2016. január 31., vasárnap

28.rész-Megmentés egy régen látott személytől

-Mesélj a kis szigetecskédről!-lökött egy székbe Drákó.
-Azt lesheted!-vágtam vissza, mire a nyakamhoz nyomta a hadonászós cuccát-Beszélj!
-Mondtam már: tőlem nem tudsz meg semmit!
Nyilvánvalóan látszik, hogy vallatás van folyamatban. Négyen voltak benn: Drákó, Eret, Rikó és egy másik férfi, akinek nem tudtam a nevét. Eléggé elkezdte érdekelni őket az, amit kikotyogtam, de már csak azért sem asszisztálok, mert legszívesebben megölném azért, amit tegnap a sárkányommal tett.
-Nem félsz tőlem?-kérdezte és kissé távolabb ment.
-Hogy én? Nem. Nincs okom egy ilyennel szemben.-mondtam gúnyosan, mire dühös képet vágott-Inkább neked kéne tőlem tartanod.
Elkezdett nevetni rajtam, de én álltam a megaláztatást. Nem érdekelt már, hogy velem mit akar, teljesen elveszettnek éreztem magam akkor.
-Na ide figyelj!-fejezte be a hahotázást-Ha nem működsz együtt, akkor a szörnyed sorsára jutsz!-nem szóltam semmit.
-Szóval?-csak elfordítottam a fejem, ezzel jelezve, hogy nincs üzlet.
-Most mi legyen, uram?-kérdezte Rikó.
-Az a javaslatom, hogy zárjuk be.-mondta az ismeretlen.
-Se étel se víz, amíg nem cincogja el, amit akarunk.-utasította a vezető a kinn álló katonáknak.

Azért jó tudni, hogy nem akarnak megölni, úgy tűnik terveik vannak velem.-gondolkodtam, amikor már a cellámban voltam. Csak bámultam magam elé...Néhány nap alatt tönkre ment az életem. Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani az után, hogy sárkányok közt élek, de mégis ezt teszem.
eszembe jutottak a szép emlékek: mikor Avokádó úgy döntött, hogy velem marad, amikor veszekedtünk a lazacért; nem hagyott cserben, megmentett a Gyilkoson, hisz elrepülhetett volna! De nem tette...én pedig hagytam őt meghalni.
A szemeim könnybe lábadtak és sírni kezdtem újra. Bárcsak ez egy rossz álom lenne, aztán felébrednék és minden olyan lenne, mint régen...
Mindenkit hibáztattam, hisz ha a jófej igazgatónk nem parancsolt volna be minket egy hétre, akkor nem lenne most ez. Oké, nem ő a hibás, hisz csak egy diri, de...!!! Akkor ott van az, akit nevén nem nevezek...
Legfőképpen magamat okoltam a történtekért. Nem kellett volna bedőlnöm neki! De van, amin már nem lehet változtatni...

Ahogyan így elmélkedtem elaludtam. Fáradt volta, hisz egész éjjel kérdezgettek...
Hát nem éppen arra ébredtem, amire szerettem volna, pedig pont most álmodtam szépet!
Valaki ordítozott és határozottan állíthatom, hogy sárkányhangokat hallottam kintről. Ez...csak ő lehet!
-HABLATY!!!! HABLATY, ITT VAGYOK!!!!-jeleztem egy kicsit több kedvvel és életerővel.
Valaki leengedte azt a kart, hogy kijöhessek, de meglepettségemre, nem a féllábú fiú volt a megmentőm, hanem egy régi ismerős.
Nem szólt egyikőnk sem. Egyszer csak beugrott hozzám és megpróbált kiszabadítani, ami rövid idő után sikerült is. Ezután kimászott én pedig nem soká követtem a példáját.

Kiérve a fény egy kicsit elvakított, de a szemem hamar hozzá szokott.
Akkor most? Most futnom kéne, de vajon Kampó hol lehet? Meg kell keresnem!
Indultam is volna, csak...csak megláttam Őt. Nekem háttal állt.
-Emlékszel az ígéretemre?-kérdeztem, mire ő megijedt.
-T-te hogy...kerülsz ide?
-Most szerintem nem ez a legfőbb probléma.-vigyorogtam, mire ő elkezdett rohanni én meg utána.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!-hangoztattam a harci kiáltásomat és addig utol is értem. A hátára ugrottam, így ő a földre került.
-Megvagy, te nyomorult!-gyorsan felálltam és oldalba rúgtam.
-Áú! Te kis....!-fogta a sérült helyét, majd felugrott és próbált ellökni, de természetesen nem ment neki. Akkor láttam meg, hogy a fegyverem ismételten az ő hüvelyében van, így kiragadtam és azzal védekeztem a közepes erősségűnek sem mondható támadásaival szemben.
-Na mivan? Csak a szád nagy? ENNYIT TUDSZ?!
Ekkor idegesen nekilökött a ketrecemnek, igaz épp csak súroltam. Visszavágtam azzal, hogy megragadtam a felsőjét, a földre dobtam és az arcára léptem. Odahajoltam és megtapostam.
-Érzed már? Érzed a fájdalmat? Én is ezt éreztem, amikor elárultál!
Felhúztam, majd megpofoztam ökölből.
-Ezt pedig a sárkányomért!
Feltápászkodott, majd fegyvert rántott és nekem jött. Ezt a lépést nem tudtam kivédeni így a kardjával megvágta a vállam. Éreztem, ahogy a vér lefolyik a karomon.
Ettől felbőszülten rontottam neki utoljára, a penge a nyakát találta el és egy szabályos T alakú sebhelyet hagyott. Ez már tetszett. Mellé nyomtam még egy D-t. (kb. úgy mint a Zorro-ban, csak itt nem Z betűt)
-Csakhogy tudd, kitől kaptad!-mondtam, egyszer még belé rúgtam majd futottam tovább.

Mindenhol sárkányok cikáztak, és az éjjeli tolvaj irányította őket, vagy nem tudom, mit csinált velük.
Néhány Üszkös Füstlehelő hordta el a gömb-akármiket, így sok rab sárkány kiszabadult és elkezték felégetni a helyet. Voltak olyan fajták is, amilyeneket addig nem is láttam, de a másik szememmel Kampót kerestem.
-Ott van!
Elkezdtem futni abba az irányba, de ő is elindult felém. Amikor összetalálkoztunk az arca leírhatatlan volt. Dühös, szomorú, bűnbánó, esküdni mertem volna rá, hogy akkor nem ugyanez a Szörnyennagy tartott vissza. Felpattantam rá és keresgélni kezdtem valakit. Hamarosan meg is láttam Drákót, de nem egyedül.... Egy hatalmas sárkány jött elő és jeget köpött mindenfelé. Körülbelül Vörös Halál méretű volt.
-Az igen!
Egy rejtélyt megoldottam! A maszkos ember elkezdte a "fegyverét" forgatni a levegőben, mire minden sárkány köré gyűlt, köztük mi is. Ezután elindultunk onnan, fogalmam sincs hova, de mindenhol jobb, mint itt.

Végre kiértünk egy barátságosabb helyre. Felém intett, hogy kövessem és valami azt súgta, hogy tegyem meg (6.érzék :D).
-Ömm...bocsáss meg, de hová megyünk?-kérdeztem, de nem válaszolt.
Beletörődtem, hogy valószínűleg nem is fog, így szemügyre vettem a hátasát. Szép állat volt és elég nagy. Közelről másabb volt, mint a múltkor azt meg kell hagyni.

Úgy egy óra múlva értük el az úti célt.
















Jég, jég, jég...már megint?!
Vajon mi lehet ez a hely?
-Hű!-csodálkoztam.
Elrepültünk egy irányba, talán az volt a bejárat. Sötét volt benn, alig láttam. Annyi sárkány jött, hogy egy kis időre elszakadtam Kampótól. Egy kicsit érdekes volt ennyi vad "bestia" közt egyedül, de ha ezt a titokzatos embert így elfogadják, akkor talán engem sem bántanak majd.
-K-Kampó!-kerestem félhangosan, mire odaugrált hozzám én pedig az orrára tettem a kezem.
-Legalább te megvagy.
Akkor az a furcsa alak odajött hozzám és levette a sisakját.
-Üdvözöllek itt. Elnézést az érdekes elrablásért.
-S...semmi baj. De miért mentett meg?-kérdeztem.
-Figyellek már egy ideje. Úgy láttam nem bántottad őket.
-Nem. Én sárkánybarát vagyok.-válaszoltam.-Köszönöm a segítséget, de azt hiszem ideje lenne hazamennünk.
-Nem mehettek, hisz a barátodnak még gyógyulnia kell!-mutatott a sarokba (ami elég tágas volt).
-...


Már tegnap este majdnem kész lettem vele, és nem akartam húzni az idegeiteket :D
Sziasztok!

2016. január 30., szombat

27.rész-Drákó Vérdung

Nem tudom meddig voltam kiütve, de az tuti, hogy nem ott ébredtem, ahol elvesztettem az eszméletemet. Nagyon sötét volt, épphogy egy kis fénycsóva szűrődött be. Egy nagy gömb-valamiben voltam...megkötözve. Most komolyan?! Azt hittem legalább Avóval egy ketrecben leszek, de teljesen egyedül voltam, nem volt mellettem senki. Talán...talán Hablatynak kellett volna szólnom, akkor most nem lennék itt. Ő tudná mit tegyek....
Teljesen tanácstalan voltam. Ekkorát még senkiben se csalódtam, mint most, de legalább megtanultam, hogy ne legyek ilyen naiv. Akkor miért mentette ki Fantát? Hogy megvezessen, ez egyértelmű...*sóhaj*
Azért nagyon remélem, hogy ez az aljas köpönyegforgató nem nyúlt a sárkányomhoz, de legalább tudom, hol van. Most mit csináljak? Valahogy ki kell jutnom innen!
Megpróbáltam elszakítani a kötelet, de rájöttem, hogy vaslánccal vagyok rögzítve valamihez, ami a tákolmány oldalából állt ki, semmi esély, főleg, hogy még mindig kába voltam egy kicsit, vagyis jó erős volt az altató....
Egek, Kampónak vajon sikerült elszöknie innen, vagy őt is csapdába ejtették?!
Egyáltalán mióta vagyok itt? 
Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz...
Úgy egy óra múltán egy kicsit több erőt éreztem magamban, így ismét megpróbáltam.
-Gyerünk már!-nyöszörögtem, és pechemre valaki meg is hallotta.
-Felébredt!-kiáltotta egy őr.
Próbáltam hangtalan maradni, de még többen jöttek, majd kinyitották ezt az izét és beugrottak hozzám.
-Csakugyan!
-Mit akartok?!-kapálóztam.
-Szólnunk kell Drákónak!-mondta az egyik a másik kettőnek.
Drákó? Még sosem hallottam ezt a nevet. Talán a vezérük lenne?
-Ki az a Drákó?-kérdeztem.
-De kíváncsi valaki! Ne aggódj, ha jó kislány leszel, nem fog bántani...nagyon.-röhögött egy másik.
Nem túl bizalomgerjesztő...-gondoltam magamban.
-Hidd el, hogy nem aggódok!-válaszoltam flegmán, mire ők csak folytatták az előző cselekvésüket, majd kimentek és ismét magamra maradtam, de csak úgy öt percig. Ezután visszajöttek és kulccsal szétnyitották a bilincsemet és elkezdek rángatni ki onnan.
-Hova visztek?! Eresszetek!!!!
-Nyugodj le, vagy......!!!
-Vagy?-kérdeztem, miközben próbáltam kiszökni a szorításból.
-Mehetsz sárkánykajának!

Ez után akaratlanul is a gondolataimba merültem...Nem ismerős ez egy kicsit? És mégsem nyílik fel a szeme...olyan naiv, mint én. Az ő hibája, nem az enyém.
Ez büszkeséggel töltött el, ugyanis az már egész jó, ha nem a saját ostobaságomból kerülök bajba, hanem valaki máséból.

Egyszer csak megálltunk. A nagy meglepetéstől nem is vettem észre ki van tőlem öt méterre...megbilincselve...
Egy furcsa fazon kászálódott le egy emelvényről, fekete hajú és ruházatú volt, és azt hiszem a lelke is ilyen sötét lehetett. Viszont rá kellett jönnöm, hogy nem az én kedvemért csatlakozott hozzánk. Egy nagy botot kezdett forgatni a levegőben és közben ordított. Ne hozzak nyugtatót?
Aztán egy sárkány lőtt rá tüzet.
Milyen tűz ez? Szörnyennagy tűz...
-AVÓ!!!!!!!-ordítottam és egyből rohantam volna hozzá, de persze ez nem ment olyan könnyen és gyorsan, mint ahogyan elképzeltem.
-Fogd be!-sziszegett egy férfi mögülem.
Ahogy meghallotta a hangom, a drága sárkányom felém fordult láthatóan boldog arccal.
És csak akkor jöttem rá, hogy ez a nemtudomki kivédte a támadást azzal a köpennyel...
Na, ott kezdtem ráeszmélni, hogy talán nem kéne máskor egyedül kalandozni...
Láthatóan meglepődött a hátasom reakcióján.
-Mi ez?-kérdezte (ó, bár ne szólaltál volna meg! A hangod rosszabb, mint egy repedt fazéké!).
Újból megpróbálkozott, de megint ki volt akadva a semmin, oké, ez már orvosi eset. De nem csak ő...mindenki. Avokádó végig engem nézett, én pedig kihasználva a sok bamba képet odasprinteltem.
-Hát jól vagy?!-simogattam meg, ő pedig megnyalt.
-Használhatatlan! Így nem jó...eddig működött. Dobjátok be a tengerbe!-utasította az embereit.
-NEM!!!!!! HAGYJÁTOK!!!!!!!!!!!!!
És megint jön az, hogy nem bírok el 5 felfegyverzett katonával, pedig higgyétek le, hogy mindent megtettem. Nem csak én, ő is...De ő tele volt sebekkel én pedig nem vagyok túl erős egymagamban (fogjuk rá, hogy abban a helyzetben nem voltam az ;)). Félrelöktek, de nem tágítottam. Azt hiszem, a manus még mindig nem vett észre.

-Veszélyes játékot játszol!-kiáltottam fel neki, mire megfordult.
-Pontosan.
-És neked ebben mi a jó, mondd? Ártatlan sárkányokat bántalmazol? Hát van neked szíved?
Lelépkedett és közel jött hozzám...félelmetesen közel...na jó, egy ilyen embertől fél méter távolság már nagyon közel van.
-Ki vagy te?-kérdezett.
-Előbb te!-válaszoltam.
-A nevem Drákó Vérdung.-várt egy kicsit, hogy kibökjem a nevem, de azt lesheti-A tiéd pedig?
-Bocs, de SKH.
-MI?
-Semmi közöd hozzá. Hát még ennyit sem tudsz?-forgattam meg a szemem, majd Avokádóra kacsintottam. Húzni akartam az időt és feltartani, amíg ő kiszökik. Próbálkozott is, így felvonta magára Drákó figyelmét.
-Nem kell elmondanod. A kinézetedből is látszik, hogy elárulod a fajtádat.
-Mi a bajod?
-Mit merészeltél?-lökött a földre. Úgy látom, nem vevő a modern humorérzékemre.
-Semmi...Mi a baj az öltözékemmel?-kérdeztem végignézve magamon. A felsőm egyik ujja le volt tépve, az egész testem poros volt és lyukas volt a bakancsom...Meg kell bosszulnom azt a bakancsot!
-Vikinges. Azok sárkányellenesek, te pedig nem tűnsz annak.
-És akkor? Csak hogy tudd, a szigetünkön békét kötöttünk velük.
-Hogy?!-lepődött meg.
-Jól hallottad. Már egy éve harmóniában élünk ezekkel a csodás lényekkel.-mondtam, de elkaptam a tekintetemet. Avó már túl közel volt a hajó pereméhez. Futni kezdtem, hogy megakadályozzam, de akkor valami elkapott hátulról.
-Ka...Kampó?-lepődtem meg.
-Hallasz? Meg kell mentenünk!-nem tett semmit. A földre vágott.
-Mi van veled?-a pupillája nagyon vékony volt, mintha nem is ugyanaz a tűzokádó lett volna.
Nem tudtam szabadulni. Sosem viselkedett így!
-Engedj már el, Kampó! Hisz megfullad!
Nem tehettem semmit...csak egy csobbanást hallottam, semmi mást.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor addig rángatóztam, amíg sikerült elszöknöm a Szörnyennagytól és utána akartam ugrani, hogy megmentsem, de ez sem jött össze...megragadták a karomat és visszafelé húztak.
-ERESSZETEK!!!!!!!!! A SÁRKÁNYOM VAN ODALENNNN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Visszaráncigáltak, ahol Eret és Drákó vigyorogva állt, Rikó pedig mellettük elképedve nézett rám.
-MIT BÁMULSZ??!! EZT AKARTAD??? TESSÉK!! EZ CSAKIS A TE HIBÁD!!!!
Ezt nem ússzák meg!!!-gondoltam, de már nem láttam, mi történik. A szememet elöntötték a könnyek. Miért történik ez? Miért? Miért???-kérdezgettem magamtól. Megint fájdalmat éreztem, csak most a fejemen, majd elájultam. Az utolsó dolog, amit hallottam egy ördögi nevetés volt...

2016. január 24., vasárnap

Töltögetős

Halihó! ^^
Nem rész, tudom, ez egy kvíz, de mégsem az. (Jól megmagyaráztam :D)
Itt nem arra megy ki a játék, hogy ki mit tud, hanem én vagyok kíváncsi a ti nézőpontotokból néhány dologra. Aki szeretné, itt alul lesz a link.

Köszönöm: https://docs.google.com/forms/d/1uxq--e6HBh7N_UCfj5XHjjOpWp00rlo61bik_OSMj5I/viewform?usp=send_form 

Jó töltögetést!

2016. január 23., szombat

26.rész-Miért ne bízz senkiben

Sziasztok! Elnézést kérek, hogy a cikk 1 hetet késett, de  a suli elveszi minden időmet. Azért remélem tetszeni fog :)


Ez hihetetlen! Hogy nem jutott eszembe? Biztosan Ereték voltak...
-Az erődhöz kell mennünk! Ott lesz Avokádó!
Igaz, hogy egy másodpercig értetlenül nézett, de most nincs idő elmagyarázni. Biztos vagyok benne, és nem csak Őt fogom megfojtani, hanem az egész bandát. Csak kapjam őket a kezem közé!!!

Ahogy közeledtünk egyszer csak megjelent mellettem Fanta.
-Fanta...te tudsz repülni!-kaptam el ámuldozva.
Láttam, hogy üzenet van a lábára kötözve, vagyis hiányolnak. Kibontottam, ezt olvastam benne:

"Trixi,
Aggódunk miattad, nem szoktál ilyen sokáig kimaradni. Hol vagy? Nincs semmi bajod? Fantát küldtük, mert kell neki egy kis szárnymozgatás, megtanítottuk a levélhordásra.
                                                                                                                     Írj vissza!
                                                                                                                        Hablaty"

 -Csak utánam ne jöjjenek!
Visszaírtam, mi szerint igen, minden rendben és elnézést kértem Takonytól, hogy ilyen sokáig elhoztam Kampót. Leírtam, hogy nem találjuk Avót, de már nyomon vagyunk. Megkértem őket, hogy ne aggódjanak. Zárójelben írtam neki egy kis részt, amit megkértem, hogy ne olvasson fel a többieknek: Összetűzésbe keveredtem a csapdászokkal, biztos vagyok benne, hogy ők vitték el valahogy. Ha nem jelentkezek néhány napon belül, akkor utánam jöhet.
Visszareptettem Rettenetes rémem, és mire ezzel készen voltam oda is értünk.

Leszállva nem szúrtam ki őrseget, ami eléggé érdekes...lehet, hogy csapda, sőt biztos. Egy jégszikla mögött leugrottam Kampóról.
-Maradj közel!-suttogtam, mire ő bólintva elhelyezkedett egy nem túl feltűnő helyen, gondolom majd követ.
Közelebb lopakodtam nem nézve magam elé, ezért szépen el is estem, szerencsére volt bennem annyi hidegvér, hogy nem ordítottam fel meglepetésemben. Mivel megfagyott út következett, ezért egyfolytában megcsúsztam, inkább négykézláb mentem tovább készen arra, hogy bármikor felfedezhet valaki (ezt a menetet úgy képzeljétek el, mint a sorozatban Kőfej lassított felvételes részét :D)  Nagyon gyanús volt, hogy ilyen üres minden.
-Tiszta a levegő!-intettem tátogva a sárkánynak, hogy jöhet. A múltkor láttam hol vannak a ketrecek, ezért odalopóztunk.
-Kislány...kislány itt vagy?-suttogtam, de nem érkezett válasz.
Láttam, hogy a tömlöcök üresek voltak. Mindegyik egytől egyig.
-Ez Hogy? Akkor...?
Kampó meg is fordult, hogy induljunk tovább, mert itt semmi nyom sincs.
-Várj egy kicsit! Nézzünk körül, hiszen az egy igen érdekes dolog, hogy csak így eltűntek...mindenki! Végül is hol máshol lehetne?!
Igazat kellett adnia nekem. Egy kicsit feltérképezzük a helyet, abból nem lesz semmi gond. Amit először megláttam az volt, hogy az erőd alja sérült, a felsőbb része többé-kevésbé egyben maradt. Meg kell győződnöm róla, hogy tényleg nem találkozok egy váratlan harcossal, ezért arra vettem az irányt. Ha valahol rejtőzhetnek, az ott van benn. Kirántottam a fegyverem, majd berúgtam az ajtót.
Senki! Kampóval az oldalamon kintről felszálltunk és beugorva az ablakon végre találtam valamit, ami hasznos lehet.
-Ez meg mi?-kérdeztem magamtól. Volt egy igen érdekes szerkezet az asztalra téve. Lilás fény jött ki belőle.

Jól megnéztem magamnak, de nem tudtam, mi az. Annyit láttam, hogy úgy néz ki, mintha egy sárkány tüzet okádna. Aztán nyöszörgést hallottam. Egy Üszkös Füstlehelőt láttam meg alig nagyobb börtönében, mint ő maga. Gyorsan kiszabadítottam, mivel nem kulccsal működött a zár. A szája eddig nyitva volt, most pedig becsukta.
-Szegény pára!

Azt hiszem elrakom ezt a furcsa valamit, hátha hasznomra válik. Odanéztem, de már nem fénylett. Értetlenül figyeltem, mire a kis sárkány a kezemben megismételte az előbbi műveletét, és újra látszott a falon az a valami.
-Hűű! Ezt...te csináltad?
-Rawk!
-Értem.
Egy térkép-féleség vetítődött ki, aminek a közepén volt egy nagy épület, olyan, mint az erőd.
-Ha ez tényleg egy térkép, akkor most itt vagyunk.-mutattam oda. Keresgéltem egy kicsit, majd megláttam valamit. Egy távolabbi pontba bele volt szúrva egy kés, pont oda, ami egy másik helyet ábrázolt:
Néhány másodperc múlva már tudtam, mit kell tennem.
-Ott lesz! Ezt Rikó hagyta itt...tudtam én, hogy van benne jóság és azt hiszem ezt meg fogom köszönni neki. Talán túl sok előítéletem volt vele kapcsolatban. Jó tudni, hogy lett egy "bizalmasom" a csapdászok között és talán így meg tudjuk állítani őket.
-Köszönöm a segítséged, most már szabad vagy!-mondtam a Füstlehelőnek, majd elengedtem. Elraktam ezt a valamit, a kést és a ketrecet is, és még néhány dolgot, és letéptem egy darabot a felsőm ujjáról, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el, majd kiugrottam az ablakon.

Elmagyaráztam Kampónak, mit tudtam meg, előbb felkötöttem a ruhadarabot egy jól látható helyre, majd elindultunk a megjelölt helyre, ami elég messzi útnak ígérkezett, de semmi sem tántoríthat el attól, hogy megmentsem a sárkányom!
Igaz, hogy út közben megálltunk egyszer halért, de még így is odaértünk estig. Már ment le a Nap, amikor megpillantottam. egy hasonlóan jeges helyet, viszont ott tényleg hideg volt. Leszálltam a Szörnyennagy rémségről, majd lenéztem onnan, ahol voltunk, már értem, miért jelölték úgy, ahogy.

















-Bingó!
A  legtöbb hajó között híd volt, így könnyebben tudtam mozogni köztük. A sötétben kellett lopakodnom, de hiába, én nem ismerem itt a járást, ha meg fölszállunk, azzal csak magunk alatt vágjuk a fát. Már legalább a nyolcadikra vagy a kilencedikre mentem át, amikor lépteket hallottam.
A vér is megfagyott bennem egy pillanatra, de a járőröző nem vett észre hála Odinnak. Tovább mentem a tizedik (most már biztos vagyok benne!) hajóra, ahol állt valaki. Meglátott, de rájöttem, hogy csak Rikó volt velem szemben.
-Rikó!-mentem oda hozzá.
Ő vigyorogva válaszolt:-Már vártalak.
-Ha nem hagysz valami jelet nem találtam volna ide.-néztem rá hálásan-Hol van Avokádó? Ugye semmi baja?
-Én a helyedben inkább magam miatt aggódnék.-mondta sejtelmesen.
-Miről beszélsz?
-Tudod...nem mindenki kedveli itt a sárkánylovasokat. Sőt, senki sem.-mondta, majd meghúzott egy kart. Azt hittem, Avót engedte ki vele, de tévedtem. A sziréna volt.
-Rikó?! Mit csinálsz?
-Valamit, amit már rég kellett volna.
Felfegyverzett katonák ugrottak elő és egyből rám vetették magukat. Legalább öten voltak, a többiek pedig arra vigyáztak, hogy meg ne szökjek.
-RIKÓ!!!
-Jó szorosan kötözzétek meg, erősebb, mint amilyennek látszik!
Próbáltam kitörni a szorításból, az egyik lábára léptem, de egy vascsizma ellen az én bőrbakancsom semmit nem ér. Nem bírtam velük...
-Én megbíztam benned! Elhittem, hogy megváltoztál!
-Lehet, hogy nagy hiba volt. Zárjátok be!-utasította az embereket megvetően vigyorogva, de én nem hagytam magam.
-Ha kijutok innen, a lelket is kiverem belőled, ÉRTETTED???? Ha csak egy újjal is hozzáértél, akkor esküszöm, hogy MEGÖLLEK!!
Erre az egyik rántott rajtam egy nagyot, mire követtem a példáját.
-ERESSZETEK EL!!!!-ordítottam torkom szakadtából, de nem ért semmit.
Ekkor érkezett meg Kampó a kiáltozásaimra felfigyelve és már elő is kapták a fegyvert a legénység tagjai, ami ha jól láttam egy altatólövedékes puska volt. Ráfogták az állatra, de én az utolsó pillanatban kiszöktem a kezeik közül, felé futottam, így...engem talált el...
Minden elsötétült....

2016. január 16., szombat

25.rész-A csapdász és a lovas /2

Észre sem vettem, hogy már kireggeledett. Kampót nem találtam magam mellett, ezért lefelé vettem az irányt az üregben. Igazából nem tudom, miért nem ki mentem először felkutatásra, megérzés.
Egyre lejjebb és lejjebb értem, de se híre, se hamva nem volt a sárkánynak.
-KAMPÓ! KAMPÓ, ITT VAGY????
Semmi válasz.
-AJÁNLOM, HOGY LEGALÁBB TE NE TŰNJ EL!-kiáltoztam, mire a föld elkezdett remegni. Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyos! 
-Na végre! Bejártam érted a fél világot! Ömmm...itt vagy?- a földben egy nagy hasadék keletkezett, és felém tartott valami. Ez nem Kampó, de akkor mégis mi...vagy ki?-gondolkodtam.
Egy hatalmas sikolyt hallottam, majd valami kiemelkedett a "padlózat"-ból
(A végét ne figyeljétek)

 -Ó, ne!-hebegtem és megkíséreltem elfutni egy szikla mögé, hátha nem vesz észre. Hülye ötlet volt. A sárkányoknak ezerszer kifinomultabbak az érzékszerveik, mint neked, te agyatlan!-szidtam magam gondolatban.
Ismerős is volt nekem ez a földbe vájt alakzat, de úgy tűnik teljesen elvette az eszem Avokádó eltűnése. Egy percig néma csönd volt, kissé meg is nyugodtam, hogy elment, aztán éreztem Kampó leheletét a hátamon.
Oda is néztem és esküszöm, hogy ekkora hátast még az unokatesóm madárpókjától se dobtam, ugyanis a második szökevényecske helyett az a Suttogó Halál nézett velem farkasszemet, ami az előbb előtört.
-Futnom kéne, igaz?-kérdeztem meg a sárkányt (?), majd a választ meg sem várva kezdtem kifelé rohanni.
-KAMPÓ!!!!!!!!!!!!! SEGÍÍÍÍÍÍTS!-ordítottam torkom szakadtából.
Egy olyan helyre jutottam, ami nem vezetett sehová, egyszóval: zsákutca. Hátra nézve láttam, ahogy felém tart. A kezembe vettem a kardomat készen arra, hogy megvédjem magam. Nem akartam én bántani, viszont reggelivé sem szerettem volna válni.
Először lassan, majd egyre gyorsabban jött.
-Gyere csak, nem bánt a mami!-suttogtam vigyorogva. Őszintén szólva nem féltem tőle, csak meglepődtem, hogy szembe találkoztam vele. Egek, mi van ha egy ilyen nekiment Avónak??-kérdezősködött a hangocska a fejemben, majd válaszolt is: Fejezd már be, ez most nem a megfelelő alkalom!
Eleget is tett a kérésemnek a bestia és közelebb jött, de mielőtt elért volna, megfordult és egy érdekes hangot adott ki. Rájöttem, hogy a társait hívja, ezért felkaptam egy maréknyi kavicsot a földről és elkezdtem dobálni.
-Mi van öreg? Mitől pislogsz?
Kár a gőzért, Trixi. Rövidesen még kettő érkezett és bekerítettek. Egyetlen esélyem az lett volna, ha szárnyakat növesztek, de az nem jött össze. Helyette Kampó süvített be értem és kapott fel a hátára, aminek annyira megörültem, hogy nem is dorgáltam le (ami késik, nem múlik ;)).

Kergetőztünk egy ideig, majd megláttuk a kiutat.

-Arra!

Ki is értünk sértetlenül és igyekeztünk volna hamar eliszkolni, de akkor hallottam egy ugyanolyan sikolyt, mint az előbb. A sárkány alattam elég furcsán reagált rá.
-Mi a baj, nagyfiú?
A fejét ide-oda mozgatta. Sárkánygyökér? Nem. annál valami sokkal nagyobb és rosszabb. Egy hatalmas, fehér színű, vérvörös szemű, tüskés izé emelkedett ki a lyukból. Említettem már, hogy hatalmas????
A többi csatlakozott hozzá és így már négyen jöttek ellenünk.
-Pörköljünk oda nekik!
 Kampó nehezen indult be, Mintha a hangja zavarná. Kisvártatva támadásba lendültünk. Egy kicsit megégettük a szemét a behemótnak, de nem ért semmit. Mintha egy páncél lenne rajta. A többi védte, az nem is támadt ránk. Milyen sárkány ez egyáltalán? Valami alfa? Még nem láttam ilyet.
Tüzeltünk ide is-oda is, de semmi haszna nem volt. Csak egy dolog miatt bírták olyan jól: túlerőben voltak. Kettőnknek elég lett volna csak a nagy fehér szörnyeteg.
A hátas-helyettesítőmet (ez a szó :P) arra utasítottam, hogy válasszuk a könnyebb utat és meneküljünk. Sok lett volna ez nekünk. Egy ideig követett, majd visszafordult. Remélem most láttam először és utoljára, már csak azért is, mert Halvér egyből tanulmányozni akarná.

Végre elértünk egy biztonságos övezetbe.
-Hol voltál??? Meg is ölhetett volna!
*bűnbánó arc*
-Ez most mindegy. Avokádót napok óta senki se látta, tovább kell mennünk.
Felugrottam a hátára és hirtelen eszembe jutott egy mondat: "Menjetek csak! Úgy sem repülhetek már sokáig!"


*Ismeretlen (már akinek nem esett le XD) karakter szemszöge*


Jól gondoltam, nincs semmilyen használható dolog, csak egy kevés vízzel szolgálhatok a Vadnak. Nem tudom miért, de ez a név már a legénység között ráragadt. Ahj! Miért segítettem nekik? Mondjuk nem nagy segítség volt, csak meglátták, hogy rátapadt a szemem, mikor épp arra jártunk és lelőtték. Biztos, hogy ez a sárkány érezte a szagunkat, mégsem kezdett el támadni vagy bántani minket. Igaza volt. És tényleg ki fog csinálni.
Már indultam volna vissza, amikor valaki megállított.
-Te mit csinálsz itt?-kérdezte tőlem egy csapdász egy másik hajóról. Annak ő volt a vezetője, a neve Rychon [Rájkön].
 Nagyon befolyásos ember, közvetlen kapcsolatban állt azzal, akinek szállítunk.
-Hogy én?-kérdeztem ijedten.
-Miért? Látsz itt még valakit?
Körbenéztem, de egyedül voltunk.
-Nem...azt hiszem.
-Hát persze, hogy te! Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Csak...viszek egy kevés vizet a Gnúvadnak, azt hiszem...nem tud jeget köpni...kiszáradt. Igen! Pontosan ezért vagyok itt.-találtam ki hirtelen, nagy a szerencsém, ha beveszi.
-Hát jó. Ugye tudod, hogy itt nálunk mi jár egy árulónak?
-Persze. Fu-fullasztás a tengerbe.-válaszoltam. Megfogott, végem van.
-Okos fiú.-nézett rám. Biztos, hogy gyanús vagyok neki-Még szerencse, hogy te közénk tartozol és nem fenyeget ilyen veszély. Bizonyára nagyon tehetséges vagy.
-Nem, nem igazán.-válaszoltam egy cseppet nyugodtabban a tőlem úgy tíz-tizenöt évvel idősebb embernek a fejemet lehajtva.
-Ne csüggedj, mindenki rossz az elején. Majd beletanulsz. Látom benned az akaraterőt. Egy nap még nagy csapdász leszel.-tette a vállamra a kezét.
-Kö-köszönöm, Rychon!-kisvártatva elment.

Olyan boldog lettem a szavaitól, mint még soha egész életemben. Mindig mindenki csak bántott, most  pedig...talán tényleg ügyes vagyok, csak még nem tanultam ki teljesen a szakmát. Egyre jobban kezdtem hinni magamban és kételkedni abban, hogy segítenem kéne annak a Szörnyennagynak.
Hisz az a lány is csak bántott engem. Csapdász vagyok! Az vagyok! Nem segítek a lovasoknak...
Viszont ez a sárkány nem esett volna csapdába, ha én nem vagyok. Talán kimosom a sebeit, de nem engedem el. Háhá! Eret büszke lesz rám, hisz bizonyára idecsalja majd azt a csajt.

Eleget tettem a döntésemnek, vittem egy kis vizet a Vadnak. A sebeit nem engedte kimosni, de nem is baj. Érzem, hogy most már el fogak fogadni, ha elkapom a lányt. A sikerem kulcsa ez a sárkány a ketrecben!

Tipikus példa arra, amikor egy részt a végén teljesen máshogy írok, mint ahogy elképzeltem, de így talán érdekesebb a storyline. Szép Napot nektek! ^^
(Sikoltó Halál fanok pacsi!)

2016. január 13., szerda

24.rész-A csapdász és a lovas /1

Sziasztok! Ebben a részben két szemszögből is fogok írni, de azt jelezni fogom! Jó olvasást és köszönöm, hogy már 5-en vagytok!! :33


Másnap reggel bementem a suliba, és kiderült, hogy nekünk nem lesz tanítás, úgyhogy önfeledten rohantam haza, hogy levágjam a táskámat. Ki az erdőbe, ahol keresni kezdtem Avót egy nagy kosár hallal a kezemben. Tudtam, hogy általában egy kis tisztáson szokott várni, úgyhogy oda is siettem.
-Szerbusz, kislány! Tegnap merre jártál? Azt hittem má....
Avokádó nem volt a helyén. Ismételten. Komolyan kezdtem aggódni, ezért megint meg kellett tennem egy utat a barátnőmék házáig, hogy Smaragddal üzenetet küldhessek Hibbantra.
Hablaty nemsoká meg is érkezett én pedig Fogatlan hátára ugorva jeleztem, hogy indulhatunk.
Komolyan éreztem, hogy történt vele valami, és mint már tudjuk, a megérzéseim nem csalnak.
Megköszöntem a fiúnak a fuvart, majd Takonypóc háza felé indultam, hogy jól leszidjam a Szörnyennagyokat, amiért így rám ijesztettek. Benyitok...se kép se hang. A ház üres volt. Remek, akkor kereshetem, ez most még teljes mértékben hiányzik a hangulatomhoz.
Bejártam a fél szigetet, vagyis azt a részt, ahol a falu helyezkedik el, így a hegyekbe indultam, ahol a nagy hóban alig tudtam menni.
-Takonypóc! TAKONYPÓC ITT VAGY????
-Trixi, te mit csinálsz itt?-kérdezte egy fa mögül előmászva, Kampó pedig az oldalán érkezett meg.
-Kampó! Hát itt vagy, te lókötő! Avokádót, hol hagytad?
A sárkány értetlen fejjel fürkészte az arcomat nem értve miért vagyok ilyen ideges.
-Ne játszd itt az ártatlant! Értem én, hogy szeretitek egymást, de azért legalább egy nap egyszer én is láthatom?!
-Miről beszélsz?-kérdezte Takonypóc-Egész nap velem volt, de a te sárkányodról semmit nem tudok, nem láttam már tegnap, sőt tegnapelőtt este óta.
-K-komolyan? Kampó, nem veled volt?
A sárkány megrázta szarvas fejét és azt hiszem megértette az aggodalmam.
-Takony...elkérhetném a sárkányodat? Meg kell keresnem Avót!
-Mi? Nem!
-Kérlek! Te vagy az egyetlen reményem-sajnos-!
-Miért nem mégy a vaslábú haverodhoz?
-Mert nem engedné, hogy elvigyem Fogatlant...
-Nem és kész! Nekem szükségem van rá a fahordáshoz!-mutatott maga mögé, ahol gúlába voltak pakolva a rönkök.
-Kérlek! Bármit megteszek!
-Hmm...bármit?-vigyorgott.
-Bármit!...Nem, nem leszek a csajod, ha erre megy mi a játék!-mondtam.
-Ó, a csudába!
Most már tényleg ott jártam, hogy leütöm, ha nem vihetem al a sárkányát, de láttam, hogy az állat sem volt túl nyugodt, mióta tudomására hoztam Avokádó eltűnését. Úgy ért véget a beszélgetés, hogy Kampó farkával tarkón vágta gazdáját, egyszer-kétszer megforgatta a levegőben-ami engem is egy kevéssel jobb kedvre derített-mire a fiú ideadta, mert belátta, hogy nem fogják tudni a közben hóviharrá nőtt szélben a fát a szigetre elszállítani. Őt kiraktuk a Nagyterem előtt, mi pedig ketten elindultunk.
 
-Na jó, meg kell találnunk! Van ötleted?
Megrázta a kobakját, vagyis nem tudja.
-Mehetünk arra,-mutattam egy irányba-habár nem hiszem, hogy az erődhöz ment volna. Arra!-fordultunk az ellenkező irányba.


*azon az ismeretlen helyen, ismeretlen(?) szemszögből*

Ez nem jó... Nagyon nem jó. Ez a fazon hogy volt képes leállítani ezt a sárkányt egy kis ordibálással?
Valamit csinálnom kell, különben az a csaj fog engem kicsinálni, ha megtudja mi történt. Meg fogja tudni, hisz van esze (azt hiszem). Megyek, megkérdezem Eretet...Tökfej! Bedob sárkánykajának, annak a lánynak tényleg igaza volt. A Sárkánylovasok biztosan tudnák, mit tegyek...mi van velem? Én csapdász vagyok, nem lovas! Azzal viszont nem teszek rosszat, ha...-gondoltam magamban.

Tudtam, hol van a sárkány ketrece, és úgy döntöttem megnézem minden rendben van-e vele. Nagy gömb alakú zárható valamikben tartották itt a rab sárkányokat. Amint a megfelelő tákolmány elé értem hallottam a benne rejtőző sárkány morgását, ezek szerint újból a maga ura. Nagy erőfeszítések árán sikerült elhúzni a kart, majd beugrottam és majdnem el is estem a landoláskor, mondjuk ez tőlem elvárható. A sárkány morgott, de erősen le volt láncolva így még a száját sem tudta kinyitni, hogy lelőjön. Nagyon félelmetes volt! Láttam a szemén, hogy eltenne láb alól, de próbáltam nem gondolni erre. Lassan igyekeztem közelebb merészkedni hozzá.
Még mindig fenyegető hangokat adott ki.
-H-hé! Nyugodj meg.-próbálkoztam, de sikertelenül, mert idegesen rázta a fejét.
-Hallasz? Tudom, hogy nem vagyok túl szimpatikus neked, de gondolom szeretnél visszakerülni a kotnyeles lányhoz.-erre felmordult.-B-bocsánat, a gazdádhoz.-körbenéztem még mindig ijedten, van-e a közelben valaki, miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs, folytattam.-Tudok segíteni, de te is kellesz hozzá. Egyedül nem megy. Ki tudlak szabadítani, aztán mehetsz amerre gondolod.
Láttam, hogy kíváncsi lett és kevésbé ellenséges, habár ennyi nem lesz elég a meggyőzéséhez.
-Ha kiengedlek nem fogsz bántani?
Azt hiszem nem fog, habár nagyon tartok tőle.
Meg kell szereznem a kulcsokat!-villant át az agyamon.
-Most megyek.-jelentettem be. El is fordultam, de az állat nyüszíteni kezdett, mint egy kölyökkutya. Visszanéztem rá és láttam, hogy szenved. Csúnya sebek voltak rajta, annál is rosszabbak, mint amiket tőlünk kapott még a hajón. Bizonyára fájhattak neki, hisz az előzőekből sem gyógyult fel teljesen, de látszik, hogy foglalkozott vele...
-Jól elbántak veled. Ezekkel kezdenünk kell valamit. De mégis hogyan, itt nem hinném, hogy vannak gyógyfüvek...vagy mik.

Végül kimásztam a ketrecből és keresni kezdtem valamit, amivel egy kicsit rendbe tehetném a sárkányt.

*Trixi szemszöge*

Hol lehet? Már órák óta keressük. Ha csak elcsatangolt volna, akkor Kampó nem lenne ilyen ideges.

A hóvihar olyan erős lett, hogy szinte az orrunkig sem láttunk, így keresnünk kellett egy menedéket. Találtunk (nem túl) hamar egy szigetet, amibe volt egy földbe vájt járat, oda mentünk le. Valahonnan ismerős volt a formája, de abban a hidegben az agytekervényeim is lefagytak. Kerestünk egy kevés fát, majd ahogy követtük az utat egy kisebb földalatti tavat találtunk, így megvolt a vacsora mindkettőnknek. Észre sem vettem, hogy végigrepültük a napot. Meggyújtottuk a tüzet, majd pihentünk, legalábbis elméletben.

Hol vagy te sárkány? Remélem nincsen bajod.

Sziasztok! Nos hát ez volt az első olyan rész, ami több szemszögből íródott *rájön, hogy fenn említette* Azért nem írtam ki, kié a másik szemszög, hogy legyen egy kicsit izgisebb :DD Megihletett a Race To The Edge, szóval bizonyára lesznek olyan részek, amik ismerősek lehetnek valamilyen módon. Szép napot!
                                                       (Ugye igaz ránk? :DD)

2016. január 9., szombat

23.rész-Rémposta

És megint suli...Mivel érdemeltük ki ezt?
Miért nem lehet sárkányokról tanulni? Nem tudom. Ő se tudja-tárgyaltuk ki egy matek doga kellős közepén. De legalább utána mehetünk Hibbantra...vagy mégsem...ülhetünk otthon magolni és házit írni. Nincsenek ezek a tanárok tisztában vele, hogy nekünk fontosabb dolgunk is van?!
Szokásos. Otthon első dolgom bevágódni az ágyba és vagy fél órán át panaszkodni annak, akinek csak tudok, jelen esetben a falnak, mert az legalább csendben végighallgat. Aztán táskából előpakolni és nekilátni, közben egyszer-kétszer Dorcinak SMS-t küldeni. Már félig készen voltam, amikor valaki (vagy valami) kopogtatott az ablakon. Nem igazán volt felfogható számomra, ki kopog egy emeletes ház ablakán, de azért odanéztem. Hablaty rémét láttam meg, ahogy a fejével kocogtatja az ablaküveget. Gyorsan beengedtem, az pedig az íróasztalomra ült és elkezdte nézegetni a képeket a töri könyvemben.
-Szia kispajtás! Csak nem azért küldtek, hogy legyen társaságom?-simogattam meg a sárkányt, aki a Főnök névre hallgatott. Azért hívják így, mert úgy rendbe szedte a többi fajtatársát, amikor rendetlenkedtek, mint egy törzsfő, amikor hóvihar van.

Dobtam neki egy halat, mire hozzám dörgölőzött, és megláttam valamit a lábán.
-Ez meg mi?-kérdeztem, nem mintha a kis jövevény tudna nekem értelmes választ adni. Leszedtem a hátsó végtagjáról azt a valamit, ami egy darab pergamen volt. Ez állt benne:


(Na igen, megtanítottam őket a mi írásunk használatára is)
-Rettenetes rém posta? Mit ki nem találtok!-dörmögtem.

Elővettem egy rajzlapot, és ezt válaszoltam:

"Megjött, de mi is ez az izé? Miket csináltok ti, ha épp nem vagyok ott?
                                                                                        Trixi"

Rákötöztem a lábára, majd útjára engedtem. Vissza is tértem az 1.Világháborúhoz, amikor megint beszállt az ablakon, csak most Rettenthetetlen, Astridé. Ezeknek hirtelen elkezdtem hiányozni?

"Trixi,
Most én küldök levelet, ugye megérkezett? Azért találtuk ki, hogy akkor is tudjunk beszélni, ha távol vagyunk. Ki kell mondani, hová küldjük és azonnal viszi is a rém. Így legalább tudunk kommunikálni. Miért nem vagytok itt?
                                                                                                                                             Astrid"

"Szerbusz Astrid,
Igen megérkezett és most már kezdem érteni a dolgot, sok a házi, ezért nem tudunk menni"

Ezután egyre több levél jött, szó szerint mindenki levelezett mindenkivel:

"Hablaty,
Fantát is meg lehet majd erre tanítani?
                                          Trixi"

"Igen, okos kis jószág, hamar belejön majd, ha újból tud repülni" 

 "Szerbusz szépségem, ugye hiányzok neked?
                                       Takonypóc"

"Hát hogyne! Kb. annyira, mint a suli a téli szünetben!-válaszoltam.

"Akkor biztosan nagyon"

"Akkor biztosan nem tudod, mennyire hiányzik az iskola az ünnepeken.
                                                                                Trixi"

"Miért? Mennyire hiányzik?"

"Pont annyira, amennyire te jelen pillanatban"

Írtam Astridnak (egy barátságos rém, akit az erdőben találtunk egyszer Hibbant közelében vállalta, hogy hozza-viszi a leveleimet néhány halért cserébe)
"Szia Astrid,
Nem tudnád valahogy elvenni Takony kedvét attól, hogy írogasson?"

"Szíves örömest!"
                                                                *15 perc múlva*
"Ír még?"

"Nem, abbahagyta. Mit csináltál vele?"

"Én semmit, Kampó fogta magát és elvitte. Képzelheted, ordított, mint a fába szorult féreg"
                                                                                                                    Astrid"

"XD Miért nem láttam???"

Ekkor berepült az ablakon (jó, hogy nem látták meg a szomszédok) Dorci réme, Smaragd:

Még jó, hogy a szomszédok nincsenek itthon...
"Hali, kész vagy már a házival?"

Tényleg, észre sem vettem, hogy rég megtanultam.

"Jaja, nem volt könnyű menet"

"Képzeld, Szélnyíró megette az ÍNASos plakátomat a falról >:("

"Az nem túl jó, akkor nekem is vigyázni kéne az enyémre! 

"Hát nem igazán. Jobban is teszed. Szerinted lesz tőle valami baja?"-kérdezte.

"Nem hiszem, de kérdezd meg Hablatyot. Nézd a jó oldalát: Legalább nem kell neki vacsora :DD"

"Igaz XD Írok neki. Szia!

"Astrala vista"

Ezután még úgy fél órán át írtunk egymásnak a csapattal, majd alkonyatkor úgy döntöttem, megreptetem a sárkányom. Az erdőben kerestem, füttyentettem, mindent csináltam, de nem volt sehol. Érdekes, mert eddig mindig itt volt ebben az időben. Dorciék házáig mentem.
-Nem láttad Avokádót?
-Nem. Miért?
-Nincs az erdőben és nem is jön elő! Attól tartok történt vele valami...
-Ugyan már!-tette a vállamra a kezét-Biztos csak Kampóval van!
-Igazad lehet.-nyugodtam bele.
-Gyere, inkább nézzük meg mit lehet kezdeni ezzel.-mutatott a falra.
-Hát jó.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
*egy ismeretlen helyen* 
-Igazán?
-Ígéretemhez híven.
-Milyen fajtákat?
-Sikló, Szénkarom, két Gronkel és egy Szörnyennagy rémség.
-Nem is rossz hozzád képest.
A Szörnyennagy rémség állt elől. Vagyis feküdt. Kábult volt. Amint felkelt és meglátta az egyik embert egyből kapálózni és morogni kezdett. A másik felé indult, a sárkány pedig tüzet lövellt rá. A férfi könnyen kivédte a támadást a köpenyével, majd hatalmas botjával hadonászni kezdett, valami megzavarta a sárkányt, majd a földre hajtotta fejét, egy furcsa erő átvette felette az irányítást. A férfi a fejére lépett.
-Mostantól az enyém vagy!

2016. január 7., csütörtök

22.rész-BUSÉÉK!!+ Quiz kérdései

Még a rész előtt: Beléptem ma a Blogger fiókomba és nem hiszitek le, mit találtam !!! 1262 oldalmegtekintés!!!! Ohhhh myyy GOOOD! Köszönöm, ezer köszönet!

Amint hazajöttünk, el is helyeztük a sebesültet a hibbanti házamban és leápoltam a sebeit. Néhány nap el is telt így, aztán rájöttem, hogy mindjárt Újév. Úgy gondoltam, ha a Snoggletogot itt töltöttük, akkor igazán lemehetnénk hozzánk, hogy egy kicsit megismerjék az én világomat (voltak már nálam nem is egyszer, de már egy jó ideje). El is indultam felkeresni a srácokat. Mivel mindenki bele is egyezett, ezért hazarepültem, és miután célt ért a kérlelésem, este szabad bulizni.

Kaját és pezsgőt vettem, amíg be nem zártak a boltok, kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd a "hegyi  embereknek" a chips és a kóla :D
Beszereltem a jó öreg hangfalaimat, csatlakoztattam a laptopot, hogy arról játszunk majd be zenéket, de persze nem lenne ugyanaz diszkófények nélkül, úgyhogy azt is lehoztam a padlásról. Nem lenne előnyös, ha sárkányainkat a kertünkben hagynánk, mert biztos félnének a tűzijátéktól, meg még a végén letaposnák a veteményest, ezért eldöntöttem, hogy az erdőben lesznek (csak nem szöknek el). Kidíszítettem mindent, és ezután jutott eszembe, hogy kellenek dudák és konfetti, ezért felhívtam Dorcit, hogy jöjjön el velem, mivel nem voltam hajlandó még egyszer egyedül elmenni a boltig meg haza. Ezután otthon jól eldugtuk a vásárlásunkat, nehogy megtalálják a többiek, majd ha megérkeztek. Mivel mindennel kész voltunk, eldöntöttük, hogy ma csajos napot tartunk, hogy elüssük az időt.
Mi is készítettünk egy kis meglepetést, mint Astrid szokott, hátha meg merik kóstolni. Később
-Amúgy milyen a kis sárkány?-érdeklődtem.
-Nagyon aranyos! Minden reggel arra ébredek, hogy nyalogat.
-Hehe! De jó neked! Én meg arra ébredek, hogy valaki lelök az ágyról.-mondtam, mire Avokádó olyan szinten begyorsult (repültünk), hogy majdnem leestünk.
-Avó, állj le!-kiáltottam, de nem hallgatott rám. Elkezdett pörögni és láttam rajta, hogy élvezte.
5 percig ment ez így, aztán elegem lett belőle.
-Nem lesz lazac!-mondtam, mire abbahagyta.
-Hű, ezt hogy?-kérdezte mögülem a barátnőm.
-Megvannak a módszereim.-húztam ki magam.

Ilyenekkel telt el az idő este 8-ig, amikor is kiküldtem a sárkányomat egy papírral az erdőbe. Sok "légyszibe" és halba fájt, de megérte, abban biztos vagyok.
Ez állt a lapon:
"Srácok, a sárkányokat hagyjátok kinn az erdőben, ott ellesznek. Hablaty megmutatja azt a helyet, ahol lehetnek. Remélem eltaláltok hozzám, ha egy órán belül nem érkeztek meg, akkor elindulunk keresni titeket. Ne csapjatok zajt, mert nem lenne szerencsés, ha a falu felfedezne titeket. 
                                                                                                                  Trix és Dorci"

Kimehettünk volna eléjük, de egy ekkora szívatást nem hagyhatunk veszendőben!
-Jönnek!-suttogta.
-Gyorsan! Bújjunk el!
Hallottuk, ahogy nyílik az ajtó, és a bakancsok kopogását a járólapon.
-Halihó!-köszönt Hablaty.
-Lányok!
-Még nem telt el egy óra...vagy igen? Mi van, ha minket keresnek?
-Nem tu...
Nem tudta befejezni, mert hátulról a fülükbe dudáltunk.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! MI VOLT EZ??!!-ordítoztak, mi pedig sírtunk a röhögéstől.

   *10 percnyi röhögőgörcs után*

-Mivel csináltátok ezt az ijesztő hangot?-kérdezte Halvér.
-Olyan cool volt!!
-Ezzel-mutattuk meg nekik.
-Mi ez az izé?-kérdezte Fafej.
-Duda. Ilyen hangot lehet kiadni vele-mondta Dorci, majd megint belefújtunk, mire a csapat a fülét fogva menekült előlünk.-Hagyjátok abba kérlek!!
-Nekünk is kell ilyen!-próbákoztak a jómadarak.
-Nem. Sütöttünk egy kis meglepetést, kértek?-kérdeztem feléjük tartva a mézeskalácsokat, amik mindenféle sárkányt ábrázoltak.
-Ömm...nem is tudom...-mondta Takony, egek, azt hitték olyan lesz, mint Astrid tavalyi pitéje.
-Kóstoljátok meg! Nagyon jó!
-Fiúk.-forgatta meg a szemét Astrid, majd elvett egy darabkát és beleharapott.-Hmm! Ez tényleg jó!
-Nem akarunk megmérgezni titeket.-tettem hozzá és én is ettem egy Szörnyennagy rémség alakút.
-Jé, ez olyan, mint Bütyök!-kapott fel egyet Halvér.
Végül mindenki evett belőle és ízlett is nekik.

-És most mit csinálunk?
-Buli van!!-kiáltottam, majd lenyomtam a lámpát, Dorci beindított egy számot és bekapcsolta a diszkólápát.
-Mi ez a ricsaj?
-Ez modern zene! Élvezzétek!
Elkezdtünk pörögni-forogni, mikor pedig mindenki ráérzett a ritmusra, párban táncolni kezdtünk.
Pont annyi lány volt, mint fiú, ezért mindenkinek jutott táncpár. Először Hablaty kért fel, gondolom félt Astridhoz menni :D Nem igazán értette, miféle táncot lejtek, mert nem éppen a megszokott vikinges lassúzás vagy társastánc-féleséget csináltam, hanem a 21.századit. Végül rájött, hogy semmi értelme ezen hadakozni (velem meg főleg ;)), ezért próbálta leutánozni a mozdulataimat, és képzeljétek, jól állt neki!
Mikor vége lett, DJ Dorci felszólított minket, hogy kérjünk számot, de mivel nem ismertek egy normálisat sem, nekünk kettőnknek kellett összedugni a fejünket.

Főleg ezt és ehhez hasonló számokat hallgattunk, egészen fél tízig, mikor Takonypóc is kifulladt. Kár, egész jól tudta ropni.
-Nem bírom tovább!-mondta és leült.
-Máris kifáradtatok?? Mi lesz veletek éjfélig?!
Felkapcsoltuk a villanyt és ittunk egy keveset.

-Na és most? Mihez lenne kedvetek?-kérdeztem.
-Nem tudom!-válaszolta Fafej siralmasan.
Amíg gondolkodtunk, sorra mindenki felállt, és az asztalhoz ment. Egy ideig tűrtem, aztán én is követtem őket.
-Mit csináltok?
-Semmit!!-hátrált el Kőfej, mire Hablattyal a fejbe csaptuk magunkat.
-Mi van a szádban?-kérdeztem.
-Csak sütit ettünk!-mentegetőzött egy másik.
-Mi?-rájöttem, hogy az összes mézeskalács elfogyott, úgyhogy nagyon büszke voltam magunkra.
-Akkor, ha már így teletömtétek magatokat és nekünk nem hagytatok, akkor mi mondjuk meg, mit csinálunk!-kacsintottam Dorcira, mire egyből leesett neki a tantusz.
-Ó, ne! Még a végén megint letáncikáljuk a lábunkat.
-Takonypóc, tudsz jobbat? Amúgy nem arra gondoltunk-mondtuk vigyorogva.
-Hanem?
-Felelsz vagy mersz!-aztán összenéztünk-Százhárom!
-Tényleg! Hogy ez nem jutott eszembe!
-Szóval, szavazzunk!-mondtam és egyöntetűen kijelentettük, hogy mi most felesz vagy merszet fogunk játszani.

Bementünk a nappaliba és körbe ültünk.
-Mindenki ismeri a szabályokat, ugye?
-Mi az, hogy!
-Akkor jó.-mondtam, és feláldoztam egy ÍNAS-os plédet a zálogok elrejtésére. Volt ott csodálkozás, mikor meglátták magukat XD 10 perc múlva tudtuk csak elkezdeni.
-Akkor-pörgettem-Takonypóc, kérdezz Astridtól!
-Merek!-mondta a lány
-Hmm...mersz-e pofon vágni?
A lány eleget is tett a kérésének-Ez nem volt jó kérdés!
-Oké. Fafej, felelsz, vagy mersz?-kérdezte Kő.
-Felelek!
-Akkor, mondd el, hová dugtad el a sisakom!
-Sehová!
-De nem találom reggel óta!
-Nem dugtam el!
-De igen!-kiabálta a lány és elkezdte püfölni testvérét.
-Nem akarjuk megmondani neki?-kérdezte Halvér.
-Kőfej, a sisakod a fejed tetején van. -.-"
-Hogy?!-tette oda a kezét.-Tényleg! Köszi! Magamtól nem jöttem volna rá!
-Akkor..Hablaty, felelsz, vagy mersz?-kérdeztem.
-Merek...-válaszolta bátortalanul. Vigyorogni kezdtem, mire értetlenül nézett. Én a szememmel Astrid felé kezdtem jelezni, ő pedig amolyan "légyszi neee, csak azt neee" szemekkel kérlelt, úgyhogy megkegyelmeztem neki. Ebből senki nem vett észre semmit.
-Tudod mit? Inkább felelek!
-Biztos?
-Igen!
-Akkor...
-Melyik lány tetszik neked???-szólt közbe Dorci.
Hablaty levette a mellényét és felém nyújtotta, én pedig betettem a pléd alá.
Dorci és Halvér:
-Hal, felelsz, vagy mersz?
-Felelek.
-Ó! Akkor melyik a kedvenc sárkányfajod?
-A Gronkel. Olyan szép állat! 6 lövése van és...
-Rendben, ennyi elég.
-SRÁCOK!-kiáltottam fel!
-Mi az?
-Megmutattam nekik az órámat:





















-Mindjárt éjfél!
-És az mit jelent?
-Hogy mindjárt 2016!-válaszoltam.
-De jó!
-Nemsoká kezdődik a tűzijáték!!!
Kiálltunk a ház elé és vártuk a visszaszámlálást. A többiekre néztem, de senki sem volt valami jókedvű vagy izgatott. Tudtam, mire gondolnak.
-Úgy gondoltam, tölthetnénk a Szilvesztert itt de... nem ugyanolyan a sárkányaink nélkül!-mondtam.
-Úgy hiányzik Bütyök!
-Még Kampó is...
-Fogatlan...
-Szélnyíró!
Avokádó!-gondoltam magamban.
-Na jó, vikingek! Elmegyünk az erdőbe hozzájuk és velük fogunk ünnepelni!-álltam vezető szerepbe-Ki tart velem?

                                                                          *    *    *

-Mikor érünk már oda?
-Mindjárt...ó, de sokszor tettem meg ezt az utat annak idején!

Itt vagyunk. Amikor megláttuk a hátasainkat, azok boldogan szaladtak felénk, majd nyállal borítva kerültünk ki a karmaik közül.
-Hiányoztál, kislány!-mosolyogtam rá.
Volt valami a hátán, amit csak később vettem észre.
-Hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem inkább magamtól mintsem a Rettenetes rémtől az ölemben. Úgy tűnt, jobban van és a sebe kezd helyre jönni.
-Te hoztad őt el?
Avó csak biccentett.
-Köszönöm. Igazából itt lenne az ideje, hogy nevet adjunk neked.
-Visszaszámlálás!
-Máris?-tettem le a kezemből a kis sárkányt, de sok értelme nem volt, mert Avó hátáról a fejemre ugrott és nem is tágított. A Szörnyennagyom a tenyerembe temette magát.
-10!
-9!
-8!
-Várjatok, szálljunk fel!
-7!-mondtuk közben.
-6!
-5!
-4!
-3!-már a magasból figyeltünk egy-egy fára telepedve.
-2!
-1!
-BUSÉÉÉK!!-kiáltották a többiek.
-FANTA!!!-kiáltottam én.
-Micsoda?
-Ez lesz a neve.-mutattam a fejemre.
-Oh, Trixi!-nevettek fel.
-BUSÉK Nektek is! Boldog új évet-ölelte meg mindenki a sárkányát/sárkányait, majd volt egy jó nagy csapat-ölelés.
-Ki kér pezsgőt?
-Mit??
-Ahj, csak igyad!-nyomtam Takony kezébe egy teli poharat.

-Kezdődik!















-Hű! Szóval..így ünnepeltek ti?-kérdezte Hablaty mellőlem.
-Hát igen. Nem rossz, mi?
-Nem...sőt!

2016...egy új év kezdődik tele sárkányokkal, kalandokkal, próbákkal, röhögéssel és egyebekkel. És ti hogyan ünnepeltetek? (egy blogosról már tudok, aki belenyalt a testvére vodkájába XD(remélem nem vetted rossz néven, hogy beleírtalak :)))

Akkó' kvízkérdések egbeszélése következik:

1.kérés: Mi Avokádó kedvenc étele: 
Egyértelműen a lazac
"Felkapkodtam a ruháimat, majd szaladtam volna a többiekhez, de egy éhes fenevad az utamat állta.
-Ne haragudj, tessék, egyél!-tettem le elé a reggelijét, mire egy fintort vágott.-Ne nézz így! Tudod, hogy ebben az évszakban nincs lazac, úgyhogy meg kell elégedned azzal, ami van.
Megvártam, míg lenyeli az utolsó falatot is lenyelte, majd megdicsértem. Ugyebár a lazac a kedvence, nem igen díjazza a pisztrángot."


2.kérdés:
Mi a neve Dóra Pengeostorának?
"-Aranyos kislány. Mi lesz a neve?-tudakoltuk.
Egy ideig gondolkodott, majd válaszolt.
-Szélnyíró, mert biztosan nagyon gyors, akárcsak az anyja."


3.kérdés: Mi a neve a hajónak, ahol először találkoztam a sárkányommal?
Többször is említve volt, de azért keresek...Aha!
"Egyre gyorsabban távolodtunk a csapdászhajótól. Még egyszer megfordultam és láttam, ahogy a sárkányok elmennek, és le tudtam olvasni a nevét is a tákolmánynak: "Gyilkos"
Szép kis neve van, de mit ne mondjak, illik hozzá."


4.kérdés: Mi volt Astrid tavalyi snoggletogi szerzeménye? 
"-És a pite?
-Hát...az nem sikerült olyan jól, mint előző évben. Ha rágondoltam is a hányinger kerülgetett, mert annál rosszabbat nem is ettem az előtt."


5.kérdés: Kit hívnak heccből "igazgatónak"? 
Hehe, ez a jellemzésben volt :)
"Ő a legokosabb a bandában, ő a vezetője az egésznek, még Halvérnél is többet tud, néha "igazgató" névvel illetik a lányok, hogy idegesítsék, de persze csak barátilag."
Hablaty volt a helyes megfejtés.

6.kérdés: Miért volt különleges az a jég, amit az erődnél találtam?
Matt színű, vagy nem lehetett felolvasztani közül lehetett választani.

7.kérdés: Mit kapott Takonypóc tőlem az ünnepekre?
"Takonypócnak szántam egy szintén élezett kardot."

8.kérdés: Hogy hívnak valójában?
"Szia Réka
 Akadt egy kis dolgom,  de ne aggódj, négy órára itthon leszek."

(Igen, a valóságban is ez a nevem)

9.kérdés: Mi okozta Avokádó szárnysérülését? (a hajón)
"A sárkány feltápászkodott, hogy kinyújtóztassa magát. Amint kiengedte a szárnyait,, az egyik kiálló hegyes fémbe ütközött, ami mélyen belevágott. Feljajdult."


Elszámoltam volna és csak 9 kérdés volt? XD Ez az é formám! BUSÉÉÉK mindenkinek!
                                                                                                                      ~TrixiDragons

2016. január 2., szombat

Kérdezz-felelünk+meglepi avagy Hurrá, megvolt a 20.rész!!!

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek, ez most egy olyan cikk, ami a 20. rész megünneplésére készült. Megkíséreltem válaszadásra bírni a kedves barátaimat, azt hiszem sikerrel. Aszondja' hogy....


RidingLove Dragon kérdései:

1. Rikónak:
Miért ijedtél meg Hablatytól? Ismered valahonnan?

Rikó: Bocs, de nem érek rá!
Trixi: Oh, igen? Azt hiszem pont ráérsz!*a lábával egy nagy jégoszlophoz nyomja és a kardját a nyaka elé helyezi*
Rikó: ÁÁÁ!!! Nyugi! Szóval mi volt a kérdés...aha...
Nem, nem ismerem azt a valakit, ezek szerint Hablatyot, csak azt hittem, hogy Trixi egyedül jön és mikor megláttam, hogy nem így van egy kicsit meglepődtem.

2. Avokádónak: Hol voltál Kampóval (ott a 17. részben)? *-*
(Csak az én formám, hogy ilyet kérdezek, de én már csak ilyen vagyok.;) )

Avokádó: Ugyan, teljesen rendben van. Tudod, csak repültünk egyet hajnalban, majd halat fogtunk annál a tavacskánál, amiről Fogatlan mesélt, beszélgettünk, mutatott néhány új helyet és elszaladt az idő :)


Noshát ennyi kérdés érkezett, de megkísérletem a lehetetlent, és sikerült készíteni egy kvízt :DDDD
*megtapsolja magát* ezért a kövi rész egy kicsit késni fog, mert ezen munkálkodtam. A szünetben biztos kint lesz, addig is jó pihenést!

Ezt szíveskedjetek megnyitni: https://docs.google.com/forms/d/1vZWhpbWBc5klGFfdKWKVt6xxSTiPXigA9rPT02afGRE/viewform?usp=send_form

BUSÉK Mindenkinek!!!!!