacska, így még oda is fel kellett menni... na mindegy.

Szerencsére még odalenn volt annyi eszem, hogy hozzak néhány nagyobb méretű pálmalevelet, amiből fekhelyet eszkábáltam össze.

-Kellene neked egy név. -kezdtem-"A Vad" szerintem nem passzol hozzád annyira.
Gondolkodtam, hogy mi is illene hozzá. Lássuk csak: Szörnyennagy rémség, nőstény, szép fényes a szarva és a karmai, lila és okkersárga színű:


Hmm... mire is emlékeztetnek engem a színei....Áh, tudom, már!
-Avokádó! Ez lesz a neved! Mit szólsz hozzá?

Avokádó egy horkantással válaszolt, hogy tetszik neki.

Nem is sejtettem volna, hogy egy ilyen bajos helyzetben fogom megtalálni a társamat, és azt sem, hogy ez lesz a fajtája. Mindenki azt mondogatta, hogy olyan jellem vagyok, mint egy siklósárkány, ezért hozzám az illik, de én nem igen hittem abban, hogy így találomra rábök valaki egy bébisiklóra, és ő az én tökéletes másom. A Szörnyennagyok energikusak, dacosak és repülésben nagyon jók (Takonypóc nem tehet róla, hogy nem képes Kapót irányítani), könnyen fel lehet őket bosszantani, de nagyon kötődőek, valamint harcban is verhetetlenek, igaz, egy éjfúriát semmi nem tud túlszárnyalni.

Ahogy leheveredtem a fekhelyemre el is aludtam, mivel kifáradtam az egész napos repüléstől.

Hajnal felé, amikor felébredtem el is csodálkoztam, hogy nem az ikrek rugdosására, vagy arra keltem, hogy az ajtón dörömbölnek. Újdonsült sárkányom (Istenek, olyan jó ezt kimondani! Saját sárkányom!) nem volt benn a barlangban. Kivánszorogtam a szabad levegőre és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Öt perc sem telt bele, mikor hangokat hallottam, majd pár pillanat múlva Avokádó szállt le mellettem.
-Hoztál reggelit?




                                                                  *reggeli után*



-Azt hiszem ideje lenne visszamenni a szigetre.
Érdeklődve nézett felém.

-Onnan jöttem. Vagyis...igazából nem onnan, hanem egy másik helyről, majd megmutatom neked.
Thor villámára! Ha Dorci meglát el fog ájulni. Igazából Hibbanton van egy barátomnak egy elég helyes hím Szörnyennagya-mondtam vigyorogva.

Hátat fordított nekem és megpofozott a farkával.
-Hát így állunk?! Ezt még vissza fogod ám kapni!


Egy kis veszekedés után el is kezdtük az utunkat visszafelé. Nem volt semmi, mert minél jobban telt az idő, annál több viharfelhő lepte el az eget. Dörgött, villámlott és a végén még el is kapott minket a nagy zuháré...

Még elég messze volt Hibbant, de kiáltozásokat kezdtem hallani a felhőkön túlról:

-Trixi! Hahó!-megismertem a hangját: ez Hablaty.
-Trix! Válaszolj!-ez meg Dorci, de még hogy ő is törött vállal??? Mondjuk a térdem se jobb...
-Szépségem, itt vagy?-ő meg Takony -.-"
-Srácok!-kiabáltam-Itt vagyok!!
- Hát jól vagy! Azt hittük, már sosem látunk!
-Már ne haragudj meg, Astrid, de még mindig nem látlak titeket!
-Ez igaz! Hol vagy?
-Hát itt!
-Itt hol?-kérdezte Halvér.

(ezt most úgy kell elképzelni, hogy kb. 6 méter távolságban nem látjuk egymást a viharban, és ordibálunk, mit a fába szorult férgek XD)

-Hát...mit tudom én! Az orromig se látok!
A hátasom morgott egyet halkan, úgy hogy a többiek ne hallották: Az te vagy!-komolyan, ennyire nyilvánvalóan látszik rajta,mit gondol? Ez egy géniusz!
-Ki tudsz vinni innen, ugye?-hajoltam a fejéhez. Még egy morgás.
-Szálljatok lejjebb!
-Rendben!-válaszoltak.

Alárepültünk a viharnak és végre megláttuk egymást.
-Na végre már, hogy... Wáó! Ő meg kicsoda-mutatott Hablaty alám.
-Ó, hogy ő? Az egy nagyon hosszú történet!
-Időnk van, mint a tenger.
-Csak érjünk már haza előtte, mert szétázunk.

És innen egyenes az út hazáig...

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, meg azt is, hogy a Mikulástól sok mindent kaptatok! :)
Avokádóról próbálok majd több képet hozni, csak hát ilyen nagy sikerű képszerkesztővel, mint a Photoscape, az nem egy gyorsvonat. (Photoshoppal és Gimppel annyira nem vagyok jóban)
Ennyi lettem volna, nem sokára hozom majd az új részt!
Ezzel a képpel búcsúzok:




















2015. december 1., kedd

14.rész-Ha megölöd megöllek

Ez azért egy kicsit szíven ütött, de egy ilyentől többet nem is várhatok el. Az áldozat szemében dühöt láttam. Igazam volt, tehát tényleg bántották már.
Most mi lesz? Mégsem hagyhatom, hogy bántsák ezt a szegény párát. Na de várjunk csak....
Lennie kell megoldásnak!

-Nem szívleled őket, igaz?-kérdeztem a cellatársamtól.
A fejét rázta. Ha jól láttam próbálta kitörni a falat. Hiába, de a tüze nem magnéziumból van, mint a siklóknak, ezért a ketrecünk még mindig csak egy ketrec maradt.
-Reménytelen. - hajtottam le a fejem.
Mivel rájött, hogy igazam van engem kezdett el nézni. Megéreztem (ha valaki bámul azt megérzem) és viszonoztam a gesztusát.
-Nem is vagy olyan vad, igaz?-kérdeztem kedvesen, amire egy apró horkantást kaptam válaszul-Ne aggódj, valahogy megoldjuk.

Egy ilyen esetlen valaki, akinek én törtem be az orrát nem foghat ki egy Ilyen sárkányon! Hisz még én se úsztam meg törés nélkül! De hát ki is vagyok én? Még csak viking se!

Percek múlva hangokat hallottam kívülről.
-Hozzátok mindkettőt!
-Mi? Máris?-eszméltem fel a gondolatmenetemből.
-Úgy döntöttünk, hogy hamarabb túl leszünk rajta-mondta vigyorogva az az Eret, vagy kicsoda. Ahogy széjjelnéztem, Rikót nem láttam, mondjuk ezek után ne ismerjen a szemem elé kerülni!
A sárkányt vasra verték, engem pedig hátulról lefogtak.
-Ne! Engedjetek el! Engedjétek el!
-Azt lesheted, kislány!
-Nem unjátok még, hogy így hívtok?!

És megint rángattak és megint nem érdekelt senkit, hogy alig tudok lábra állni.
Felértünk a fedélzetre, ahol megláttam az emlegetett szamarat. Az ÉN kardom volt a kezében!
Ez most komoly?
-Teszed azt le!-kiáltottam rá messziről.
De ő nem szólt semmit. Ahogy meglátott lesütötte a szemét, majd megpróbálta kizárni, hogy gyilkos pillantásokat vetek rá.
-Kész vagy, Rikó?
-Igen...azt hiszem.
-Áldd a sarat! Akkor hát: Engedjétek ki!-kiáltotta Belfegor. Most komolyan? Nem féltik a hajót? Mégiscsak képes felégetni az egészet. Ennyire bíznának benne?

Mindenki félreállt, majd a mellettem lévő állatról lecsatolták a láncokat. Szemezni kezdett a fiúval, aki remegő kézzel szorította a fegyvert. -e közben kihasználva, hogy senki sem figyelt rám egy pengét felkapva próbáltam szétvágni a köteleket a csuklómról- A Szörnyennagy tűzbe borult és tüzet okádott, de hála magasságos Odinnak most nem én voltam a célpont. A srác elkezdett rohangálni, ami a hajó méretének köszönhetően ment. Végül megállt, és a tegezéből elővett egy nyilat, majd az íját (?) (Nem is láttam, hogy van nála) és ellenfelére fogta. És akkor...
Az felrepült! Hatott az orvosság? HATOTT AZ ORVOSSÁG!!!!
-Gyerünk!
A "bestia" elkezdett gyújtogatni, már égett az egész orr-és fővitorla.
-Mit csinálsz, te féleszű?! Szedd már le azt a szerencsétlen dögöt!
-N-nem megy! Nem tudok repülni!
(Sikerült, ezazz!)
-Akkor növessz szárnyakat, vagy a friss fogás közt végzed!
Akkor megláttam, mire célzott: Egy halom sárkány volt kikötözve a hajó oldalára-Ki kell szabadítanom őket!-gondoltam
Belfegor oldaláról óvatosan leemeltem a kulcsokat, mivel hirtelen megcsillantak a napfényben és mögötte a ketrechez rohantam -már amennyire lehet azt törött lábbal- és próbáltam menteni a
menthetőt. Ahogy elfordíthattam volna a zárban egy erős szorítást éreztem a vállamon.

-Mire készülsz?-kérdezte egy hang mögülem.
Lassan megfordultam és be akartam húzni egyet annak aki majdnem szívrohamot okozott nekem, de akkor valami nagyon furcsa történt:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Az égen megjelent egy másik sárkány. Nem Hibbantról származott, azt messziről láttam, ugyanis még sosem láttam ilyen sárkányfajtát. Két pár szárnya volt, hosszú karmai, de ami a legkülönösebb volt rajta az, hogy lovas ült a hátán. Az arcát nem lehetett látni, mert sisak fedte.
-Wáó!-csúszott ki a számon.
-Ó, ne!
-Az éjjeli tolvaj!
-Fegyverbe mindenki!
Azok elkezdték a hajót perzselni. Nagyon meglepődtem, hogy elég érdekes, spirál szerű tüze volt.
Ameddig zavargás volt a hajón gyorsan kiengedtem a rabokat.
Megálltam és figyeltem az eseményeket. Annyi tűzokádó volt a levegőben, hogy annyi a földön nincs. A rejtélyes ember is hozott magával néhányat, így már legalább 50-en voltak. A bámészkodás közepette hirtelen egy sárkány átdugta a fejét a lábaim közt ezzel engem a levegőbe emelve. Ahogy lenéztem egy ismerős fejjel találtam szembe magam.
A következő amit észrevettem az volt, hogy Rikó mindjárt cápaeledellé válik. Zuhanni kezdett az omladozó hajóról.
-Kapjuk el!-kiáltottam, majd néhány másodperccel később már a hátasom karmaiban tartotta a "harcost". Gyorsan letettük a fedélzetre.

-Azt hiszem, itt már nincs dolgunk. Mit szólnál, ha elslisszolnánk innen?-morgás.-Akkor Gyerünk!

Egyre gyorsabban távolodtunk a csapdászhajótól. Még egyszer megfordultam és láttam, ahogy a sárkányok elmennek, és le tudtam olvasni a nevét is a tákolmánynak: "Gyilkos"
Szép kis neve van, de mit ne mondjak, illik hozzá.
El sem hiszem, hogy végre kijutottam, *bocsánat* kijutottunk innen.

-Köszönöm, kislány!-veregettem meg a nyakát. Tudtam, hogy nőstény, mivel a szarva kicsit rövidebb volt, innen lehet őket megkülönböztetni.-Nélküled nem ment volna!