2016. február 26., péntek

35.rész-Meleg helyzet

Nagyon gyorsan akcióba lendültünk. Itt az alkalom, hogy bosszút álljunk...vagy csak segítsünk kiszabadítani a sárkányokat...Na igen, ez most esélyesebb.
Közéjük indultunk, majd amikor eléggé közel jártunk, elkiáltottam magam:
-AVOKÁDÓ, TŰŰŰŰŰZ!!!
A hátasom szavaim szerint cselekedett, és hozzájárultunk egy kicsit a csapdászhajó rombolásához. Igen, éppen egy sárkánymentés kellős közepére csöppentünk be, Valka és Felhőugró éppen próbáltak elengedni néhány rab sárkányt, de ha jobban megnézem nincsenek is olyan kevesen...
Már egész közel jártunk a fedélzethez, de persze most már semmiféle képpen nem tudnak elkapni minket, hisz eddig külön voltunk, de együtt jó csapatot alkotunk.
Megint elmerültem volna a tűz lobogó látványában, ha nem lett volna feladatunk. Nem sokkal mellettünk lelőttek egy Nyögdöcöt, mire elkezdett zuhanni lefelé olyan nagy sebességgel, hogy lehetetlenség lett volna repülés közben leszedni. Hirtelen támadt egy ötletem.

-Segítek neki, menj a többiekhez!-suttogtam a sárkányom fülébe, erre felhorkantott.
Felálltam a hátára, (majdnem leestem), majd átugrottam a Nyögdöcére.
-Mindjárt megvagy!
Az állat erősen próbált csapkodni a szárnyaival, de nem ért semmit. Nemsoká landoltam, és így még jobban megijedt.
Elkezdtem lerángatni a kötelet, persze puszta kézzel elég hosszú folyamat lett volna, így előkaptam a kardom és elvágtam, pont mielőtt a fedélzetre érkeztem volna.
-EZAZZ!!!-kiáltottam.
-Gyerünk fiúk, ezúttal nem engedjük el!-hallottam.
-Gyorsan!
Elkerülve néhány meleg helyzet elől felrepültünk Valkához.
-Szép volt!
-Köszönöm!-pattantam vissza az "eredeti nyeregbe".
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Jókor voltam jó helyen!-intettem, majd megint támadni kezdtünk.
Láttam a sok megkötözött Siklót és Szárnyáltót.
-Ki kell hoznunk őket onnan!-beszéltem magamhoz (régi szokás;))
-Roaaaarrr!

Terv, terv, terv, miért nem vagy itt, amikor kellenél??

Más nem jutott eszembe, mint a frontális tüzelés. kockázatos, de kérlek, vikingek vagyunk, a kockázatért élünk! (foglalkozási ártalom :p)
Pár másodperc múlva már ismét száguldottunk.
-Itt a lehetőség!
De még mennyire!-gondoltam.
-Rikó, lőj már!-ordítozott valaki, mire elvigyorodtam, majd Avokádót megállásra késztettem, így egy helyben csapkodott szárnyaival és ez mindössze négy-öt méterre volt a hajótól.
-Na mi az? Lőj le!
Még mindig nem csinált semmit, csak egy helyben állt és ha jól láttam remegett és a hátasomat bámulta.
-Ő...mi...hogy a...mi???
*nevetés*
-Amikor elárultál annak a rusnya képű fazonnak nem voltál ilyen ideges.
-Hogy mered?-fogott rám néhány férfi fegyvert.
-Mit hogy merek? Igazat mondok, és egyébként is, belefolyni mások beszédébe nem szép dolog. Szóval? Csak nem berezeltél? Csak nem félsz?
-É-n?! De...hogy!!!
-AKKOR LŐJ MÁR LE AZ ISTENEK SZERELMÉRE!!!
Odafutott a katapulthoz és megragadta, de még mindig nem tette meg.
-Mire vársz még?
Az arcomat kémlelte és mélyen nézett a szemembe. Most valami más volt. Furcsa mód abbahagytam a kiabálást és én is csak meredtem...Mintha...mintha nem akarná...Ugyan már, Trixi, ne dőlj be neki megint!
És eldöntöttem, hogy hallgatok a hangocskára a fejemben. De mikor idáig eljutottam nem ügyelve a személyzetre egy másik ember telibe talált minket és leestünk.
Rángatni kezdtem a kötelet.
-Na, gyerünk már!
-Úgy tűnik én nevetek a végén!-tartotta felém a fegyverét Eret.
Abban a pillanatban leszedtem. A sárkányra néztem, körülbelül ez a szemkontaktussal való beszélgetés zajlott le köztünk.
"Menj gyorsan!"
"Nem hagylak itt!"
"Ne félj, tudom, mit csinálok!"
"Kétszer is rosszul sült el!"
"Mégis itt vagyunk mindketten."
"Akkor is!"
"Bízz bennem!"
Tudta, hogy ezt kell tennie...bízni bennem, de néha ez nagyon is nehéz. Biccentettem, mire elrepült vissza Valkához.
-Az nevet, aki utoljára nevet!-válaszoltam a fiúnak, majd előrántottam a fegyveremet.
Nem volt célom a harc, először is ki kell hoznom a rabokat.
Körbenéztem a terepen.
-Hatan egy ellen? Ez gyerekjáték lesz!
-Úgy hiszed?
-Talán rosszul teszem?
-Ebben biztos vagyok.
Akkor a szemem sarkából az égen egy Éjfúria alakját láttam meg.
-Alkut ajánlok: nem uszítom rád és a béna kis hajócskádra a sárkányokat, ha elengeded azokat.-mutattam a lekötözött kupac felé.
-Alkut? Azt hiszed, hogy te itt alkudozhatsz?
-Akkor hát...-néztem fel a nagy halom tűzokádó felé.
-Várj, ugye csak viccelsz?
-Miért viccelnék? Legalább építhettek egy szebbet, mert ettől még a sulim is jobb, már ha túlélitek persze.
-Az előző akciódat is túléltük-legyintett.
-És a keresztapád? Belfegor?
A fiú elsápadt.
-Honnan tudsz te erről?-kérdezte kidülledt szemekkel.
-Ott voltam...ott voltam, amikor erről beszéltetek. Ott voltam, amikor sárkánykajának akartátok bedobni azt a szerencsétlent!!!
-Miről beszélsz?!
-Nagyon jól tudod! De inkább azt mondom, hogy meg is érdemelné!-kicsi hiányzott már, hogy elmondjam Rikó segítségét és Fanta megmentését.
-Mi SENKIVEL nem tennénk ilyet! Egy csapat vagyunk!-válaszolta.
-Hát persze.
-Soha nem csinálnák ezt!-merészkedett elő a srác a vitorla mögül.
-Tényleg?
-Tényleg!
-Miért hiszed? Csak kihasználnak, hogy legyen még egy csatlósuk.
-Nem igaz! Hazudsz! MINDIG HAZUDTÁL! Ők elfogadnak, te csak a hibáimat látod. Ne hazudj!
-Hazudni? ÉN? Majd meglátjuk, ki az igazi csaló-akadtam ki.
-Legyen!

És akkor egy plazmabomba süvített el mellettünk.
Majd felkapott és eltűntünk a láthatárról.
-Kösz Hablaty!
-Szívesen!-szólt le valaki, de a hang gazdája nem a féllábú barátom volt, hanem egy fiatal lány...

2016. február 21., vasárnap

34.rész-Hablaty ajándéka & Gyakorlatozás

Több ideig voltam beteg, mint ahogy elképzeltem. Két hétig hiányoztam a suliból (Dorci segített az anyaggal), ami alatt főleg a sárkányaimmal foglalkoztam, lerajzoltam őket, játszottam velük és befejeztem a jegyzeteket róluk. Mégis az a dolog, ami a legjobban foglalkoztatott, az Hablaty közelgő születésnapja volt. Bizony! Még két hét és betölti a tizenhatot. Nem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb ajándék számára, olyanok jutottak eszembe, mint a meglepetés buli, amit köztudottan NEM szeret, az "adjunk Hablatynak egy szabadnapot" terv, vagy egy új nyereg, de az már nem jó, hisz én Snoggletogra azt kaptam tőle...A többiekkel Fantán keresztül üzengettünk, de nekik sem volt használható ötletük. Mikor végre engedélyt kaptam rá két a szobámban őrködő egyéntől, hogy végre kimozdulhassak egy kicsit, egyből Hibbant-szigetre vettük az irányt, ahol a csapatot az arénában találtam, kivéve a nemsoká-szülinapost, aki állítások szerint a törzsfőnek segít a papírmunkában.
-Szóval, javaslat?-kérdeztem.
-Nem tudom.-válaszolták kórusban.
-Adjunk neki egy buzogányt!-állt fel Fafej-Neki is lehetne egy Buzgója. Ó, Buzgó!-ölelte meg a fegyverét (?).
-Más ötlet?
-Esetleg egy saját Sárkánykönyvet? Én átmásolnám neki.-ajánlkozott Halvér.
-Ne haragudj, de bármikor el tudja olvasni az eredetit...
-Igaz.
-Komolyan?-csattant fel Astrid-Hogy ez nem jutott eddig eszünkbe!
-Mit találtál ki?-tudakoltam meg izgatottan.
-Hááát...nem egy konkrét ötlet, de mégiscsak a repülést szereti a legjobban! Mindig ők a leggyorsabbak, lever mindenkit...-elmélkedett.
-Arra gondolsz, amire én?
-Azt hiszem.
-Mégis mire?-kérdezte unottan Takonyóc, aki köztudottan ellenezte az egész ajándék-valamit.
-Rendezhetnénk egy versenyt...
-Biztos? Tudjátok, utálja a versenyeket.

~Visszaemlékezés tavaly őszre:
-Most komolyan itt kell sepernünk ezeket a fránya leveleket?!-akadtam ki teljesen.
-NEEE!!!
-Meghalok! Viszlát, rút világ!-színészkedett Kő és Fa.
-Végül is...ez még jól is elsülhet.-mondta Takony, mire egyből leesett, mire gondol.
-Aki elsőnek végez, az kapja meg az összes levest este.
-Állom a fogadást!-köpött a tenyerébe a fiú, én pedig az enyémbe, majd kezet fogtunk.
-SRÁCOK, EZT NEM VERSENY!!!

Idén tavaszra:
Mi, a négy lány a fiúk után kutattunk, aki Húsvét alkalmából elrejtőztek előlünk, hogy tervet kovácsoljanak a locsolkodáshoz.
-Oké, ki hová megy először?-hallottuk meg egy ház mögül Hablaty hangját.
-Én Trixihez!-ugrott fel Takony.
-Csudába!-motyogtam
-Az enyém Kőfej!
-Stip-stop Dorci!
-Akkor maradt Astrid...-ijedt meg a srác.
-De aki a legtöbb csokit kapja, arról tudni fogjuk, hogy ő tetszik nekik a legjobban.
-Aha...akkor ez verseny?
-SRÁCOK, EZT NEM VERSENY!!!~

-Aha, igazad lehet...-válaszoltam-De ha egyszer végre valami értelmes versenyt csinálnánk, akkor biztos tetszene neki.
-Van benne valami!-válaszolta Dorci.
-De mégis milyet?
-Nem tudom...
-Sziasztok!-köszönt Hablaty (?)
-He?! Ja...ööö...Sz-szia!
-Te hogy-hogy itt?!
-Hamar végeztem. Minden...rendben?-kérdezte furcsán.
-Ja...persze! Hát persze...hogyne! Izé...
-Nekem mennem kell! Igaz Avó? Igaz?
A sárkány bólintott, és kifelé indultunk.
-Ömm...baj, ha kihagyom ezt a napot, rég voltunk már kinn egy kicsit...-próbáltam kilógni a kínos helyzetből.
-Menjetek csak, úgyis Néma Swan birkáit kell összeterelnünk.
-NEMÁÁÁR!!!
-Köszi!-vigyorogtam, mire ő is így tett. Na igen, ezért bírom én őt :D

-Te jó Thor, majdnem meghallotta!
-Rawk!
-Tudom, elég durva volt. Na, szárnyra fel!-pattantam rá, majd felszálltunk.
Úgy tíz-tizenöt szigetet haladtunk, miközben kitaláltunk egy új gyakorlatot. Én leugrok róla, és így zuhanunk lefelé, ahol majd ismét a nyeregbe kerülök.
-Jól van, pajti. Mehet?
Bólintott, én pedig elrugaszkodtam.
-EZAZZZ!!! EZ FANTASZTIKUS!!!-ordítottam.
Ez előbb is eszünkbe juthatott volna. Eleinte kicsit furcsa volt, de utána megszoktam, hogy nem tart semmi. Miközben a hajamat szétfújta a szél ránéztem Avóra, aki egy mosollyal válaszolta, hogy ez neki is tetszik.
-YEAH!!!
Lassan lángba borult, és így majdnem "megpörkölte a szemöldököm".
Néhány Gronkel csoportosult körénk, legalább tíz, így zuhantunk tovább. Lassacskán szembe kerültünk a tengerrel, így felkapott, majd visszarepültünk.
-Na, megcsináljuk még egyszer?
"Igeeen"-mondta az mimikájával.
-Akkor gyerünk!
Ismét leugrottam és lejátszódott az előbbi folyamat egy kis változással: elfelejtkeztünk magunkról, így szépet érkeztünk a vízbe:
-Pff...-fújtam ki a vizet, amikor sikerült felúsznom.
-Remek...most már nem csak kócos, vizes is!-utaltam a hajamra, mire ismét elöntött a víz, amit először nem tudtam hova tenni, de aztán rájöttem, hogy a hullám egy bizonyos sárkány szájából jön.
-Éééésss...Most már nyálas is...

Nyavalyogva kivitettem magam a szárazföldre, ahol tüzet gyújtattam, hogy megszárítsam magam. Amint ez nagyjából sikerült, gyorsan visszafontam a hajam.
-Na végre. Tisztán és szárazon.

Tíz percig henyéltünk, utána ismét célba vettük az eget. Most mi vagyunk a levegő urai, senki nem állíthat meg minket!
Kicsit már mintha a Nap ellen versenyeznénk.


                                                                         *    *    *

Úgy három órája voltunk már kinn, de valljuk be, hogy ez NAGYON hiányzott.
Hátradőlve voltam a nyeregben, mikor hangokat hallottunk meg: sárkányokét és emberekét.
-Ugye nem?-ültem fel villámgyorsasággal.
-De! Gyorsan, segítsünk nekik!

2016. február 19., péntek

33.rész-Betegen

Hogy mi is a dolgom a hetedik Sárkánylovasként? Hát az biztos, hogy tanulnom kell (eddig is kellett, de most már többet), segítenem kell a faluban, ha bármelyik kis vadóc elszabadul, ha álmomból keltenek fel is kívülről betéve kell fújnom a Sárkánykönyvet, és legfőképpen nagyon jól ki kell ismernem a saját sárkányomat, éppen ezért kaptam egy feladatot, hogy készítsek részletes leírást róla: vessem papírra a szokásait, személyiségét, a jellemét, mit szeret, mit nem, korát és minden ilyesmit...Ezzel csak egy baj van, hogy honnan a csudából tudjam én mindezt?! Kérdezzem meg tőle, hátha válaszol?! A korát meg főleg! De mivel én egy makacs fajta vagyok, egy délutánon így kibandukoltunk az erdőbe, pont oda, ahol Fogatlan és Hablaty összebarátkoztak,
és megpróbáltam kitölteni a lapot. Kit érdekel, hogy egy "icipicit" beteg vagyok, mert influenza járvány van otthon (mármint nem Hibbanton), én pedig a suliban szépen el is kaptam? Pfft...ugyan már!

-Szóval, kezdhetjük!-pörgettem meg a legújabb szénceruzámat a kezemben és vettem elő a noteszemet.
-Kérlek szépen ülj le!-mondtam neki, mire kíváncsi módon oldalra fordította a fejét.
Felálltam és felvettem egy hosszú botot, ami a tavacska mellett volt és rajzoltam a földbe egy nagy kört.
-Oda! Na, szóval a szokásaid, hááát...kirugdosni engem az ágyból, miközben épp aludnék...-erre odajött hozzám és megcsapott a farka végével-ezt is mindenképpen bele kell írnom...
-Szokásod, hogy nem eszed meg a pisztrángot.-körmöltem, mire Avokádó felmordult.-Hé! Én is ezt írtam le!
-Akkor úgy tűnik át is tértünk a szeret-nem szeret-re. Kedvenc ételed a lazac, de mindent megeszel, ha muszáj. Mi az, mi nem tetszik?-emeltem a tekintetem a sárkányomra, aki megint hangoskodott.
Ő csak felnézett az égre jelzésképpen.
-Én is szeretnék repülni, de ezzel reggelig végeznünk kell, te is tudod.
Avó még mindig az eget kémlelte.
-Mi a baj, kislány? Érzel valamit?-álltam fel.
Én nem vettem észre semmi különöset.
-Nem tudom, mi az, de én nem látom. Gyere, folytassuk.-leülve kifújtam az orrom aznap már sokadjára, majd néztem, mi a következő válasz.
-Szereted, ha az oldaladat vakargatják, bírod, ha agyonnyalhatsz engem...Hmm...mivel minden sárkány utálja az angolnát, ezért ez egyértelműen...aha...aha...ez is megvan...természetes...-motyogtam magamban, majd tüsszentettem egyet.-Na jó, ezt nem tudom. Mégis hány éves vagy??-kérdeztem tőle.
Megint félrebillentette a fejét.
-Nagyon is érted amit kérdezek, csak lusta vagy válaszolni, vagy legalábbis valami használhatót adni, igaz?




















-Miben is reménykedtem -.-"-mondtam ál-gúnyosan.
Odajött hozzám és az állával majdnem lefejelt.
-Igen, és mégis mit csináljak vele?-tettem a csípőmre a kezem, mire csak mordult egyet, majd ismét az eget kezdte kémlelni, amiről inkább nem vettem tudomást és írtam tovább a dolgokat.
-Jellem?-néztem rá-Azt hiszem...harcos vagy...az vagy, hisz mindig mindent megtettél a szabadságért. Pontosan! Makacs...megbízható...hűséges, hisz otthagyhattál volna aznap, de mégis magaddal hoztál...ez...ez...Ahj! Mégis hogy a jó nyavalyába mondjuk ezt?! (itt most elmondanám, hogy a valóságban is ezt csináltam, amikor a részt írtam XD)
-Talán jólelkű? Na mindegy, jóvan' az úgy.
Egy valamit még leírtam: hogy szeretetteljes. Talán néha azzal mutatja ki a kötődését, hogy kigáncsol, vagy valami ilyesmi, de...bármi történt velem, ő mellettem volt. Lehet, hogy még nem sok ideje vagyunk társak, de annyi mindenen mentünk már keresztül együtt, amiről álmodni sem mertem volna, amikor arról ábrándoztam, hogy egyszer nekem is sárkányom lesz. Ezek nem mindig voltak jó élmények, de ő akkor is ott volt nekem. Na igen..
-Most ennyi elég, folytatjuk később.-enyhültem meg végül ezen a gondolatmeneten, és már hasítottunk is.

-Vuhúúúú!!!-kiáltoztam, mikor a magasból villámgyorsan a tenger felé ereszkedtünk. Ez az, amit úgy hívok: ideális időtöltés.
Avokádó vidáman cikázott a a levegőben, majd keresett egy olyan pontot, ahol elég erős a szél, hogy ráfeküdjön, és amikor megtalálta, meg is tette, így siklott. Hátradőltem, és élveztem a pillanatot.
-Rég voltunk már így, nem igaz? Nyugodtan, sehol egy csapdász vagy egy ellenség.
-Rawk!
Megveregettem a nyakát és mint mindig, most is belenyúltam a felhőkbe. Nem tudom miért, de annyira élveztem ezt!
Úgy öt percig voltunk ebben a helyzetben, mire egy vad Siklósárkány elhúzott mellettünk, én pedig erre nem számítva leestem.
-ÁÁÁÁÁ!!! AVÓ, SEGÍTSSS!!!
A szárnyaival evickélve próbát elérni, de már nem volt elég erőm, hogy én is mozogjak. Gyorsan elkapott, mielőtt földet értem volna. Köhögtem.
Aggódva nézett rám.
-J-jól vagy-ok. Semmi...baj.
Látszott, hogy nem nyugtattam meg, így adott egy "haza kellene mennünk" arcot.
-Tényleg.
Akaratom ellenére elindult valahova, majd néhány perc múlva megérkeztünk a medencéhez.
"Legalább pihenj egy kicsit"-sugallta a tekintete.
-Ugyan, ku-kutya bajom!
"Kérlek!"-hajtotta az ölembe a fejét.
Nem csináltam semmit, csak megsimogattam a fejét, ahol még látszott egy heg nyoma. Annyit bántották már, de nem érdemelte meg sosem, ebben biztos vagyok. Ezekért a dolgokért még fizetni fognak!-ráncoltam össze a homlokom-Nagyon is fognak! 

Majd felállt és elsétált valahova, de rá kellett jönnöm, hogy csak halászik. Nemsoká megérkezett a vacsorával, amit meg is sütött nekem és így ettünk, vagyis ettünk volna, de nem volt étvágyam.
Nem értette, miért nem eszek, és pirította még egy kicsit, majd visszahelyezte az ölembe, petsze természetesen már amúgy is rendesen át volt sülve.
-Köszönöm, de nem kérek.
Elszomorodott és mindenáron próbálta a szám felé tuszkolni a halat.
-Hé! Avó!-toltam el-Nincsen semmi baj, csak nem vagyok éhes.-mondtam neki.
Azt hiszem egy idő után elfogadta, majd lekucorodott mellém, de ő sem evett, amin először csodálkoztam, de aztán eszembe jutott, hogy Fogatlan sem evett, amikor a Vörös Halállal való harc után Hablaty kómában volt.
Ismét megsimogattam, és próbáltam elérni, hogy legalább az ő gyomrában legyen valami.
-Hahó! Nézd csak mi van itt?-mutattam fel neki egy tőkehalat, amit igazából szeret is, de megrázta a fejét. Megcsóváltam a fejem, én is tudomásul vettem az ő álláspontját, legalábbis ő azt hitte. Egy sárkány erejéhez nélkülözhetetlen a megfelelő táplálék, és azért, mert aggódik értem, mégsem halhat éhen!

És akkor hirtelen eleredt az eső. Sejthettem volna, ez most a viharos időszak. Ilyenkor olvad itt el a hó (ameddig nem esik újra), és enged fel a föld. Nagyon felgyorsult, szinte azt kellett mondanom, hogy ránk szakad az ég.
-Remek!-tartottam ki a tenyerem, amibe egymás után érkeztek az esőcseppek.
Ezután akkorát mennydörgött, hogy én személy szerint majdnem szívrohamot kaptam, és egy villám világította meg az akkorra már sötét eget.
-Szóval erre akartál figyelmeztetni...Thor ideges -_-mondtam Fafej szövegét.
Avó "ideje menni" képet vágott, de én nem álltam kötélnek.
-Ne! Nem megyünk.
Néhány percig tartottam fenn az ellenállásomat, amikor egyszer csak megint köhögni kezdtem, de ez most más volt, egészen rohamszerű. Percekkel később sem tudtam abbahagyni, már a szemem is könnyes volt és a testem teljesen elerőtlenedett. A hátasom villámgyorsan megemelt a szárnyával.
Szerintem azt próbálta kitalálni, hogyan segítsen, de még nem fejeztem be. Végül én ráhajoltam az oldalára, mire ő óvatosan fellendített a hátára. Tudtam, hogy vigyáz rám, így rábíztam magam. Nem szállt fel, hanem gyalog mentünk, közben "ernyőt" tartott nekem.
Egy-két villámcsapás között már láttam a házakat, aztán végre elérkeztünk a sajátunkhoz. Fogával lenyomta a kilincset és bevitt. Nem engedett le, felvitt a szobámba, ott pedig lefektetett az ágyamra. Akkorra megállt a rohamom, de egy cseppet sem éreztem jobban magam. Eltűnt néhány másodpercre, majd egy ronggyal a szájában felém lépett és a fejemre tette. Jég hideg volt, de lehet, hogy csak a közben felszökő lázam miatt...
És egész éjszaka az ölemben pihentette a szarvas fejét, én pedig simogattam azt...

2016. február 13., szombat

32.rész-Valentin napi őrület

 Sziasztok! Tudom, hogy csak holnap lesz Valentin-nap, de ma teszem ki. Jó olvasást!


Az avatóm után ismét minden visszatért a régi kerékvágásba, vagyis csak majdnem. Mióta én is bekerültem, azóta egy kicsit több dolgom van, mint eddig. Egyszer ezt is el fogom regélni, de most nem ez a lényeg, hanem a legnagyobb "félelmem".
A Valentin-nap...
Félek...de most komolyan! Nem akarok úgy járni, mint tavaly, amikor Takonypóc...Áh, hagyjuk!!

Mikor kiléptem az ajtómon, még egy kicsit sötét volt, úgy hajnali öt lehetett. Az utcákon égtek a fáklyák és csak néhány ember járt kinn. Elindultunk a főtér felé, mert nem szerettem volna összefutni egy BIZONYOS valakivel a bandából. Megérkezve leültünk egy padra és hallgattuk a sipítozó bébi Gronkeleket...várjunk csak egy fél percet...bébi Gronkelek?! Itt? Kinn? Miért nincsenek az istállókban?
Odaléptem hozzájuk, mire mind a hárman rám néztek. Nagyon aranyosak voltak!
-Szerbusztok! Hát ti mit csináltok itt ebben a hidegben?-kérdeztem, de természetesen nem válaszoltak. 
-Visszaviszlek titeket.
Óvatosan feltettem őket Avó hátára, aki nagyon jól tűrte a fiókákat, nem is értettem, miért nem akadt ki, hogy   cipekednie kell. Az egyik el is aludt, amíg elértük az úti célt. Akkor bejött Kampó és kiadott egy hívó jelzést. Avokádó "léccilécci" fejjel kérlelt.
-Na, menjetek.
Miután letettem a kicsiket és ismét a szabad levegőn voltam, meghallottam, hogy valaki fut felém háttal nekem. A fémcsikorgásról könnyen felismertem.
-Jó reggelt, Hablaty!-köszöntöttem háttal, majd megfordultam.
-Neked is!-lihegett-Honnan tudtad, hogy én vagyok?
-Megérzés-vigyorogtam.
-Szükségem van !
-Ó, ne! Kezdődik!-nevettem fel emlékezve egy évvel ezelőttre.
-Nem! Most komolyan megcsinálom, csak segíts!
-Biztos?
-Biztos!
-Akkor jó.

Az előző alkalomkor Hablaty megkeresett, hogy adjak neki ötletet amivel leveheti Astridot a lábáról ezen a napon, de végül is nem merte elhívni, így csak egy doboz csokoládét hagyott neki Viharbogár nyeregtáskájában név nélkül.

-Mit csináljak?
-Már mondtam: hívd el egy olyan repülésre, mint amilyenen először voltatok Fogatlanon. Tudod, mielőtt megfékeztük A Vörös Halált.
A fiú értetlenül nézett rám.
-Te erről honnan tudsz??!!
-Rettenetes rémek énekelték, szerinted?
-...
-...
-Jó, oké, tudom, abból a filmből, vagy miből...
-Nem csak onnan...-mondtam sejtelmesen.
-Hanem?
-Az legyen az én titkom.
Amúgy maga Astrid mesélte, miután tavaly megtalálta a pralinét, persze egyből tudta, hogy kitől van.
-Mindegy. Szóval csak egy szimpla repülés?
-Mondjuk...vigyél neki virágot!-mondtam neki, amikor már az aréna felé tartottunk.
-Virágot??? Astrid szereti a virágokat?
-Igen, egyszer mondta, mikor beszélgettünk. Amúgy is, minden lány oda van értük!
-Még te is?-kérdezte és összeráncolta a homlokát.
-Persze. Mi ebben a furcsa?
-Nem tudom, nem gondoltam volna, mindketten inkább a fegyvereiteket szeretitek...
-Az már igaz. De gondolom nem nálam akarsz bevágódni, hogy ezt kérdezed XD
-Nyilván nem!-röhögött.-Vajon melyik a kedvenced?
-Az én kedvencem?
-Az Ő kedvence!
-De azt mondtad!
-De nem azt akartam!
-Ahaaa!
-Higgyél már nekem!
-Miért?
-Mert!
-Miért mert?
-Mert miért? o.O-zavarodott össze. Nagyon ideges lehet, ha ilyen szóbotlásai vannak...
-XD
-XD
-A vörös rózsával tuti betalálsz nála.
-Azt mondod?
-Nem, csak hülyülök. Ésszerűbb kérdésed nem volt?
-Jóvan' na.
Ez után csak próbáltuk lenyugtatni magunkat, mert már szakadtunk.
-Amúgy köszi a segítséget.-mondta, mikor már meg tudott szólalni.
-Nincs mit. Hisz barátok vagyunk, nem? Számíthatunk egymásra.
-De. Köszönöm!
-Nincs mit!-válaszoltam, majd vállba vágtam.
-Áú! Ezt miért?
-Ismerhetnél már! Ez a "sok szerencsét és ne baltázd el megint" ütésem.-mosolyogtam.
Több szó nem igazán esett köztünk, majd a törzshelyünkön megláttuk a szőke lányt a sárkányával. Egyedül volt.
-Menj!
-Mi?
-Menj már! Itt az alkalom!
-J-jó!
A fiú besétált és elkezdtek beszélgetni. Egy ismerős lány érkezett mellém.
-Szia Tr...
-Sshh!!
-Mi az?-suttogta Dorci.
-Figyelj!-mutattam a mégnemdemajdnem gerlepárra.
-Mi történik?
-Hablaty elhívja egy romantikus repülésre.-majd összenéztünk és eldöntöttük, hogy ma meg kell nézni a filmet.
Láttuk, hogy a srác a fejét vakarja, majd végre megkérdezi, a lány pedig vállat vont és bólintott.
-EZAZZ!!!-suttogtuk egyszerre.


                                                                          *    *    *

Néhány perc múlva én és Dóri együtt elindultunk sétálni az erdőben.
-Így legalább nem talál meg, legalábbis remélem...-mondtam.
-Takonypóc?
-Igen. Ki vagyok tőle!
-Miért?
-Nincs olyan, amiért ne lennék ki tőle...
-Pedig kedves...
-Én eddig valahogy az egójától nem vettem észre.
-Egész jófej...
-Jófej?-kérdeztem.
-Aha! A múltkor segített elcipelni azokat a héttonnás zsákokat a farmra.
-Ez érdekes.
-Jah. Meg...jó a humora is...
Na ezt már komolyan nem tudtam elhinni.
-Takonypócnak?!
-Nem tudtad?
És akkor döbbentem rá valamire, amikor ránéztem a barátnőmre...
Te magasságos ég...
-Neked tetszik Takony!
-MI?! Dehogy is!
-Dehogynem!
-Már m-miért tetszene?-kérdezte, de nem kerülte el a szemem az arcán megjelenő pirosság.
-Júúújj!
-Mi az?
-ELPIRULTÁÁÁÁÁL!!!
-Nem is igaz!
-Deeee!
-De nem!
-Figyelj, nekem elmondhatod, tőlem nem tudja meg senki.
-...
-Szóval?
-De...nem mondod el s-enkinek?
-Nem?!-válaszoltam érdekes hangon.
-Na j-jó..talán...egy kicsit...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SZENT THOR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiáltoztam.
-Maradj már! Még meghallja valaki!
-Tudtam, tudtam, úgy tudtam!!! Annyira örülök!!!! De akkor koptasd le rólam légyszi!!
-Mi? Mégis hogy?
-Hát...
-NEM! Én nem hiszem, hogy bejönnék neki...
-Bárcsak...Igazából sajnálom...nem lehet túl jó látni, hogy engem hajkurász...
-Ugyan! Azon még én is nevetni szoktam.
-Kinevetsz?-kérdeztem.
-Ki hát!
-Megharagszok!
*nevet*

                                                                        *    *    *

Na, most már ezt is tudom.
Akkor már egyedül voltam. Épp a naplementét néztem egy kis sziklán ülve, ami közel volt az emberlakta területekhez. Olyan szép és jó volt minden...Remélem, hogy Hablaty és Astrid jól érzik magukat a randijukon. Én pedig élvezhetem a csendet...

-TRIXIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordított mögülem valaki.
-NEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kezdtem el rohanni, mikor megláttam Taknyot egy doboz csokival a kezében.
-ÁLLJ MEG!!!!!!
-NEEM!!!! HAGYJÁL BÉKÉN!!!!
-VÁRJ MEG!!!

Ilyen gyorsan nem futottam kerek egy éve. Már beértünk a faluba, ahol a csapat többi tagja beszélgetett.
-SEGÍTSÉÉÉG!!!
Erre mindannyian elkezdtek nevetni.
-Mi a baj, Trixi, itt a Valentin-nap?-bohóckodott Fafej.
-Nem hagy békén Takonyfej?-folytatta Kőfej.
-ÓÓÓÓÓ, de sajnállak!
Esküszöm, ha tehetném, most adnék nekik egy-egy pofont.

Még negyed óráig kergetett, míg végül megláttam a saját házam, besiettem és behúztam az ajtót magam után, mire egy puffanást lehetett hallani.
-ÁÚ! A fejem!
-Menj el!
-Nem megyek el!
-Miért?
-Mert még nem adtam oda az ajándékom!
-Nem is kell! Add oda Kampónak, vagy mit tudom én!
-Engedj be....
-NEM!

Tíz perc győzködés után végre hallgatott rám és elhúzta a csíkot. Miután Hablatytól jött egy levél, hogy minden sínen ment és köszöni szépen az asszisztálásomat és Avó is hazajött, megetettem lazaccal, a megbeszéltek szerint áthívtam a legjobb barátnőmet és együtt megnéztük az ÍNAS egyet.
Hálát adtam az összes istennek, hogy egy évig nem kell félnem megint...



Boldog Valentin-napot! Nem tudom, ki hogy ünnepli, én itthon leszek és nem csinálok semmit XD
"Felöklendeztem neked egy kis halat, leszel a Valentinom?"
"Aha, boldog Valentin-napot, most már NYOMÁS VISSZA DOLGOZNI!"
Ehhez nem lehet fűzni semmit <3
Ez pedig magáért beszél :D
A képek nem az enyémek!
UI: Ki vette észre, hogy a Gronkeles gifen a kissárkánynak mozognak az ujjai? o.O

2016. február 10., szerda

31.rész-A Sárkánylovas-avató

Úgy két hete jöttem haza, akarom mondani jöttünk, azóta nem sok dolog történt. Elmeséltem mindenkinek a történetet (persze Valkát kihagytam a storyból, hisz akkor mindenki elözönlené azt a csodálatos helyet...), természetesen megvolt a sok : "hűűűű" és "atom cool", mint általában.

Hablaty és a többiek már napok óta nagyon csendesek, ha pedig találkozunk, zavartan viselkednek, fogalmam sincs, hogy miért. Talán nem hisznek nekem, vagy ilyesmi? Dorcit még meg is érteném, hisz 127 nem fogadott hívás után...(XD)
Na mindegy. Aznap bementem a műhelybe, hogy készítsek egy új nyerget, hisz a jelenlegi nem egy nagy tákolmány, hogy őszinte legyek. Bélhangostól kértem egy erősebb bőrt, majd megrajzoltam a formát. Jobb szeretem az ilyen dolgokat magam megcsinálni, már csak azért is, mert most gondolkodni szeretnék egy-s máson. Nagyon elmélyültem, mikor meghallottam magam mögött egy hangot, természetesen a falra is másztam ijedtemben (legalább is majdnem).
-Hogy haladsz?-kérdezte.
-Egek, Bélhangos! Halálra ijesztettél!
-Nem akartalak. Annyit akartam mondani, hogy el kell mennem valahova...csinálni valamit...-a hangja egyre bizonytalanabb lett.-Szóval...ööö...tudnád ma fogadni a rendeléseket?
Hova mehet? Mindegy, nem az én dolgom, mondjuk ki is szerettem volna próbálni az új nyerget...
-Jah...persze, nem gond!-válaszoltam egy kicsit csalódottan.
-Köszönöm. Akkor...szerbusz!
-Szerbusz!
Remek. itt kell dekkolnom EGÉSZ nap, mert a kovácsnak dolga akadt...
Fantasztikus...tényleg!
Nem is igen volt időm befejezni, amiért idejöttem, mert mindig, amikor folytattam volna érkezett egy vevő.
-Egy olyan magas ülésűt kérek, amin sok tüske van, és aminek hatalmas a málhatartója!-mondta egy férfi.
-Máris!
Kész is lett, de már ott volt a következő...Ahj, Bélhangos!!!!! Ezt nem gondolhatod komolyan!!!!
Szóval délig ezzel telt az időm...utána senki nem jött, úgyhogy hozzá is kezdtem, de akkor...
-Szia Trixi! Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte mögülem valaki.
-Ó, szia Astrid! Éppen ezen munkálkodom.-mutattam a félkész tárgyra.
-Pedig szükségünk lenne rád! Néma Swannek elszökött az összes birkája!
-Hogy?! De hiszen itt van az üzlet...
-Nekem nem tűnik úgy, hogy nagy a forgalom.
-Igazad van.-sóhajtottam fel-Menjünk kislány!

A következő órákat azzal töltöttük, hogy azokat a nyavalyás, négylábú, fűzabáló, idegesítő, ostoba bárányokat kergettük, én, Astrid, a sárkányaink, meg még néhány helybéli, de a többieknek megint nem volt se híre, se hamva.
-Áhh, kész!
-Nem! Még ott van kettő!
És tényleg ott ugrándoztak, de természetesen különböző irányba. Mi hoztuk az egyiket, ők a másikat, majd vissza a farmra.
-És hol van az én Bettsym?-kérdezte (?) Néma Swan.
-Ez tud beszélni?-súgtam a barátnőmnek, aki ugyanúgy meg volt lepődve, akár csak én.
-Úgy tűnik.-válaszolta.
-Kicsoda van hol?-kérdeztem a férfit értetlenül. Grat Trixi, magyar nyelvtan 5-ös.
-Bettsy! A fekete birkám! Ó, kislány, hol lehetsz...
Ez...most...KOMOLY?!
Mielőtt folytatta volna a sajnálkozást, megint keresgélni kezdünk.
Hogy hol volt? Az rejtély, viszont el tudom mondani, hol NEM volt:
-Swan farmján
-Kőfejék házának tetején
-Az istállóban
-A parton
-A kikötőben
-Az utcákon
-Az istállóban
Sehol sem volt. Már feladtuk, és mindenki elment a dolgára, azaz én vissza a műhelybe. Beérve egyből a munkapadhoz létem, ahol nem találtam a nyerget.
-Hova tettem?-kérdeztem magamtól.
Tudom, hogy az asztalon volt, de eltűnt! Nem volt kinn sem, még azt is megnéztem, nem-e jött vissza Bélhangos és vitte el, de nem. Mindenhol megnéztem, de szőrén-szálán eltűnt. Már komolyan tele volt a pumpám a mai nappal, amikor...
-BEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
És ott állt mögöttem az a fekete birka.
-Te kis...!!! A szívbajt hoztad rám! Mit nézel??!! NEM LÁTTÁL MÉG IDEGES VIKINGET????!!!!

Elkaptam a grabancát, szépen visszavittem, úgy, ahogy volt bedobtam a kerítésen (nem esett nagyot). Akkor már esteledett. Félúton a műhely felé találkoztam Hablattyal.
-Szia Hablaty!
-Szia! Épp téged kereslek!-futott elém.
Hogy én ma milyen közkedvelt vagyok!
-Hát...megtaláltál!-mosolyogtam rá.
-Észrevettem. Gyere gyorsan!
-Mi?! Miért? Mi történt?
-Bébisárkányok!!-mondta, mikor már mindketten sprinteltünk az aréna felé.
-Beszöktek és elkezdtek gyújtogatni!
Az arénában?! Ott nem nagyon van mit gyújtogatni!-gondoltam.
De azért csendben maradtam...


                                                                           *    *    *


Nem kicsi a távolság a két hely között, úgy tíz-tizenöt percig rohantunk, mire megérkeztünk.
Tényleg látszott, hogy fénylik valami.
-Itt vagyunk, Hablaty...Hablaty?...Itt vagy?
A sötétben úgy tűnik elszakadtunk egymástól. Elkezdtem besétálni.
-Mr. Haddock, ha ez valami ijesztgetős játék, ma már kaptam eleget...
-MEGLEPETÉS!!!!!!!-ordították belül.
-Mi a...?!-ugrottam meg, amikor megláttam a banda tagjait (+ Dorcit) fáklyákkal a kezükben.




















-Ti mit csináltok itt? Nem kéne a sárkányokat hajku...??-körbenéztem a helységen, de egyetlen szökevényt se láttam, így értetlenül néztem rájuk.
-Rád vártunk.
-Éssss...miért is?
Avokádó közben a tenyerembe temette a fejét és ő is ugyanazzal a kíváncsisággal fürkészte a többieket.
-Tudod, már gondolkodunk ezen egy ideje. Amióta csak ismerünk, mindig segítőkész, igaz szívű, jólelkű és főként önfeláldozó voltál.-kezdte Astrid.
-Te tanítottál meg íjjal harcolni!-folytatta Halvér.
-Segítettél megtanulni szekercét használni!-mondta Takonypóc.
-Te vagy a legjobb barátnő az egész szigetvilágban!-kontrázta Dorci, és itt már kezdtem sejteni a kimenetelt, ezért nagyon izgatott lettem.
-Elmondtad, hol tartják a festékeket, hogy leönthessük Halfejet!-ekkor mindenki hol rám, hol az ikrekre nézett, én pedig kínosan vigyorogva behúztam a fejem.
-Megmentettél minket a csapdászoktól a saját testi épséged árán! (bevallom, itt egy kicsit újból dühös lettem, úgy látszik allergiás vagyok erre a szóra)
-És remekül bánsz a Szörnyennagy rémségeddel!
-Igen, pontosan!
-Nagyon jó harcos vagy!
-Jah! Olyan menőn kardozol!
-Sr...srácok....!-hatódtam meg.
-És, tudod, hogy egy igazi Sárkánylovas pont így viselkedik: Nemcsak a hátasához jó, hanem a barátaihoz is. Éppen ezért...
-...szeretnénk...
-...hivatalosan is...
-felavatni téged, mint a hetedik Sárkánylovast!!!-fejezték be mind a hatan egyszerre.
-M-most ko-komolyan???? Komolyan mondjátok?  Magasságos Odin és Thor!!!! De hisz...hisz nem vagyok viking! Nem vagyok...egy közületek...-hajtottam le a fejem.
-Lehet, hogy nem vagy északi, mint ők, de pont úgy viselkedsz. Pont olyan vagy, akár csak egy hibbanti. Olyan...makacs, és őrült, és...-mondta a magyar barátnőm.
-Té-tényleg így...gondoljátok?-emelkedtem fel.
Mindegyik bólintott.
Én csak zavartan elengedtem egy aprócska mosolyt.
-Ide tartozol, mióta csak először ide jöttél.-szólalt meg mögülem valaki, akinek a hangjában felismertem Hablatyét.
Én már tényleg nem találtam a szavakat.
-Persze csak ha elfogadod...vagyis fogadjátok.
Összenéztünk Avóval.
-El...elfogadjuk!
Ekkor a fiú, mint a csapat vezetője átnyújtott nekem egy  nyakláncon lógó medált, aminek az elején egy Éjfúria díszelgett, mint a jelkép, a másik oldalán pedig egy Szörnyennagy volt látható.
(Sajnálom, de nem találtam megfelelőt, csak az egyik oldaláról)


























Ez gyönyörű!-gondoltam magamban, majd megmutattam a kísérőmnek is. Úgy láttam neki is tetszett.
-ÉLJEN TRIXI!!!
-ÉLJENEK A SÁRKÁNYLOVASOK!!!
Összepacsiztunk, majd sorban megöleltem mindenkit és megköszöntem. Hablaty lett az utolsó, akinek először belevágtam a vállába.
-Hé! Ezt muszáj volt?
-Igen. Ennyivel tartoztam!-válaszoltam, majd őt is átöleltem.
A jelenet után felsóhajtottam, ami szemet szúrt a skacoknak.
-Mi az?
-A nyergemet meg elhagytam...-ahogy ezt végiggondoltam el is nevettem magam. A jókedvemnek nem volt határa!
-Erre gondolsz?-kérdezte a féllábú fiú, majd a háta mögül elővette a BEFEJEZETT tárgyat.-Mikor Astrid elcsalt elhoztam és megcsináltam neked. Reméljük, strapabíróbb lesz, mint az előző.
-Egek...nem tudom, mit mondjak.
-Inkább semmit, hanem próbáld ki!
-Jó!

Viszont ahogy felpakoltam a hátasomra, villámlani és mennydörögni kezdett, és az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna...
-Remek...ennyit erről, kislány!
Csak felmordult, majd megnyalt. Olyan volt, mintha ezzel fejezte volna ki, hogy örül és büszke magunkra.
-Thor ideges...-tette hozzá Fafej ijedten (?), majd az időjárásra való tekintettel az én házamban folytattuk az ünneplést.

ÉÉÉSSSS....ezzel kezdetét vette a 2.évad! Remélem tetszett nektek a rész!
Sziasztok! :)

2016. február 6., szombat

Trixi és Hibbant-sziget 2.évad

Sziasztok!
Véget ért a 30.rész, ami azt jelenti, hogy vége ennek az évadnak. Kezdődhet a második! :D
Nagyon köszönök nektek mindent, hogy mindig mosolyt csaltatok az arcomra a kommentekkel és azt is, hogy olvastok :)


ÓÓÓÓÓ, már olyan izgatott vagyok!
Egy kis spoiler/előzetes féleséget szeretnék közzétenni, avagy mi várható a következő évadban:
-Új kalandok
-Segítség és tanulás Valkánál
-Újabb hülyeségek (köszönjük Kőnek és Fának)
-Új sárkányfajok
-A vikingek tanítása a modern világ dolgairól
-Válaszok rejtélyes kérdésekre
-Hiccstrid ^^
És nem utolsó sorban...
Sárkányok, hibbantiak,újabb összetűzések és repülés az ismeretlenbe! És természetesen visszaköszön néhány helyen az előző évad története, mivel a storyline folytatódik!


(Nem, nem fogom megtanítani Hablatyot, Astridot és Fogatlant kocsit vezetni!)


Viszont olvasásra!

30.rész-A búcsú, a hazaút és a bakiparádé (Évadzáró epizód!)

Reggel arra ébredtem, hogy bökdösnek...Kő, Fa, aláírtátok a halálos ítéleteteket!
Átfordultam a másik oldalamra ezzel jelezve, hogy nagyon szeretnék aludni még úgy...egy-két évet, de erre csak leöntöttek egy tál vízzel, mire úgy felugrottam a kardomat kirántva, hogy el is estem. Csak röhögést hallottam, aminek a gazdája egy okkersárga és lila Szörnyennagy rémség volt. Eltettem a fegyverem, lassan feltápászkodtam, bevertem a fejem egy kiálló sziklába, amitől úgy meglepődtem, hogy megint a földre estem. Ez nem az én napom, már érzem.
-Hagyd abba!-rivalltam rá felemelve a hüvelykujjam, de ő "azt lesheted" arccal vigyorgott rám.
-Egyáltalán hány óra vaaaaan?-kérdeztem jól meghúzva a vaaaaan-t, mint általában, amikor anya felráz, hogy már megint iskolába kell menni...
Körülnéztem...
Hozzá kéne már szoknom, hogy a vikingek világában nincs ébresztőóra, számítógép, coca cola, vagy fanta narancs, kivéve, ha hozok magammal. (Fanta van, csak narancsos nincs XD) 

A telefonom Kampó nyerge alatt van, ott meg tudom nézni!-jutott eszembe és el is indultam, de előtte ránéztem a csacska sárkányomra, aki egyből jött volna utánam.
-Na ide figyelj! Itt maradsz, mert a végén még kigáncsolnál!-mondtam, majd kifelé vettem az irányt, de megbotlottam valamiben és MEGINT elestem.
-Miért kell nekem ötleteket adnom?!-kérdeztem, miközben még mindig a hideg kövön feküdtem, ő pedig még mindig rajtam szórakozott. Felkeltem és lementünk oda, ahol tegnap Valkával beszélgettünk, remélve, hogy ott találom.

-Jó reggelt, Trixi!-köszöntött már messziről.
-Jó reggelt, Valka!-viszonoztam a gesztust, mikor odaértem.
-Hogy aludtál?
-Köszönöm nagyon jól, amíg Valaki fel nem ébresztett.-utaltam a két tonnás gyíkra mellettem.
A nő felnevetett, majd elmentünk reggelizni, ami hal volt. Ő nem sütötte meg, de én rátettem a saját adagom Avokádó hátára, mire ő unottan rám nézett, amolyan "és ezért mit adsz nekem?" képpel.
-Pisztráng megfelel?-vigyorogtam, mire lángba borította magát és az ételem elkészült.
-Hát te mit csinálsz?-kérdezte Valka kíváncsian, mire megmutattam neki, mit hoztunk össze.

Néhány nap múlva -amikor már jobban megismertük egymást- megkérdezte, hogy lenne-e kedvem ahhoz, hogy vele menjek a sárkányok etetésére, de mivel Avó még mindig nem tud repülni a szárnysérülése miatt (ami már gyógyulófélben van, de nem szabad megerőltetni) én itt maradtam vele. Addig tüzetesen megvizsgáltam miden apró sebét, mert tudni akartam hányszor kell majd Rikót hasba rúgnom érte -hadd legyen csak ő a hibás ;) - mondjuk a közel jövőben inkább kerülöm a csete-patékat. Tényleg jobban nézett ki, de azért bevetettem a jó öreg mentolos fertőtlenítőkrémemet, ami mindig beválik, és bekentem vele a sérült helyeket. Tudom, hogy szereti a hűsítő érzést, na de hogy ennyire? Elkezdett rohangászni föl és alá, ugrabugrált, mint egy bakkecske, majd egy jó tizenöt perc múlva abbahagyta és odajött hozzám, de én akkor már szakadtam a röhögéstől.
Hatalmas szemekkel nézett rám, és egyből tudtam, mit szeretne.
-Mi az? Kérsz még?-kérdeztem, mire hevesen bólogatni kezdett.
-Na jó, te akartad!-mondtam, majd az ujjammal elkezdtem kenegetni a pofiját a fehér valamivel.
Húztam rá csíkokat, és aztán ráírtam ezt a feliratot:

                                                       "A világ legbolondabb sárkánya"
                                                                                         
Mikor végeztem megint rájött az öt perc, de rájött, hogy valamit ráfirkáltam és hozzám dörgölőzött rám kenve a maszlagot, ezután pedig nevetve elkezdtem kergetni.
-Állj csak meg! Rossz sárkány!

Erre két nappal jutott eszembe, hogy haza kellene üzenni, és ez is csak akkor, amikor Fanta fejbe talált a nagy sebességének köszönhetően. Valkának tetszett a levélhordós ötlet, majd írtam egy választ a srácoknak.

"Sziasztok!
Tudom, jól eltűntem, de meg tudom magyarázni. Mindent elmesélek, ha egyszer hazajutok, de ez még nem most lesz, mert Avokádóval elég nagy balhéba keveredtünk és csúnyán megsérült, ezért nem tud repülni. Az a lényeg, hogy megvan, nem kell aggódni, nemsoká otthon leszünk!
                                                                                                                        Trixi"
 UI: Bocsi Takonypóc, de hazaküldöm Kampót!

-Kampó, vissza kell menned.
A sárkány nagyon meglepődött.
-Muszáj, mert Takony már nagyon dühös lehet, amiért ennyi ideig elhoztalak.-szomorú szemekkel nézett rám-Ne haragudj, de tényleg muszáj. Most már minden rendben, vigyázz a szigetre!
Nagy nehézségek árán sikerült elparancsolni, szóval az egy szomorú nap volt.

A rákövetkező napokban jegyzeteket készítettem az újonnan megismert sárkányfajtákról (a füzetemből lefotóztam két oldalt):                          

Még úgy két hétig voltunk ott, amíg Avokádó szárnya meg nem erősödött. Egyik reggel, amikor megvizsgáltuk, rájöttünk, hogy most már újra röpképes, a szárnya megerősödött, így hát lassan ideje volt hazamennünk.

-Mindent köszönök, Valka!-mondtam, mikor már az induláshoz készülődtünk.
-Nincs mit köszönnöd. Én vagyok hálás neked, hogy a társaságom voltál az elmúlt hetekben, tudod, nem sokan járnak erre...
Épp felcsatoltam Avóra az új nyergét (a régi sajnos teljesen tönkrement, így készítettem egyet, ami a hazautat talán kibírja).
-Azt hiszem kész vagyunk.
-Ugye tudod, hogy bármikor szívesen látlak?-tette a vállamra a kezét.
-Köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még.-mondtam és rámosolyogtam a nőre, aki viszonozta a gesztust.

Felpattantam a sárkányom hátára, majd felszálltunk a levegőbe.
-Viszlát!
-Viszlát Trixi!

-Végre találkoztam egy emberrel, akiben bízhatok. Így talán megakadályozhatjuk Drákóék sárkányrablásait, nem igaz?-kérdeztem a hátasomat, aki épp élvezte a repülést.
-Igazad van, most van más dolgunk is.
Ráhajoltam a hátára, így gyorsan siklottunk az égen. Mellettünk más sárkányok és madarak szárnyaltak, rég éreztem azt a szabadságot, mint akkor...talán addig sosem...
Ahogy ért minket a szembe szél, ahogy a felhők fölött szálltunk...azt hiszem, ilyen érzés, amikor az ember ebben a világban van. A sárkányok világában.
Nem tudom, mi lett volna, ha aznap este nem döntök úgy, hogy sétálok egyet...vagyis...pontosan tudom: ott lennének a szürke hétköznapok, az élet csak az iskolából állna, semmi másból, na jó...talán egyszer-kétszer valami jó is történne, de így...így jó élni! Sárkányokkal!
Talán kinevetnek, hogy hiszek bennük, talán kigúnyolnak miatta, de ők sosem érzik majd ezt a szabadságot, ezt a nyugalmat és boldogságot, mint TE, vagy én, akik ezt a világot a magukénak érzik...

-Kislány, csak én érzem úgy, hogy elfelejtettünk valamit?-kérdeztem a társamat, de nem tudta, mi lehet az. Hát persze!-vettem elő a telefonomat, majd bekapcsoltam, és mi fogadott? Na mi?

Önnek 127 nem fogadott hívása van tőle: Takács Dóra



Hát, sziasztok. Igen, láthattátok a címben, hogy ez az első évad utolsó része. Nem, a világért sem hagynám abba! Ez egy új fejezet kezdete...
Nos, amit a rész végén írtam az az én ars dragonicám (ha az irodalomban az arc poetica a költői hitvallás, akkor ez a sárkány-hitvallás) XD
És a tiétek mi?

29.rész-Viszontnyalás

Abba az irányba néztem, amibe mutatott a botjával, de nem volt ott semmi, csak egy nagy adag szalma a jeges földön.
-Milyen baráááááÁÁÁ.....!!!!!!!!!!!!!
Valami meglökött hátulról és csak azt éreztem, hogy nyal. Úgy meglepődtem, hogy elestem, jó, hogy nem sikítottam föl. Viszont akkor már tényleg sikítottam, amikor megláttam, hogy ki az, aki nyal.
-AAAVOOOKÁÁÁDÓÓÓ!!!!! EGEK!!!!!!!!!!!!!!!! TE JÓL VAGY?????!!!!! TE ÉLSZ!!!!!!!
Nos, nem tudnám leírni mit éreztem akkor. Visszatért az életkedvem és csak vakargattam az oldalát, ő meg még mindig a nyálával öntözött. Aztán Kampó is odajött és ő is csatlakozott, már csak az istenek segíthetnek rajtam!
-Jó, jó, jó! Elég, elég legyen!-dorgáltam őket nevetve. A nő is kacagott mellettem.
-De hiszen...ez hogy lehetséges?
-Láttuk, amikor bedobták a vízbe ezt a szegény párát és gyorsan kihoztuk. A sebei elég csúnyák, de elkezdtek javulni.-igaza volt, tényleg sérülések borították a testét, de látszott, hogy kezelve vannak. Ó, csak kerüljenek a kezeim közé!
Először bizalmatlan voltam a nővel szemben, de ahogy megtudtam, hogy megmentette az én drágámat, akkor ez el is múlt.
-Köszönöm! Köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-kérdeztem igazán hálásan.
-Ugyan, nincsen mit rajta. Úgy látom boldog a viszontlátás.-mosolygott ránk.
-Ez már inkább viszontnyalás.-válaszoltam.
-Ó, de faragatlan vagyok, be sem mutatkoztam! A nevem Valka. És a tiéd?
-Trixi. Trixi Dragons.-válaszoltam a szemébe nézve.-Szóval...Ön lenne az éjjeli tolvaj, akitől annyira "félnek" a csapdászok?
-Igen...Mindig vadásznak rájuk, mi pedig kiszabadítjuk őket.-mondta.-Nem szeretnél beljebb jönni egy kicsit?-kérdezte, mivel szó szerint a szakadék szélén álltam a jégen. Amint magam mögé néztem egyből beleegyeztem.
-A vállad!-mutatott az előbb említett testrészemre, ahol egy vérző seb tátongott.-Le kellene fertőtleníteni.
-Ugyan!-legyintettem-Csak egy karcolás.-feleltem, de Valka már elindult valamerre, így követtem.
Egy sziklás folyosón mentünk keresztül.
-Várjon! Hová megy?
-Gyere, siess!
Ahogy próbáltam nem szem elől téveszteni, úgy egyedül is maradtam megint, a sárkányok már nem voltak ott.
Már láttam a fényt és mikor végre a végére értem egy gyönyörű látvány fogadott:
 -Uram Atyám...-tátogtam, mire Avó a tenyerembe temette a fejét hátulról. Úgy tűnik, más útvonalon jött.
-Ez gyönyörű! Ön...itt él?-kérdeztem a mellettem megjelenő asszonytól.
-Igen. Nem olyan rossz, igaz?
-N-nem.
Elővett valamit, ami rájöttem, hogy egy fásli volt, majd egy vizes rongyot és elkezdte kitisztítani a sebhelyet. Nagyon hamar végzett is vele, bekötötte, én pedig megköszöntem neki.
-Hogy tetszik itt?
-Szóhoz sem jutok. Életemben nem láttam még ennyi sárkányt.
Felnevetett.
-Itt költenek, hogy ilyen nagy számban itt vannak?
-Nos, sok pár fészkel itt, de van itt más is.-mondta, majd felsegített (mivel ültünk).
-Itt él a Sárkányok Királya.-mutatott le a tó felé, ahol egy olyan sárkány volt, mint amit Drákóéknál láttam.-A nagy Gnúvad.
-Hűűű...-csodálkoztam.
-Ez a az alfa sárkányfaj, és rajta kívül már csak nagyon kevesen vannak.
A Gnúvad felemelte a fejét és rám nézett. Valka egyből meghajolt, de én csak figyeltem. Egy kis havat lehelt rám, amitől meglepődtem, a Szörnyennagyok pedig kinevettek.
-Hehe! Úgy látom, elfogadott.
-Ez mit jelent?-tudakoltam meg, miközben lesepertem a hajamat és a ruhámat és tettetett haraggal néztem a két tűzokádóra.
-Azt, hogy tudomásul veszi a jelenléted és nem fog bántani.
Ez után nem tudtam levenni a szemem az alfáról, valamiért...érdekes volt számomra. Akkor megértettem, miért lett Avó olyan izgatott az első erődnél tett látogatásunkkor és azt is, hogy mit keresett ott a sok jég és a lábnyomok...
-Nagyon szép állat.
-Az.-válaszolta.
-Én azt hittem, hogy a Vörös Halálok a vezetők.
-A mik?-kérdezte értetlenül.
-Azok, amik vulkánokban élnek...
-Ó!-értette meg.-Nem. Azok is a Király fennhatósága alá tartoznak, csak képesek rá, hogy uralják a kisebbeket. Honnan ismersz te olyat?
-Hosszú történet...
Megkért, hogy meséljem el, így mg is tettem. Elmondtam, hogyan kötöttünk békét és minden egyebet.
-Érdekes történet. Nem is tudtam, hogy léteznek még Éjfúriák.
-Pedig vannak, vagyis...egyről tudunk. Kerestünk, kutattunk, de nem találtunk másik példányt.
-Értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Teljesen nyugodtan.
-Az ön sárkánya milyen fajtájú? Azóta próbálok rájönni, mióta a Gyilkosról láttam.
-A neve Viharszelő. A méretéhez képest elég gyorsan repül. A tüze is nagyon erős, a harmadik az összes fajta közül, ha az Éjfúriákat nem számoljuk bele.-simogatta meg a hátasa fejét.-Felhőugró a neve.
-Nagyon szép név. Illik hozzá.
-Na és neked kettő is van?
-Nem. Csak ő az enyém, tudja, akit megmentett. A másik az egyik barátomé és kölcsönvettük, hogy megkeressük őt.

Mikor már későre járt az idő, adott szállást, és boldogan feküdtem le, hisz szabad vagyok, a tűzokádóm itt van mellettem, és végre kialudhatom magam.
Nem tudom, de úgy érzem bízhatok benne. Titokzatos, de becsületesnek tűnik. És azt hiszem, aki sárkányon lovagol, az rossz ember nem lehet...