2016. március 31., csütörtök

Ötletelés

Sziasztok!
Igazából a játékokról jutott eszembe néhány ötlet, de nem tudom, hogy tetszene-e nektek.
Gondolkodtam olyanon, hogy lenne egy különkiadás (a 43.rész), ahol megnézzük az ÍNAS-t a viking barátainkkal, de ez a rész másról is szólhatna (NAGYON szívesen fogadok véleményt és ötletet!!!). Egy kvíz is jutott eszembe... Vagy esetleg van javaslatotok? :)
Köszönöm!
Sziasztok!

2016. március 28., hétfő

42.rész-Egy újabb alfa legyőzése

Hablatyot vette először célba.

















-HABLATY!!!!-kiáltottuk kórusban, és utána iramodtunk.
-ELCSALOM, ADDIG TI FÉKEZZÉTEK MEG A SUTTOGÓ HALÁLOKAT!
-Mégis hogy akarja elcsalni?-kérdeztem a többiektől, mintha ők okosabbak lennének.
-Ööö...nem tudom!-mondta Fafej.
-Na de kérlek, ő Hablaty! Ki tudja megcsinálni, ha nem ő?!
És ebben igazat kellett adnom neki.

A Suttogó Halálok felforgatták az egész szigetet. Ó, de reméltem, hogy nem találkozok ezekkel többet!
A házak nagy része már nem is volt ház...
Az egyik épp az enyém felé tartott, de azt lesheti, hogy megint egy teljes hónapot várok, hogy megjavítsák! Az ott az enyém, az "lepett meg" a barlangban!
-Avokádó, kapjuk el!
Küldtünk felé egy jó adag tüzet, mire idegesen forgatni kezdte a fejét.
-Jössz le a házamról?!
Akkor látott meg. Először rám "ordított", majd lőni kezdett.
 Egy gyors kanyarral ki tudtuk kerülni.
-El kell vinnünk őket a falutól! Mindent úgy, ahogy az úton megbeszéltük!-súgtam a fülébe. Egy morgással válaszolt.
A Suttogó Halál célba vette Halvért és Bütyköt. Takonypóchoz repültem.
-Takonypóc! A sárkányok közül csak Kampó találkozott ezekkel! Hagyd, hogy most ő irányítson
téged!
-Mi?!
-Hallgass rám! Rajtad a világ szeme, nagyfiú!-mondtam a hím sárkánynak, mire bólintott. Avokádó az ő nyelvükön elmondta a tervünket, legalábbis azt hiszem...
-Takony, indulj, segíts Hablatynak! Ahogy mondtam, Kampó a főnök! Mi addig a többiekkel leszedjük a maradékot!
-Miért én?!
-Ne kérdezz, hanem csináld!
Láttuk, hogy Halvér már a földön van.
-Ó, Thor! Még a végén szívbajt kap az ijedtségtől!
-HALVÉR!!!-kiáltottam, hogy magamra vonjam a bestia figyelmét. El is kezdett suhanni felénk.
-Avokádó...SZÉTVÁLUNK!!!
Leugrottam a hátáról, és mindketten zuhanni kezdtünk. Ilyenkor jön jól a gyakorlatozás!
Amikor már közel voltunk, én megfordítottam a testem a levegőben, hogy biztonságosan landoljak. Egy még álló ház oldalán csúsztam le, és talpra érkeztem.
És most jön Halvér!
Csak remélni tudom, hogy ARRA nem lesz szükség...

Amíg a sárkányom Astridékkal összeterelte a behatolókat, addig én a sráchoz szaladtam.
-Egyben vagy?
-De jó, hogy jöttél! Bütyök teljesen kikészült!
-Rmmm!
A Gronkelhez siettem, és a hasát kezdtem nyomogatni.
-Mit csinálsz vele?!
-Menj, segíts a többieknek, mindjárt megyünk!
Úgy tett. Ezt a módszert Valka tanította. A fiú hátasa megijedt egy kicsit, és megpróbálom megmutatni neki, hogy biztonságban van. Masszíroztam a hasát, mire kinyújtózott, felállt, majd megnyalt.
-Máris jobb, igaz?-kérdeztem tőle-Na gyerünk! Felmásztam a hátára, és elrepültünk a barátainkhoz.
-Szép munka!-mondtam őszintén, amikor megérkeztünk.
-Ó, kislány!
Visszacseréltük a pikkelyeseket. Már velünk volt minden viking, akinek megmaradt a sárkánya.

-Jó. Ki kell vinni őket innen!
-Hogy?
-Hát...gyorsan! Nekem most máshol van dolgom...
-Trixi?!
-Én láttam már, hogy mozog ez a szörnyeteg! Nektek kell ezt megoldani!
-Jó, de...!
-Mint mindig!-válaszoltam a ki nem mondott "Vigyázz magadrára!

Kis idő múlva meg is láttam a három lovast, plusz az otromba fehér valamit. Valahogy még változatlanul a sziget körül köröztek.
-Trixi! Kedves tőled, hogy VÉGRE megjelensz!-mondta Takony gúnyosan.
-A fény semmit nem használ! Úgy tűnik nem ez a vak foltja...
-Mi?! Hogy érted, hogy nem?!
-Nem tudom! Inkább vonzza!-válaszolta Hablaty, majd megmutatta, hogy követi a rémség, ha a szemébe világít a pajzsával.
-Aha...értem. És akkor most?-kérdezte a másik fiú.

Ahj...tudom, hogy nem szabadna, de a sziget biztonsága a legfontosabb!

-Bízzátok rám.
-HOGY?!
-Elviszem innen! Tudom is, hova. A Suttogó Halálok követni fogják! Így mindenkinek jó lesz.
-MAGADÁL VAGY??!!
-Képzeld el, IGEN!-válaszoltam a féllábú fiúnak-Van egy hely, ahol nem fog ártani senkinek. Amúgy is, te is egyedül voltál vele, amíg nem küldtem őket utánad!
Tudta, hogy igazam van.
Mindeközben az óriáson látszott, hogy mindjárt kiereszt egy sikolyt.
-GYORSAN! Minél távolabb van, annál inkább visszatérnek majd a szökésben lévő sárkányok...azt hiszem. De Odin szerelmére, menjetek már!
-Hát jó, de...!
-Tudom, tudom, észnél legyek!-vigyorogtam rá.

-Hát akkor már csak te, meg én vagyunk. TŰZ!
Egy kis forróságot csináltunk, hogy felhergeljük a behemótot. Ordított egy hatalmasat, amitől Avokádó furcsán kezdett viselkedni.
-Jól van, kislány!-öleltem át szorosan, hogy le ne essek.
Nemsoká megnyugodott.
-Ideje eltűnnünk!
Felrepültünk a felhők közé. A gond csak az, hogy ez nem jött be.Úgy tűnik, ez a valami gyorsabban mozog, mint a Vörös Halál (mert ugye ez Hablaty technikája), így beért minket. Tüzet lövellt ránk,

















és így egy pillanatra elveszítettük az egyensúlyunkat...zuhanni kezdtünk.
-NEEEEEEE!!!!
Felrántottam a nyerget, hogy más irányra ösztökéljem, de nem hatott. Nem azért, mert engedetlen, hanem mert nem bírt.
-GYERÜNK, PAJTI!!!
És csak közeledtünk a mély tengerhez, és tanácstalanok voltunk, amikor...

Egy ismerős sárkány bombája süvített el mellettünk, ami elterelte a fenevad figyelmét.
-Hablaty?!
-Gyere! Kapj el!-világított a szemébe, ami hihetetlenül felbőszítette.
Kihasználva a helyzetet együtt visszakormányoztuk magunkat a levegőbe.
-Te mi a jó Freyát keresel itt?!
-Egy csapat vagyunk!
Körülnéztem, de csak őket láttam.
-Ne is keresd a bandát, nekik a szigeten akadt tennivalójuk. El kell űzniük a ...-kerülte ki az alfát- többi sárkányt. Elkezdtek visszajönni a szökevényeink!
-Akkor te...-manővereztem én is-minek jöttél utánam?!
-Hogy segítsek!
-Hidd el, hogy mi is meg tudjuk csinálni!-lőttünk rá.
-Elhiszem! Mi a terved?
-Miért akarsz annyira segíteni?!-próbáltam elbizonytalanítani, hogy ne derüljön ki a titkom.
-Te SOSEM hagytál ott engem, soha. Akkor én miért tenném?!
Ezen akaratlanul is elmosolyodtam. 
Egy ideig hallgattam, amíg a bestiával foglalkoztam, majd így feleltem:

-Na jó. Északnak tarts, ott le tudjuk kapcsolni.
-Mert?
-Csak-indultam meg.

Majd kimagyarázom...valahogy...

Már vagy fél órája szárnyaltunk előre. Gyors volt, erős volt, minden baj volt vele...és még csak félúton vagyunk!
-Nem bírunk el vele!-kiáltotta a srác a szembe szélbe.
-De!-kiáltottam, majd az előttünk lévő sziklára mutattam.
Egyre gondoltunk. Amikor pont felénk kapott a fejével, akkor nekiütközött a termetes kőtömbnek.
Megrázta magát, és felnyögött.
-Szerinted ez használt valamit?
-Azt hiszem!
De be kellett látnom, hogy ő nekünk túl nagy falat. Nem akartam ezt megtenni, felfedni magam, de talán megúszom majd.

Elővettem az oldalzsebemből a kürtömet, majd erősen belefújtam.
-Mit csinálsz???
Nem válaszoltam, igaz, nem is tudtam volna.
Felnéztem az égre. Nemsoká egy Éjfúria tűnt fel, hátán egy maszkos lánnyal.

-De örülök nektek!-köszöntöttem-Na és...?
-Ment. Utánanéztem egy-két régi iratban. Már pont erre tartottunk. Ez a dög nem kímél semmit.
-Mennyire erős?
-Egy Vörös Halálnál valamivel kevésbé.
Mondanom sem kell, Hablaty csak kikerekedett szemekkel bámult minket, csak tudnám, miért. Hisz csak egy lány van itt, nem egy egész sereg...Ja, persze. Sugár...
-Azt találtam, hogy az Éjfúriák ellenségei. Ketten elegek leszünk rá.
Hablatyra néztünk.
Willow rám sandított.
-Mi a baj?
-Fogatlanon kívül még nem látott Éjfúriát.
-Aha, értem. Na de mire várunk még?
-Akkor én?
-Ha jól emlékszem...Akkor a nyakán érzékeny a hőre.
-Vettem!-szálltunk fel.

Szóval a nyakán!
Olyan közel suhantunk hozzá, amennyire élve meg lehet úszni.
-LÖVÉS!
-Szép!-mondta Willow.
-Kösz!-válaszoltam.
-Ez után magyarázatot kérek!
--.-"

Egy plazmabomba itt, egy plazmabomba ott...
Egy kis tűz a sárkány nyakán...
Gyors mozgás...
Most már minden adott volt, hogy legyűrjük.
-KIFOGYTUNK!-szóltam nekik.
-MI IS KEZDÜNK!
Láttam, hogy Willow mondd valamit a fiúnak, aki bólint.
Ellentétes irányban indulnak el, és körözni kezdenek körülötte. Jobbnak láttam most kívülállóként figyelni a dolgokat. Aztán befejezték, amit mi ketten elkezdtünk. Az érzékeny pontját célozták, ami meg is tette a hatását. A sárkány ereje alábbhagyott, amikor három Suttogó Halál repült felénk. Ők felvették a hátukra a legyengült alfát, majd elvitték onnan. GYŐZTÜNK!!!

-EZAAAAZZZ!!!
-JUHHHÚ!!!
-SIKERÜLT!!!

Leszálltunk egy szirtre, hogy kipihenjük magunkat.
-Ez hihetetlen. Sose láttam még másikat.Sz-szabad?-kérdezte, ahogy odalépett hozzá.
-Persze. Barátságos.
-Az látom!-simogatta meg, mire Fogatlan meglökte.
-H-hé! Tudod, hogy te vagy a kedvencem! Hogy hívják?
-A neve Sugár.
-Szép példány-állt fel mellőle-Szóval ezért kérdezted, hogy mit tennék, ha látnék még egy Éjfúriát?!
-Ömm...ig-gen.
-És te...ki vagy?-fordult a lányhoz.
-Én...Trixi barátja. Egyszer segített rajtam, és így találkoztunk.

Ezer köszönet, hogy kihúztál a bajból! Inkább te mentettél meg engem, nem igaz? :D De miért nem mondja a nevét?

-Mennem kell!-ugrott fel zavartan a hátasára. De még mielőtt megtehette volna, Hablaty elkapta a csuklóját, ezzel kényszerítve, hogy ránézzen.
-Nem ismerlek valahonnan?
-N-nem hiszem-mentek el végül.

-Megkért, hogy ne meséljek kettejükről senkinek!-magyaráztam meg neki a múltkorit.
-Így már értem. Most pedig induljunk haza, mert fel kell takarítanunk ezek után!
-Ó, Thor!

2016. március 27., vasárnap

HÚSVÉT!!!!

Kellemes Húsvétot minden sárkánynak és lovasaiknak! Ti hogy ünnepeltek? Gondolom lesz tojáskeresés, festés...azért én szeretem ezt az ünnepet. Jó szünetet! Szóval Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

































UI: Csak én szeretnék egy ilyen tojást?
Fogatlan meg ilyet:






































Sziasztok!

2016. március 26., szombat

41.rész-Vörös szemek

Már legalább egy hónapja történnek furcsaságok Hibbant-szigeten. Van, hogy minden előjel nélkül megremeg a föld, állatok tűnnek el, és sárkányok szöknek ki. Attól tartanak, hogy a Sárkánylovasok hátasai is így tesznek majd, de én nem...Én tudom, hogy ezek a behemótok szeretnek minket! De a többi miért tenne ilyet?

Egy napos délelőttön repültem a kedvenc szigetemre a barátnőmmel, meg a sárkányainkkal. Ja igen, nem is meséltem, hogy Szélnyíró megnőtt, hisz eltelt pár hónap, és lassan el lehet kezdeni a hátán
repülni. Azt a "lassan"-t úgy értem, hogy ha végre lenne egy normális napunk, akkor meglenne, hogy mit csináljunk. A pengeostor mellettünk szárnyalt boldogan, Dóri pedig mögöttem ülve "játszott vele".
-Úgy szeretnék egyszer én is egyedül repülni a saját sárkányomon!
-Megértem. Annál nincs jobb!







*    *    *


-Jól látok?!
Hatalmas lyukak borították a viking szigetet, tele volt repedéssel, és az emberek mindegyike a földön feküdt.
-Jajj, ne!
Ahogy leszálltunk, segíteni szerettünk volna, de hirtelen én is találkoztam a talajjal. Nem bírtam felállni, befogtam a fülem, és vártam, hogy abbamaradjon. Ahogy nehezen felnéztem, láttam, hogy elszakadtam a társaimtól. Egyedül voltam, ja, csak majdnem, mert Penész is ott hasalt mögöttem.
-A mindenségét neki! Ez is biztos a fránya sárkányok miatt van!-szidta őket.
Vén trotty!
-Hát persze, Penész!-forgattam meg a szemem.
A szél (mert akkor már az is volt!) egy hatalmas szekeret lökött felém.
-NENENENENE!!!!
Szerintem valaki lekacsintott rám odafentről, mert a szekér az öreget találta el, és az ereje elrepítette onnan.
Ezt megúsztam!
Akkor meg engem kapott fel valami, de az már nem a szél volt.
-Bütyök?!-csodálkoztam, ahogy megláttam a karmait a karomon.
-Szép fogás, kislány!
-Kösz, Halvér!
De szerencsétlenségünkre nekimentünk a nem sokkal előttünk repdeső Böffnek és Töffnek.
A két szerencsétlen pikkelyes kisodródott alólunk (meg felőlem).
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!-kiáltoztunk.
-MI TÖRTÉNIK IIIIIIITT???!!!
Aztán landoltam Avokádó hátán.
-Köszi, pajti!-veregettem meg az oldalát.
Felpakoltuk a többieket a sárkányaik hátára, majd betereltük a népet a Nagyterembe. A skacokkal leültünk az asztalunkhoz.
-Mi a jó Thor ez már megint?!-csapta le Takonypóc a bögréjét az asztalra.
-Szerinted mi tudjuk?!-"válaszoltam".
-Azért ennyire nem szokott elvadulni az időjárás!-vakarta meg a fejét Hablaty.
-Dehh...Nehm ám!-érkezett meg a barátnőm is ziláltan, szétfújt frizurával.
-Jól vagy?
-Aha...De tényleg...Minden csodás!!!-mutatott a hajkoronájára.
-Oké, nem volt jó kérdés.
A sárkányok körénk gyűltek, mi pedig így találgattunk, engem pedig egyre inkább furdalt a kíváncsiság.
-Szerintetek ez a sárkányok miatt van?-jutott eszembe Penész.
-Miért lenne?-kérdezte Astrid.
-Nem tudom...hirtelen eltűnnek, amikor itt ekkora a káosz...
-Nem hinném!
De nekem akkor is bogarat ültetett a fülemben...
Felálltam a padról és a hátasomhoz léptem.
-Ugye nem akarsz kimenni?!
-Muszáj...a táskámat elfújta a szél, és nagyon fontos, ami benne volt!-hazudtam.
Kiszaladtunk a Nagyteremből.
-De hát nem is hozott magával táskát! o.O



*    *    *


Leugrottam a hátáról, majd megláttam azt, akit kerestem. Jobban mondva a sárkányát.
-WILLOW!
Sugár megfordult és oldalra billentette a fejét. Avokádó morgott neki valamit, mire elment. Egy-két perc múlva visszajött, de már nem egyedül.
-Trixi?!
Leszálltak mellénk, majd ugyanolyan értetlenül fürkésztek minket.
-Valka most nincs itt, ha őt keresed!
-Te is jó vagy!
-Hogy érted?
-Segítened kell! A szigetemen van egy kis baj, és attól tartok, hogy sárkány van a dologban.
Kikerekedett a szeme, majd beszaladt a Könyvért (saját Sárkánykönyvük van).
-Miből gondolod?-fogta a kezébe.
Elmondtam neki mindent, hogy eltűntek a birkák, és a többi tűzokádó is. Közben lapozgatta a könyvet.
-Szóval lyukak a földben?
-Ige...n. Ugye nem arra gondolsz, amire én?-esett le.
-De, azt hiszem.
Megállt a lapozásban, és a Suttogó Halál rajza és leírása volt látható azon a lapon...
-De akkor mégis miért megy el a többi?
-Talán van velük valami más is...De hogy mi, arról halvány fogalmam sincs.
Gondolkozni kezdtem, mert tudom, hogy már találkoztam valami ilyennel.
-Valami...
Rám nézett, mintha bátorítana, hogy jó ötlet lehet.
-Amikor Avót kerestem Kampóval...mielőtt Valka kihozott Drákóéktól, és...
-És?
-Volt ott egy kis összetűzésem a...MEGVAN!!!
-Mi van meg?
Lapozni kezdtem a Könyvben, de nem találtam semmi használhatót.
-Nincs benne.
-Hogy nézett ki?-jött lázba ő is.
-Hatalmas volt, és fehér...és nagyon nagy vörös szemei voltak!!!
-Várj, várj, várj! Le tudod rajzolni?
-Ömm...ha muszáj...
Nálam volt a szénceruza, meg egy kevés vörös festék Hibbantról. Elkezdtem alkotni, amíg ki nem jött egy alak.
-Valahogy így-mutattam meg neki.
-Különös, még nem láttam ilyet! Mit tudunk róla?
-Hát...a sikolya megbénítja a sárkányokat és Suttogó Halálokkal tanyázik.
-Akkor azt hiszem...
-...meg is van!-fejeztem be a mondatát.
Sárkányra ültünk.
-Én nem mehetek veled, ma én őrködök (erről majd a következő részekben).
-Tényleg!-csaptam fejbe magam-De...?
-Meg tudod csinálni, Trixi!
-Nem is ismerjük ezt a fajtát!
-Ó, ugyan! Csapdászokkal harcolsz, sárkányokat mentesz, akkor ez se lehet túl nagy akadály!
Igaza volt...MENNI FOG!
-Igazad van!-repültem el.



*Hibbanton*



Már messziről hallottam a sikoltozásokat. Későn érkeztem...Mindenhol Suttogó Halálok cikáztak!
-O-ó!
Már a legtöbb ház szét volt rombolva (az enyémet csak nem rég fejezték be a munkások, ezt megkeserülik a bestiák!), a Sárkánylovasok pedig próbálták összeszedni, amennyi sárkányt csak tudtak.
-HOL VOLTÁL??!!-ordították.
-A lényeg az, hogy tudom, mi ez az izé!
-Milyen "izé"? Ezek Suttogó Halálok!
-Nincsenek egyedül! Van velük egy alfa-féleség, ami legalább tizenötször akkora!
-MI??!!
-Nyugi, el kell csalnunk innen, ha felbukkan!
-Honnan tudod, hogy van velük egy olyan?
-Találkoztam velük, amikor Avót kerestem. A sikolya megbénítja őket!
Kampó felmordult, jelezve, hogy emlékszik.
-Kampó tudja!
A Szörnyennagy és a többi is mintha "beszélgetni" kezdtek volna.
-Szerintem elmondta nekik.
-Lehet.
-Csak azt nem tudom, hogy kerülnek vájatok a szigetre!
-Na, azt én sem!-válaszoltam Hablatynak.
Akkor jött elő...Hatalmas vörös szeme lyukat égetett a lelkembe...
Egyből felénk kapott, és megkezdődött a hajsza.
































Sziasztok!
Lenne egy kérdésem: ugyanaz, mint az előző cikkben. Szeretnétek valami játékot a 40.rész alkalmából (nem is beszélve a 3000+ oldalmegtekintésről és az 50+ bejegyzésről! Köszönöm!)? Kérlek, írjatok válaszkommentet!
Köszönöm, hogy elolvastátok, Kellemes Húsvétot!

2016. március 20., vasárnap

Megvolt a 40.rész!

Sziasztok!
Mivel megírtam a 40. részt (Annyira boldog vagyok, hogy a blog eljutott idáig :DDD), arra gondoltam megint csinálhatnánk valami játékot. Mihez lenne kedvetek? Kérlek írjátok meg kommentben. Szép Napot! (És addig is:)

40.rész-A Gleccser-szigeti kaland /2

*Avokádó szemszöge*


-TRIXI!!!
Egyből segíteni próbáltam rajta. Kapartam és megolvasztani is megkíséreltem, de hiába...túl sok volt a hó és a jég, hogy sikerüljön.
-Na mi az? A kiscsaj úgy tűnik még sem olyan erős viking, mint ahogy gondoltad.
-FOGD BE!!!-ordítottam rá, és még mindig hevesen azon voltam, hogy ki tudjam hozni onnan.
-Ó, szóval most már ideges is vagy!
-MI LESZ MÁR??!!
A mindenségét!
-Semmit nem változtál. Ugyanolyan gyáva és esetlen vagy...talán csak egy kevés színt szedtél magadra.
Erre nagyon dühbe gurultam.
-Neked meg csak a képed lett ocsmányabb!-vágtam vissza.
-Mit merészelsz?!-lökött oldalra, és egymásnak estünk.












-Mintha nem lenne igazam!!!
Belecsípett az oldalamba, mire fellángoltam és rátüzeltem.
-Szívás, lidércke. Most erőm teljében vagyok!


*Valahol a jég alatt...(Trixi szemszöge)*


-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!-kiáltoztam, ahogy a lavina miatt zuhantam. Pár másodpercen belül földet értem, de nem láttam semmit. Persze csak azért, mert több méter vastag hótömeg volt alattam, amibe belesüppedtem egy "kicsit".
-Király...-másztam ki.
-H-hol vagyok?!
Az egész hely fehér volt, és nagyon tágas. Ahogy körülnéztem, olyan volt, mint egy nagy terem. Jobb kéz felől tovább vitt az út.
-Ez lenne a barlangrendszer?-suttogtam magam elé.
Lassan elindultam az út felé. A következő ilyen teremféleségben már jég is volt. Nem olyan, mint a Gnúvad fészkénél, hanem amolyan...normális. 
Nem tudtam mire vélni Avokádó viselkedését. Talán ez a Hólidérc egy régi ellensége? Hallottam már ilyesmiről...
Így elkerülte a figyelmemet, hogy egy nagy üreg szájánál sétáltam. Az utolsó pillanatban észrevettem, így nem estem bele.
-Huh...
Viszont ha tényleg ez lenne a barlangjuk, akkor itt találhatnék fogat! 
Ahogy beljebb haladtam szembe tűnt néhány ugyanolyan sárkány. Villám gyorsasággal elbújtam egy jégtömb mögé. Lassan kiemeltem a fejem (mint Hablaty az első filmben, csak nem találtam gifet :/), és nagy meglepetésemre mindegyik aludt, csak egy volt ébren...
Willow mondta, hogy csak kevesen vannak ébren...igaza volt.
Az az egy odajött hozzám és megszaglászott.
Te jó ég!
Nem tűnt olyannak, mint aki bántani akarna engem, amin egy kicsit meglepődtem. Ha a szarván jól látom, akkor nőstény volt, mivel a Szörnyennagyoknál is ez van. 
Elfogadta a jelenlétem.

Lassan a többiek közé lopóztam fogakat keresve. Viszont véletlenül megcsúsztam a jégen egyenesen egy behemót mellé.
-Légyszi ne ébredj fel, légyszi ne ébredj fel!!!-sutyorogtam, és szerencsére bevált.
Felálltam és tovább keresgéltem. Egy helyen szalmával volt kibélelve a hó, gondoltam megnézem. 
Két kis fióka játszadozott benne.
-De édesek vagytok!-hajoltam le és megsimogattam őket. Azok is szelídek voltak, nem bántottak.
-Vajon melyik az anyátok?-néztem hátra, mire az előbbi Hólidérc megjelent mellettem.
-Ööö....bocsáss meg!-vettem el a kezem, de nem kapott felém vagy féltette volna tőlem a fiókáit.
-Honnan vagy nekem ismerős?-kérdeztem inkább magamtól mintsem tőle.
Egy halk "rawk" volt a válasz.
Aztán eszembe jutott. Amikor Drákóéknál voltam akkor láttam egy pillanatra megkötözve, de csak a szemem sarkából. Tehát ezért nem támad! látta, ahogy Kampó elé ugrottam!
Tőle már nem kell félnem.
A fészekben viszont találtam pár fogat!
-EZAZZ!!!-ujjongtam egy kicsit túl hangosan, mire az egyik hím kinyitotta a szemét.
-O-ó...


*Avokádó szemszöge*


Már egy jó ideje marakodtunk. Nem hagytam magam, és ő se. Egyszer csak sikerült lenyomnom a talajra.
-Nem adod fel?!
-SOHA!-lökött rajtam egy termeteset.
Most én kerültem a nem túl nyerő helyzetbe, de egy gyors plazmabomba süvített el mellettünk. Aztán még egy...és megint.
-Mi ez?!-kezdte el kerülgetni őket.
-Sugár!
Az egyik eltalálta a repülő végtagját.
-Tűnj innen!-szólt rá, mire a szárnyát fájlaló Hólidérc feladta és elkullogott.
-Jól vagy?-szállt le mellém.














-Igen, köszi!-tápászkodtam fel.
-Régi ellenség?
-Olyasmi...
Aztán eszembe jutott Trixi. Szólni akartam a fúriának, de észrevettem, hogy vele sincs lovas.
-Willow-t hol hagytad?
-Lehúzta magával a lavina.
-KOMOLYAN? TRIXIT IS!!!
-Ne aggódj, itt pont a barlang bejárata van. Mindegyik alszik, alul pedig méteres hó van. Kutya bajuk.
-Huh...Nem kéne megkeresni őket?
-Először Felhőugrót és Valkát kerítsük elő, itt láttam őket a közelben pár perce.
-Hát jó...de siessünk!


*Trixi szemszöge*


 -Ez nem túl jó...-kezdtem el futni.
 -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!-sikoltoztam.
A bestia nem tágított mögülem, sőt, még ketten csatlakoztak hozzá.
-Hárman egy ellen? Nem túl tisztességes!
Befutottam egy olyan részbe, ahol kicsi a nyílás. Reméltem, hogy ott nem találnak meg, de persze tévedtem. Elkezdtek morogni a rés előtt, és néhány másodperc múlva már fel is olvasztották a tüzükkel.
-Nenenene!!!
Ismét menekülőre fogtam, de nem figyeltem, merre megyek, mert végig azt kémleltem, hogy mennyire vannak lemaradva. Az egyik szárnyra kelt és megtámadott, de kicsúsztam, így nem ért el. Aztán szépen nekimentem a falnak.
-Zsákutca...-néztem körbe.
-Nem is írtam végrendeletet!
A háromból kettő már csak öt méterre volt, de a harmadik elment.
Az egyik épp le akart lőni, de akkor...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hirtelen fellökte az a lidérc, amelyiket Drákónál láttam! Aztán elém állt, hogy megvédjen...
A két hím el akarta ijeszteni, de az nem hagyta magát. Tüzelésre nyitotta a száját, és el is sütötte. Gyorsan feladták és elmentek.
Odafordultam a megmentőmhöz.
-Köszönöm!
-Roaaaaarrr!
Lassan a fejére tettem a kezem. Megbízott bennem. Elárulta a fajtársait miattam...
-Ki tudsz juttatni innen?
-Rawkrrrawk!
-Remek. Remélem nem esek le rólad...
Felültem a hátára, és erősen belekapaszkodtam. Nem is volt rossz.
Felszálltunk, és a két fióka is jött velünk, követték az anyjukat.
Már láttuk a fényt az alagút végén, de egy sikoly csapta meg a fülünket.
-Ez nem olyan volt, mint...?
Még egy hang.
-WILLOW! GYORSAN!
A hang irányába eredtünk, ahol csakugyan a szőke hajú lányt találtuk meg.
Körbefogták a Hólidércek.
-TŰZ!-kiáltottam el magam, mire a sárkány a falba lőtt. Hótorlasz keletkezett, és amíg a többi felfogta, hogy mi történik, én elkaptam a lány kezét és felhúztam.
-Egyben vagy?
-Ja...azt hiszem...De ki ez?-utalt a fehér jószágra.
-Hosszú történet! Most ki kell jutnunk innen!

Sikeresen kiértünk, de a szárnyas rémek utánunk jöttek!
-Ennek nem lesz jó vége!
-De nem ám!-helyeseltem.
-Támadjunk!-jeleztem a lidércnek, de nem sikerült neki.
-Kifogyott a tüze!
-Jajj ne!
Abban a pillanatban, amikor elég közel értek ahhoz, hogy végezhessenek velünk, hirtelen egy tüzes bőrű Szörnyennagy rémség tűnt fel és lőtt rá a rosszfiúkra.
-AVOKÁDÓ!!!
Aztán megláttuk Sugárt, majd Valkát és Felhőugrót, akik segítettek nekünk. Aztán a két fióka is beszállt a harcba, és kicsi lövedékeket küldtek az ellenségre. A sok támadást nem tudták kivédeni, így elmenekültek.
-SZÉP VOLT!!!
-EZAZZ!
-NAGYOK VOLTATOK!
Átugrottam a hátasomra és megvakargattam.
-Jól vagy?
"Soha jobban"
Megnyalt, amin felnevettem.
-Ugye tudod, hogy jössz egy magyarázattal?-súgtam a fülébe.
-Rawk!
-Ti hárman visszamnetek, igaz?-kérdeztem az új barátoktól.
A sárkányok egymásra néztek, majd a fészkükre. Nem éppen úgy tűntek, mint akik akartak.
-Elárulták a fajtájukat, hogy megmentsenek-magyaráztam el a többieknek.
Valka Willowra, ő rám pillantott, aztán egyszerre bólintottunk.
-Nálunk mindig van hely.
-Eljöttök velünk?
-Rorrrr!
Ezt igennek vettük. El is neveztük az anyát Havasnak, a kicsi hímet Szelesnek, és a kérésemre a nőstény fiókát Ciklonnak.

-Egy ilyen kaland megszokott nálatok?-kérdeztem a két embertől.
-Még szép! Talán beijedtél?-kérdezte Willow kuncogva, de nem gúnyosan.
-Én? Ugyan! Én sosem!
-Kíváncsi vagyok! Biztos félsz valamitől!
-Nem, rosszul gondolod!
Aztán mi el is búcsúztunk és hazaindultunk, remélve, hogy nem jön rá, hogy falra mászok a pókoktól.

2016. március 19., szombat

39.rész-A gleccser-szigeti kaland /1

Jobbra! Felfelé! Szlalom! EZAZZ!!!
Épp egy kis repülésre mentünk, jobban mondva a jéghegy felé tartottunk, mivel tudtam, hogy egy olyan tárgy van nálam, ami az övék, és talán szükségük lehet rá. Nálam volt a Sárkányszem, ami elengedhetetlen Valkáék számára. Még néhány titkos dolog...Fantasztikus! De legalább nem fogok unatkozni a közel jövőben ;)
Remélem, hogy Willow is meg fog bízni bennem, de tudom, hogy ehhez idő kell. Már csak azért is jó lenne, hogy feljegyzéseket készíthessek az Éjfúriákról. Vagy képzeljetek csak el bébi fúriákat!!! Így már nem is olyan nyomasztó, hogy titkolóznom kell, ugye?

Lassan meg is találtuk a helyszínt, ahol épp etetés folyt. Mi is becsatlakoztunk, amit mindkét ott lakó mosolyogva fogadott. Még sosem voltam itt ilyenkor. A Gnúvad szarvát vettem észre a víz alatt, de nem értettem, hogy mit csinál itt a sárkánykirály. Talán ő is reggelizik? o.O
Láttam még néhány Tengerrázót (Seashocker), akik körkörös mozgást végeztek, ezzel körbekerítve egy egész halrajt.
 Aztán az óriási sárkány aztán kiemelkedett, a halak a szájában landoltak, majd egy nagy lélegzettel kiköpte őket. Halak repültek szerte az égen.
-Hűűű!-csodálkoztam, mire Valka felnevetett.












"Ugye lehet?!"-nézett rám hatalmas szemekkel.
"Most mit is mondjak erre? :)"
"Lécciléccilécci!!!"
Persze hagytam, hogy falatozzon egy jót.
Nemsokára leszálltunk egy havasabb részen, mikor minden pikkelyest visszavezényeltünk.
-Szia, Trixi! Már üzenni akartunk neked-köszöntött Valka.
-Úgy tűnik, hogy nem lett rá szükség-mosolyogtam.
-Nálad van a Sárkányszem?-tért a tárgyra Willow.
-Persze!-vettem elő a nyeregtáskából.
-Remek! Meg kellene vizsgálnunk valamit.
-Tudok segíteni?
-Természetesen. Jobb, ha mi is bemegyünk-invitált be a nő arra a helyre, ahol ettünk, amikor itt éltem egy pár hétig.
-Hallottunk néhány érdekes dolgot. Van néhány új sárkányfaj a fészekben, és ez-kérte el a Szemet-megmutathat nekünk sok dolgot róluk.
-Tényleg?! És milyen fajták?
-Még nem adtunk nevet nekik-válaszolt Willow, aki mintha most jobb kedvű lett volna.
Még tovább sétáltunk, míg egy olyan helyre értünk, ahol elég sötét volt, de látszódott, hogy csillámló jégszilánkok szolgálnak a "szoba" "fala"-ként.
-Ki kéne próbálni előtte. Ha valami történt vele, akkor rosszat is kivetíthet.
-Igaz. Amikor ott voltam, könnyen meghibásodhatott.
-Szóval? Egy lelkes vállalkozó?-nézett körbe a szőke hajú lány.
Sugár és Avokádó épp egymást havazták össze, Felhőugró pedig csak figyelte a fiatalabbak játékát. Mindegyik felénk kapta a fejét, majd az Éjfúrialány odaugrált a gazdijához és megnyalogatta.
-H-hééé!!!-nevetett-Teljesen összekensz!
Azután én is kaptam egy adag nyálat, de azt a saját hátasomtól.
-Bleah! Köszi!-kezdtem el leszedni magamról.
-Hmm...Mindkettejüket láttuk már. Miért ne lehetne most egy Szörnyennagy rémség az alany?
-Rawk?
-Miért is ne?-vont vállat a fiatalabbik, majd egy kis jégtömb elé vezettem a "tesztalanyunkat".
-Nyugi, kislány-tettem a fejére a kezem. Inkább izgatott volt, mint ideges, biztos a mókázás miatt az új baráttal.
Néhány kést szúrtak oda, amire rátették a tákolmányt.
"Ez micsoda?"-szagolta meg Avó kíváncsian.
-Ez a Sárkányszem. Leírások vannak rajta-suttogtam.
-Rendben. Mehet!-intett.
-Lassú tűz!-adtam ki a parancsot. Úgy is tett a sárkány, de semmilyen kép nem jelent meg a szilánkokon.
-Mi a baj?-kérdeztem.
Willow felvette a tárgyat, és alaposan megvizsgálta. Észrevettem, hogy nehezen lát a majdnem koromsötétben, így ara kértem a pikkelyes barátomat, hogy adjon egy kis fényt.
-Mindjárt más! Hmm...valami hiányzik...-egyszer-kétszer megforgatta, majd egy ponton megállt a keze-Eltűnt a Hólidércfog!
-Micsoda?-léptünk oda Valkával, aki szintén szemügyre vette.
-Tényleg! Biztosan kiesett.
-Hólidércfog?!-néztem értetlenül a két társamra.
-Igen.
-Sosem hallottam még ilyen fajtáról...-gondoltam, hogy egy sárkány lehet.
-Azt elhiszem. Ritka faj, és innen északabbra él. Viszont anélkül ez használhatatlan. De van még tartalékban.
Néhány perc múlva rájöttünk, hogy ez nincs így.
-A múltkori volt az utolsó.
-Hogy szerzünk olyat?-kérdeztem kíváncsian.
-El kell mennünk a szigetükhöz. A barlangrendszerükben biztosan találunk elhullott darabokat.
-Induljunk máris!
Felpattantunk a nyeregbe, majd észak felé vettük az irányt.


(Megjegyzés: A vikingek régen Európa északi részén éltek, legalábbis ott biztosan. Onnan északabbra vannak a fagyos sarkköri részek, a Jeges-tenger, és ilyesmi. Ott egy kis kimagasló jégből álló szigetet képzeljetek el.)


Körülbelül két óra múlva pillantottuk meg a gleccsert.
-Itt vagyunk!
Igazából örültem, de nem azért, mert majd meg fagytam. Komolyan, ahhoz képest, hogy nem vagyok viking! Ez meglepő...Talán csak hozzászoktam. Ami nyomasztott az az volt, hogy a sárkányom nagyon idegesnek tűnt. A nyakát veregettem, hogy nyugtassam egy kicsit, de nem értem el sok sikert.
Pár perccel később leugrottunk, majd megindultunk egyenesen.
-Te voltál már itt?-súgtam oda Willownak.
-Egyszer. De majdnem végzetes volt-válaszolta.
Ahogy így hatan előrenyomultunk megláttunk egy fehér sárkányt, ami nem tűnt túl barátságosnak.

















-Aha. Értem a célzást...
-RRrrrrrr!!!-morgott Avó.
De nem tudtam figyelni rá, mert közeledni kezdett.
-Gyorsan! Sárkányhátra!
Nem soká már a levegőből figyeltük az állatot, mai nemsoká eltűnt a szemünk elől, mert hirtelen feltámadt egy hóvihar, és így nem volt már olyan jó a látásunk.
-Hová lett?
-A Hólidérc lesből szeret támadni. Biztosan minket figyel valahonnan-felelte a lány.
-MIT MONDTÁL?!-kiabáltam.
-AZT, HOGY A HÓLIDÉRC LESBŐL SZERET TÁMADNI ÉS BIZTOSAN MINKET FIGYEL VALAHONNAN!-ordította a szélben.
-JA, ÍGY MÁR ÉRTEM!
Már egymást sem láttuk.
Valahogy közelebb kéne mennünk! Csak Avokádó ne lenne ilyen ideges! Csak tudnám mi baja!
-SZERINTEM VÁLJUNK SZÉT! TALÁN ÍGY NAGYOBB ESÉLYÜNK VAN!
-NEM ROSSZ ÖTLET! EGYSZERRE CSAK KEVESEN VANNAK ÉBREN, ÍGY TALÁN NEM FOG TUDNI KÖVETNI MINDANNYIUNKAT!
-AKKOR GYORSAN!

Amilyen sebesen csak lehetett megindultunk, és leszálltunk a földre. Úgy látszik, nem minket fogott ki magának. Halla Luya!
-Szerinted merre lehet a barlang bejárata?
Beleszagolt a levegőbe, majd gyorsan felszállt. Egy szélvédett helyen értünk földet.
Megint morgott egyet.
-Mi a baj, pajti?
-Mrrrrgh!


*Avokádó szemszöge (visszaemlékezés)*


(Mondjuk azt, hogy már eleve ezek voltak a neveik, és amikor a gazdáik elnevezték őket, beletrafáltak :))

Menekülnünk kellett... és ez mind miattuk van! Most hová mennyünk? Merre tartsunk? Oda a fészkünk!
-Kampó, nem hiszem, hogy jó felé tartunk...-mondtam sárkánynyelven a páromnak.
-Ne félj, tudom, hol vagyunk!
-Na és velem nem osztod meg?
-Hát...ööö...Látod ott azt a gleccsert? Onnan már nincs messze!
Nehezen csapkodtam a szárnyaimmal. Sérült voltam, nem igazán bírtam a repülést.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-J-jól...csak elfáradtam egy kicsit.
-Szálljunk le!
Nem ellenkeztem vele. Miért is tenném? Tényleg lazítanunk kellene.
(Körülbelül így néztem ki:)
Lefeküdtem a hóba.
-Megfagysz!-futott hozzám ijedten.
-...
Betakart a szárnyaival és lángba borította magát. Ő is kapott jó néhány csapást, de kevésbé fontos helyeken.
-Köszi Kam-pó!
-Ne aggódj, találunk egy új helyet magunknak!
-Ésss a többi-ek? Ők hol le-lesznek?
-A jég hátán is megélnek. Apropó jég, körül kéne nézni itt, talán találunk valami élelmet.
-Egyedül kell menned...
-Nem hagylak itt! Idefagysz! Gyere!
Valahogy felvett a hátára és elindult velem.
-Lehet, hogy nem kéne itt lennünk...-fordult felém.
-Miért?-kérdeztem.
Szimatolni kezdett, majd így válaszolt:
-Érzek valamit.
-Mit?
-Egy...SÁRKÁNY!
Egy fehér sárkány ugrott felénk.
-Mit kerestek a területemen?!
-Csak átutazóban vagyunk...-hőkölt hátra Kampó.
-Tűnjetek el innen, amíg szépen mondom!!!
-Bocsáss meg, hogy bejöttünk ide, de a párom sérült, nem tudnál segíteni valahogy?
-TŰNÉS!!!-kezdett el tüzelni.
Kampó próbált felemelkedni, de hát még engem is cipelni...
Lefordultam a hátáról és nagy nehezen újra verdesni kezdtem a szárnyaimmal.
Elkezdődött a hajsza. Menekülni próbáltunk, hogy ne szerezzünk még több sebhelyet.
-ARRA!-ordítottam hátra neki.
Ahogy hátra figyeltem látva, hogy a két hím sárkány verekedni kezd, majd Kampó a földre zuhan, teljesen elvonta a figyelmemet.
-KAMPÓ!!!!!-kezdtem el felé száguldani, közben pedig nekimentem a fehér rémnek.
-ÁDÁZ BESTIA!-löktem meg, és már indultam volna a megsebzett társamhoz, de hirtelen kötelek fogtak körül.
-Mi?!
-Szép fogás, fiúk!-kiáltotta valaki.
Ahogy odapillantottam egy csapat embert láttam meg, akik diadalittasan kezdtek el húzni lefelé. Tűzbe próbáltam borítani magam, de már nem bírtam. Nem tehettem semmit...
-KAMPÓ, SEGÍTS!!! KAMPÓÓÓÓÓ!!!!!!
 


*Avokádó szemszöge (visszaemlékezés vége)*

 
-A közelben van...-próbálkoztam megértetni Trixivel, hogy mit szeretnék mondani.
-Mi a baj, pajti?
Felmordultam.
A lidérc feltűnt előttünk és fenyegető pillantásokat vetett rám.
-Nincsak, nicsak!
-Menj innen!-rivalltam rá és védelmezően álltam a lovasom elé.
-TE?! Összeálltál egy emberrel?!
-Bajod van vele?!
-Mi ez az egész, Avokádó?!-kérdezte Trixi értetlenül.
-Elárulod a fajod?! Az emberek annyi kárt okoztam nekünk!!!
-Megmentette az életemet! Kihozott onnan, ahová miattad kerültem!!!
-Ó, tényleg?! Na és mi lesz, ha elcsúfítom az arcát egy kicsit?!
-TE BÉLPOKLOS HÜLLŐ, TEEE!!!-vicsorogtam.
Trixi felé fordultam, aki még mindig nem értette az egészet.
Megnyaltam az arcát, és felrepültem, hogy megmérkőzzek ezzel a rémséggel.

Felszálltam, de hallottam, hogy lavina közeleg. A lány nem vette észre, mert még mindig engem nézett.
-TRIXI!!!!! NEEEE!!!!
Túl késő volt...Egy nagy szakadékba temette a hóvihar...

2016. március 17., csütörtök

Sugár, a legújabb sárkány

Ha már kinn van a gazdája, akkor itt az ideje, hogy ezt az Éjfúriát is kielemezzük.
















Beceneve: -
Gazdája: Willow
Neme: Nőstény
Kora: Nem sokkal idősebb Willownál
Párja: Eddig nem tudunk ilyenről
Fajtája: Éjfúria
Érdekesség: Egy olyan fajból származik, ami már nagyon ritka.
Jellem: Játékos és kedves fajta, de ha valaki, aki fontos neki veszélyben van, akkor mindent megtesz, hogy megmentse.                   























Köszönöm, hogy elolvastátok. Sziasztok!

Miért kevés mostanság a cikk?

Sziasztok!
Elnézést kérek, hogy nem írtam sokat mostanában. Ez azért volt, mert nemrég volt az évfolyamomnak egy nagy előadása, és arra gyakoroltunk, szinte minden nap. Plusz a sok tanulnivaló. Nem hagyom a blogot abba semmi esetre sem! Már készül a kövi rész :3

Köszönöm a megértést, jó repülést!
(Kinek milyen értelemben XD)

2016. március 12., szombat

38.rész-Sárkányversenyek hajnala

Szaladtam a főtér felé, ahol Astriddal volt találkozóm.
-Kész?
-Kész hát! Rám bíztad, nem? :P
-De igen, pontosan ezért!-adtam oda neki a megírt szöveget, ő pedig bólogatott, miközben olvasta.
-Jó lett. Akkor minden a terv szerint.
-Úgy legyen!-helyeseltem-Én megyek is.
-Sok sikert!
-Neked is. Még szerepet cserélhetünk!-fordultam hátra, mire ő mérges arcot vágott és elvörösödött.
-NEM!!! Te csinálod!
-Rendben :D

A tervünk legfontosabb lépése : A célszemély lefoglalása. Ez az én dolgom lesz egészen délig.

-Szia Hablaty!
A fiú rám nézett, és tükröződött az arcán a meglepettség.
-Szia...Trixi?-a hangja inkább kérdő volt.
-Ennyire meglepődtél, hogy megláttál?-kérdeztem, ahogy odasétáltam hozzá.
-Ja...Nem, csak...nem igazán láttalak mostanában...
-Oh...tudod, volt egy kis dolgom.
Összehúzott szemekkel nézett rám.
-Remélem nem keveredtél MEGINT valamibe!
-Hogy én? *nevet* Ugyan már, mikor kerülök én bajba?
Amolyan "ez most komoly?" arcot vágott, amiből le tudtam szűrni a véleményét.
-Oké, rossz kérdés volt, de nyugi, minden a legnagyobb rendben.
-Akkor jó.
Egy kicsit csalódottnak tűnt, biztos azt hiszi, hogy elfelejtettük a szülinapját.
-Óh!-csaptam magam fejbe-El is felejtettem, a banda ma nem ér rá.
-Hogy?! Miért?
-Dorci tanul, mert témazárót fog írni fizikából, (persze nem jut eszébe, hogy egy osztályba járunk XD) Halvér Bütyökkel van, Astrid dobálgat az erdőben, Takonypóc meg engem keres...-húztam be a nyakam.
-És az ikrek?
Csudába!
-Hát ööö...ők meg...nagytakarítást csinálnak, igen!
-Az IKREK?-nyomta meg.
-Ahhhhaaaa...
-Ha te mondod-vont vállat.-Na rendben, akkor én...
-Várj! Azon gondolkodtam, hogy repülhetnénk egyet...rég beszélgettünk.
-Oké...végül is most nincs dolgom. Mit szólsz, pajti?-válaszolta, de akkor is furcsa volt.
-Roooowoooowwkkk!
-Rendben-válaszolta, de akkor is furcsa volt.
(pipa! Reméljük a többiek teszik a dolgukat...)
-Hová megyünk?-kérdezte, amikor már szárnyra keltünk.
-Találtam egy nyugis helyet, szerintem neked is tetszeni fog.
-És hol van ez a hely?
-Hol is a térképem?-kezdtem el keresni, majd néhány perc múlva egy nyereg táskában akadtam rá.
-Hmm...itt!-mutattam rá egy távolabb fekvő szigetre.
-Kicsit messze van, nem?
-Másfél óra és ott leszünk!-suhantam el mellette.-Érj utol! Már ha tudsz!-öltöttem ki rá a nyelvemet.
-Jól van, te akartad!-indult utánam.
-Gyorsan kislány, mint a szél!
-Roarr!
Hátratekintve észrevettem, hogy erősen közelednek hátulról.
-Fel!-húztam a felhők felé a nyerget.
-Mi?
-JÁÁÁÁÁHÚÚÚÚÚÚ!!!-kiáltoztam.
-Hová mégy?
-Gyertek!
Követtek minket, majd szirtekhez értünk. Mire megszólalhattam volna, Hablaty és Fogatlan gyors szaltóba kezdtek, akárcsak az első filmben.
 (nem találtam megfelelő gifet, ezért elnézést kérek)

-Ilyenek a játékszabályok, mi?
A nyomukba eredtünk és így játszottunk macska-egér játékot. Hol mi, hol ők voltak a vezető szerepben, és nagyon élveztük.
-Ott a sziget!-mutattam előre egy idő után.
Leszálltunk és letelepedtünk egy fa alatt. Hátradőltem a termetes faóriás törzsére és felsóhajtottam.
-Igazad volt, tényleg nyugodt-csatlakozott.
-Mikor nincs nekem igazam?
-Ott a pont...De talán akkor nincs, amikor nekem van.
-Ezzel vetekednék, de legyen csak a tiéd a "dicsőség"
-Hahaha, csak nem hagytál nyerni?
-Dede.
-Mi történt?
-Passz...Talán a hideg levegő...
-Az biztos. Itt elég zord az időjárás.
-Na ja. Hablaty, lehet egy kérdésem?
-El is lőtted.
-Akkor egy másik?
-Azt is.
-Most komolyan!-húztam össze a szemöldököm.
-Mi az?
-Hogy reagálnál, ha kiderülne, hogy létezik más Éjfúria?
Kikerekedett a szeme.
-Nem tudom, de miért?
-...
-Trixi?!
-Csak...mert...láttam egy árnyékot és...fúria alakja volt,és...
-MIKOR?!-állt fel.
-Néhány napja, Nem is olyan sárkányé volt, csak érdekelt volna.
Szerencsére bevette, így visszaült mellém.
-Komolyan nem tudom. Örülnék, az biztos.
-Oké...Na és mi újság Astriddal?
-Mi lenne?-rezzent meg.
Elvigyorodtam, majdfaggatóztam még egy darabig. Annyit tudtam meg, hogy a lány adott neki egy puszit a randi után, semmi többet.
-ÓHHH MÁÁÁÁJ GÁÁÁÁÁD!-ugrándoztam.
-Egek -.-"
-Viszont ideje lenne visszamennünk.
-Máris?-lepődött meg.
-Aha. Van egy kis dolgunk-löktem oldalba.
-Na gyerünk. Vissza kell mennünk! (Valka hangsúly XD)
-Jóóó...


-Tekerjük az időt addig, amikor a medencébe érkezünk-  


-Na, és milyen dolgunk van?-kérdezte a srác.
-Gyere!-kezdtem el rángatni a felsője ujját.
-Ácsi, ácsi! tudok én jönni magamtól is!
-De így hatásosabb!
-Oh, Trixi!-ezután aznap először nevetett egyet.
Hagyta, hogy húzzam magammal, mígnem az erdő szélénél megálltunk.
-Miért álltunk meg?
-Csak!-elővettem egy vastag fekete szalagot, majd bekötöttem vele a szemét.
-Ez miért kell?
-Hogy ne láss, mi másért?
-De miért ne lássak?
-Mert csak.
-Miért csak?
-Mert?
-Miért?
-Mert.
-De miért?
-CSAK!
Pár perc múlva az én segítségemmel (na meg persze a sárkányokéval) felmentünk a dobogóra (ÍNAS 2-ben ahol Pléhpofa ül a verseny alatt). Intettem a csapatnak, na meg persze a közönségnek, akik mind csendben ültek, hogy itt az idő.
-Kész vagy?
-Mm...mire is?
Leszedtem róla, majd az egész sziget egyként dörögte: "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, HABLATY!!!!"
A fiúnak tátva maradt a szája, a tömeg pedig-velem az élen-tapsviharban tört ki.
-ÉLJEN!!!
Nem találta a szavakat, mozgott a szája, de nem jött ki rajta hang. Úgy mosolyogtam, mint a vadalma, mikor megkérdeztem tőle:
-Örülsz?
Lassan megfordult, így szemben állt velem.
-Ez a te...? Ezt te???
-Részben. Mindenki benne volt-mutattam a bandára (Dorci Viharbogáron volt)
-Sk-skacok, ez...ez...
És valahogy senki nem oltotta le, vagy nyögött be hülyeséget.
-Nem szeretnéd kipróbálni az ajándékodat?
-Mi? Milyen ajándékomat?
Felálltam egy jól látható helyre, majd Pléhpofára néztem, aki bólintott. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem.
-Vikingek! Ma először rendezzük meg a Hibbant-szigeti sárkányversenyt Hablaty Haddock tiszteletére!-egy percig nem tudtam folytatni, mert a nép ujjongott.
-A verseny szabályai nagyon egyszerűek: fehér birkák vannak szerte eleresztve a szigeten, amiket meg kell keresni. A megfelelőeken ott van egy festett jelzés. El kell őket hozni ide, és a versenyzőknek a saját kosarukba kell dobni. Minden egyes birka egy pontot ér. A legvégén, a kürtszó jelzi a fekete birkát, ami nem kevesebb, mint tíz pontot ér! Akinek a legtöbb pontja van, az a nyertes!
A versenyt hamarosan elkezdjük!

Aztán mind a nyolcan elmentünk az arénába, ahol sok színű festékesdoboz volt előkészítve. Miután elmagyaráztuk, mire való, mindenki kitalált egy festést magának. Én nem totojáztam sokat. Az arcomra húztam egy lila, egy sárga, majd megint egy lila csíkot, és egy ugyanilyen kombinációban hármat a bal szememhez, és ugyanennyit a jobbhoz. a lila csíkok az orrom felé kanyarodtak. Avokádónak pedig ugyancsak csíkokat húztam, a pofijára lila, a testére sárga csíkokat festettem, a hátán lévő szárnyvitorláit is beleértve. (Képeket fogok hozni, csak nem tudom mikor :D)
Mindenki készen volt.
Egész jól néztek ki (már aki, speciel  Takonypóc nem tartozott ide), de egyszerűen nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem:
-Halvér, az egy céltábla a fejeden?
-NEM! Ez az Ingerman családi címer!
-Ja! Ööö...bocsi!-mondtam, de nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak.
Aztán besétált Takonypóc (Kampó bekapta a fejét és kirepült vele).
-Hé, Halfej, mi az a céltábla a képeden?!
-Na ugye! Én is ezt mondtam!-súgtam oda neki.
-Ez egy családi címer!
-Az egy céltábla!
A fiú megsértődve arrébb ment.
-Ez azért durva volt!-vágtam oldalba erőből.
-ÁÚ!

Miután elsimítottuk az ügyet, végre elkezdődött a verseny.
A kürt után el is indultunk, amennyien voltunk, annyi fele.
-JUHÚÚÚÚ!!!!

Gothi háza felé repülve kiszúrtam egyet.
-Oda, kislány!
Gyorsan elkaptam, az ölembe szorítottam, majd a kosarunkhoz érve bedobtam.
-És az állás: Trixinek egy, Takonypócnak kettő...(a többire nem is figyeltem)
-Ezt hogy csinálod?!-vágtam fejbe.
-Könnyen. Figyeld a mestert! De...neked is szerezhetek néhányat, csak egy szavadba kerül!
-Álmaidban, Takony, álmaidban!
Elhúztunk onnan, és keresni kezdtünk még. Láttam is egy helyen kettőt, de egyszerre csak egyet szabad vinni! Ahj, most mit csináljak?
Ahogy felrántottam az egyiket, kicsúszott a kezemből, és Hablaty elrabolta előlem, még mielőtt visszaszerezhettek volna.
-ATTÓL, HOGY 16 VAGY, MÉG NEM KELL MENŐSKÖDNI!!!!
-Ó, BOCSÁNAT!-kiáltott vissza a válla mögül vigyorogva.
-MEGÁLLJ CSAK!!!
De legalább ott a másik!-jutott eszembe, majd nem sokkal később bevágtam a helyére.
Még benyomtunk kettőt, vagy hármat-ha jól emlékszem.
-Trixi átveszi a vezetést!
-Mi a...?-repült el mellettem a Jorgenson fiú.
-Figyeld a mestert!
láttam, hogy Halvér és Astrid is bevisz egyet-egyet. Egy szegény párát egy háztetőről hoztunk le, majd még egyet egy bokor mögül ragadtunk el. Az ikrek pont akkor mentek el mellettünk, majdnem lelöktek Avokádó hátáról.
-Hé! ne ilyen durván!
-Hehehe!
-Argh! >:(
-Astridnak hat, Hablatynak hét, Takonypócnak is hat, az ikreknek négy, Trixinek pedig szintén hét pontja van!-hangzott a tudósítás.
-Fej-fej mellett?-szálltunk be Fogatlanék mellé.
-Jah, de tegyél le róla, hogy nyersz!
-Micsoda? Majd meglátjuk!
-Jó!
A sárkányainkon kezet fogtunk, és akkor szólalt meg a kürt:
-A FEKETE BÁRÁNY!
A falu népe majd' leugrott a nézőtérről izgalmában.
-Gyerünk, kislány, még megnyerhetjük!
-Rawk!
Repült a birka! Az a Bettsy, vagy melyik...
Az enyém lesz!-tökéltem el.
Már nagyon közel jártunk, de akkor az ikrek megelőztek, és ők kerültek előnybe.
-MI?! NEMÁÁÁÁR!!!
-Ennyi, tökfejek!-kiáltott Kőfej hátra.
-ADOK ÉN NEKED TÖKFEJET!-indultunk utánuk.
-Grrr....-morgott a hátasom.
-Mi az, hogy nálad van?-akadt ki Fafej.
-Tény?
-Add csak ide!
-Hagyj békén!-rángatták szegény állatot, így nem vették észre a vészesen feléjük közeledő
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
cölöpöt.
Jajj, az még nekem is fájt!
A bárány elkezdett zuhanni, de mi megszereztük.
-YEEEEAHHH!!!
Már közel jártunk, amikor Fogatlan felettünk pördült egyet, és a szülinapos kivette a kezemből. Tátott szájjal figyeltem, ahogy az Éjfúria fellöki,


Majd Hablaty bedobja.
-Hablaty nyerte a versenyt!
A tömeg ismét tapsolt, ami megint meghatotta a féllábú fiút.


*    *    *
-kicsit később az arénában (csak mi nyolcan)-

-Nagy voltál!
-Szép volt!
-Nekem kellett volna nyernem!-akadt ki Takonypóc.
Felmutattam az öklömet, mire csendben maradt.
Én lassan bekapcsoltam egy számot.
-Boldog Szülinapot!-léptem előre, majd átnyújtottam neki a műfarkat.
Látszott rajta, hogy nagyon tetszik neki, majd mindenki csatlakozott és átadta az ajándékát. Övcsatot, halas kosarat, egy üveg kólát (tőlem persze XD), aztán még egy üveg kólát (összebeszéltünk Dorcival), meg még sok dolgot kapott, a legjobb Fogi nyálbombája volt. Mindnek nagyon örült!

Aztán együtt kezdtük énekelni a dalt:

  "Vi széj Heppi Börszdéj tu Jú,
  Tudéj ól jor dzsrímsz kám csrúúú!
  Heppi-heppi Börszdéééééj!
  Ooooooóóó,
Disz iz jor börszdéj szong!
  Ooooooóóó,
 Celöbrésön ól nájt long!!!!"

(a vikingeknek így kellett lebetűzni, hogy tudják XD)

És így folyt a buli egész este...

Egyszer csak Hablaty köhögni kezdett.
-Jó Odin, mi ez az izé??????
Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Az-aa-z a kóla!
-A mi?!
Aztán végül is megitattuk vele, meg a többiekkel is, aminek az lett az eredménye, hogy két napig nem tudtak aludni!

2016. március 9., szerda

37.rész-Előkészítés

Sziasztok! Hosszúra nyúlna, így két részbe vágom azt, amit egybe terveztem...Jó olvasást!




Miután hazaértem (nem mondtam senkinek semmit), ismét előkerült a "Mi legyen Hablaty szülinapjával?" dolog...
Hát bevallom őszintén, hogy nem tudtam, mihez kezdjünk...
A bandát áthívtam hozzánk, Magyarországra, hogy megvitassuk a témát. Az erdőben telepedtünk le, mert nem tudtam, mit szólnának most odahaza ennyi emberhez...
-Szóval?-csaptam egy fatönkre-Ötleteljünk!
-Miért kell "ötletelni"?
Körülbelül hatodjára kaptam ma meg ezt a kérdést, így fejbe csaptam magam.
-Először is, mert Hablatynak szülinapja lesz, másodszor pedig, mert ÉN AZT MONDTAM!!!!-vágtam rá morcosan.
-Jaaaa....-értette meg végre Fafej.
-Király. Szóval?
-Megtaníthatnánk kosarazni...már annyiszor mondta, hogy szeretné kipróbálni...
-Nem rossz, Dorci! Csak egy a baj....a lába...
-Tényleg...
-De nem rossz. Más valaki?
-A verseny?
-Nem szereti a versenyeket!-javította ki Halvért Takony.
-Talán neked van jobb ötleted?-kérdeztem gúnyosan.
-Hát öööö...talán.
-Tényleg? És mi az?
-...Azt mondtam talán!
--.-"
-Hülyén hangozhat, de egy új műláb?
-Vagy egy új farok Fogtalannak?
-Ez...egész jó! Mármint a műfarok-helyeselt Astrid.
-Van is ötletem!-jöttem izgalomba-Azt én vállalom.
-Mondjuk csinálhatnánk egy bulit!
-Bulit?
-Jah! olyan...izékkel, amiből jött az az izé!-mutogatott az ikerpár.
-Vagyis hangfalakkal, amiből hallatszik a zene!
-Tudtam én!
-Igaza van, nem emlékeztek? A szilveszteri partin is milyen jól érezte magát!
-Aha, és még táncolni is tud!-nevettem el magam.
-Akkor eddig egy buli és egy új farok. Egyéb?-jegyzeteltem le a dolgokat.
-Egy nagy kosár hal? Mindenki adhatna egyet!
-Hááát, az a baj, hogy én így is alig győzöm, mivel két ilyen torkos hüllőt kell tartanom!-vágtam be az ál-durcit, mire kaptam egy tarkón csapást és egy morgást-De aki úgy gondolja, ez sem rossz.
-Kezdetnek ez sem rossz.
-Nem ám!
-Akkor azt javaslom, oszlassuk fel a gyűlést, én és Dorci elmegyünk partikellékeket venni, ti pedig repüljetek vissza Hibbantra, és azt mondanom sem kell, hogy mi most nem voltunk itt?!
-De hiszen itt voltunk!-vakartál meg a fejüket néhányan.
-Feladom!
-Jól vagy, édesem?-kérdezte a Jorgenson srác egy idő múlva, mivel még mindig Avó szárnyán pihentettem a fejem. Eszem ágába sem volt onnan elvenni, mikor mások mikroszkopikus agyán kikészülök, ezt szoktam csinálni.
-Csak...menjetek!
-Rendben vagy?-kérdezte a barátnőm, amikor már csak ketten voltunk.
-Hát hogyne! Amúgy csak én vettem észre, hogy Takonypóc nem akadt ki, hogy ajándékot akarunk adni Hablatynak?
-Nem...


*    *    *


Dolgozok már néhány napja, de egyesek birkái nagyon kiakasztóak! De most komolyan! Kezdem azt hinni, hogy Swan direkt engedi ki a nyájat, hogy mi begyűjtsük neki őket...
Szóval épp a falu felett cikáztunk körülbelül ilyen unottan:


















És azokat a fránya izéket kerestük.
-Meeeeeennyi van még?-nyöszörögtem.
-Sok...
-Mennyire?
-Valami azt súgja, hogy nagyon sok!-mutatott Dorci a kerítés felé, ami el volt törve, és mindegyik nyavalyás állat, amit visszavittünk újra játékban volt.
-De jó!-mondtam gúnyosan.
-Ez nem igazán jó!
-Én is úgy értettem!-válaszoltam.
-Oké, oszoljunk!-monda Astrid.
Mindenki kapott egy oldalt, majd egyszer csak Takonypóc érkezett meg mellém.
-Ne most kezdd el, légy szíves!
-Mit?
-Tudod te azt!
-Mennyid van?-kérdezte.
Lenéztem Avokádó karmaira.
-Kettő.
-Nekem három!
Leellenőriztem, és igaza volt.
-Mi??? Ezt hogy csináltad???
-Ügyesen?-felelte, majd egy puszit dobva elszárnyalt.
-Bleah!
Elkaptunk még néhányat, már az én ölemben is volt néhány.
-Héé! Mássz le rólam! Nem látok!-kapálóztam, mert a képembe mászott néhány rosszcsont bárány-Nem értesz a szép szóból??-löktem meg egy kicsit, mire megrúgta a fejem.
-ÁÚ!!!
-Trixi?!-jött szembe valaki.
Már Avó szemei előtt is volt néhány (ne kérdezzétek hogy nem estek le, ezek mágikus birkák!), így szépen nekimentünk valaminek...csak tudnám minek!
-Magasságod Odin! Egyben vagy?-segített fel Hablaty (akkor ő is velünk volt).
-A-ha-álltam lábra...a SAJÁT HÁZTETŐMÖN???!!!
-Te jó ég!
A tető teljesen tönkrement! Összetörtek a cserepek, és ha lenéztem, láttam a szobámat...szép nagy lyuk volt!
-Hát, ezt idő lesz megjavítani...
-Pontosan?-idegeskedtem.
-Ha jól tudom, nemsoká lesz egy nagy hóvihar, addig biztos nem, így utána még nehezebb lesz...
-MIII??!! ÉS ÉN ADDIG HOL FOGOK LAKNI????!!!!


*    *    *


Azóta csak otthon tudok dolgozni, és a házi is a fejemre nőtt...
-Nem értem én a politikát!-csaptam az asztalomra a töri füzetet, mivel nem egy kellemes anyagot vettünk.
-Lássuk csak, mi van még?-néztem a többi közé-Hmm...ezzel még ráérek...ez elmarad...ez nem lesz holnap...csak ennyi. Na, ugorjunk neki még egyszer!
Úgy egy jó óra múlva végeztem is, mondjuk abba beletartozott a muffin evés és a festés megtervezése. Eddig mindig vörös színű farka volt Foginak, jöhet az újítás!

Már egy ideje benn voltam a műhelyben (Hibbanton, gyorsan átrepültem), és neki is láttam...volna.
-Fanta, szerinted hol tartják a festékeket?
"Nem tudom."
-Hát én se...pedig jó lenne.
A kis sárkány a vállamról átmászott az asztalra és a félkész művemet kezdte szagolgatni érdeklődve.
-Ez szülinapi ajándék lesz.
Erre elrepült, és csörömpölés hallatszott.
-Hé!
-Elnézést, Bélhangos!
Megkerestem az aprócska barátomat, aki épp egy nagy doboz valamit próbált kihúzni egy munkapad alól.
-Mit találtál?
Ez volt a felirat: "Kék festék"
-BINGO! Te egy zseni vagy!-simogattam meg, majd visszatettem a vállamra.

-Kész!-emeltem fel ujjongva.
Ismét megszagolgatta,
de most fintorogva húzódott el.
"Phű, de büdös!"
-Még nem száradt meg a festék!-nevettem fel.
Mivel elkezdtem unatkozni, így nekiálltam kovácsolni valamit.
-Talán megélezem a kardomat.
Ahogy elővettem és rá akartam fektetni köszörűre, amikor megláttam egy furcsa dolgot: a nevem bele volt vésve a pengébe.
-Ez meg mi?
Lehet, hogy valaki a csapatból megcsinálta? Na mindegy. Ez most a legkisebb gondom.
Inkább felhagytam vele és elkezdtem lemosni (remélve, hogy nem rozsdásodik be), mert a kard hegyén még mindig Rikó vére árulkodott a harcunkról az megmentésem napján. Miután eltüntettem, keresgélni kezdtem valami érdekeset, mivel tudtam, hogy ha valahol, akkor itt találok olyat. Egy pótlábat láttam meg, ami bizonyára Hablatyhoz tartozott. Levettem a tartójáról és poénkodni kezdtem vele elmélyített hanggal:
"Én vagyok Fertelmes Hablaty, a nagy sárkánygyőző! Hajoljatok meg előttem! Én vagyok a leghatalmasabb, a legbátrabb, a legtántoríthatatlanabb...! Igen...ömm...Van egy Éjfúriám, ami nagyon ritka faj, úgyhogy menő vagyok! Bizony! Az apám a sziget törzsfője! Tiszteljetek, ha mertek!"
Kitört belőlem a röhögés, és velem tartott az újonnan megérkezett hátas állatom is. (a farok olyasmi, mint a bal felső sarokba, csak Fogatlan egész testét ábrázolja)


*    *    *

Nem normálisak a birkák, de adtak számunkra egy nagyon jó ötletet.
-Mit szóltok hozzá?
-Dilis!
-Agyament!
-Elmegy...
-Jó ötlet ;)
-Aha!
-Próbáljuk ki!
-Jó, akkor már meg is van a legnagyobb ajándék!
Pacsiztunk mindenkivel, majd nekiálltunk az előkészítésnek, mivel holnap lesz a várva várt nap! Vajon hogy fog reagálni, ha kicsúszik a számon, hogy létezik még Éjfúria?

2016. március 4., péntek

36.rész-A lány és a fúria

Ki ez?-gondoltam magamban, de nem volt alkalmam megkérdezni, mivel ismét a saját sárkányom hátán ültem.
Nem hittem a szememnek! Létezik másik Éjfúria? Hisz egy éve keressük már! De biztos nem Fogatlan, hisz megvan a farka...Te jó ég! Ki tudja, mit tudhatunk meg így róluk!

-Szép volt, Willow!-mondta Valka, és erre eszméltem fel.
-Fantasztikus voltál, kislány!-veregette meg a fúria nyakát, mire az jólesően felhorkantott.
-Trixi, te mégis mit csináltál a hajón?-fordult hozzám.
-Ömm...volt egy elintézetlen ügyem valakivel...-válaszoltam.
-Értem...az a lényeg, hogy jól vagytok és a sárkányok is szabadok!
Erre körülnéztem, és a rabok mind körülöttünk cikáztak...Ez a csaj nem semmi...Meg a hátasa!
-Ideje visszamennünk.
Nem tudtam, hogy a "mennünk" rám és Avóra is vonatkozik-e, de a kíváncsiságom arra késztetett, hogy kövessem őket.

Lassacskán elérkeztünk az ismerős helyre, a lány egész közel repült Valkához...nem értem! Nem igazán tudok más szigetről, ahol békében élnek a sárkányokkal, és nem éppen úgy néz ki, mint aki a 21.századból jött...

Beérve a nő a lányhoz sétált és a vállára tette a kezét.
-Öröm téged újra látni!
-Téged is, Valka!
-Hadd mutassam be egy jó barátomat, és a sárkányát.-intett felém, mire odamentünk.-Ő itt Trixi Dragons és a hátasa, Avokádó.
-Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. A nevem Willow, ő pedig itt mellettem Sugár.
-Trixi.-fogtunk kezet.
-Ne haragudj, hogy ennyire leköt az Éjfúriád, csak már egy teljes éve kutatunk több után.
-Kutattok?-kérdezte.
-Igen. Tudod az én szigetemen béke honol, és egy jó barátomnak is épp ilyen fajtájú társa van, mint neked. Csak ő hím.
-Hmm...nem is tudtam, hogy valahol még elfogadják őket.

(A lány így nézett ki)
-Pedig nálunk igen.
Sugár megszaglászott, én pedig megsimogattam. Olyan volt, mint Fogatlan, csak a szeme sárga volt.
-Aranyos sárkány!-mondtam.
-A tiéd is!-válaszolta, amint a Szörnyennagy rémségemhez közelített. Elhátrált tőle és vicsorgott.
-Hé, hé, nyugalom! Semmi baj!-tettem a fejére a tenyerem.-Tudod sok ember bántotta és idegenekkel nagyon bizalmatlan...
-Ó, szegénykém! Sajnálom, nem tudtam!
-Semmi baj.
-Tényleg, még látszanak is a sebhelyei!
Én csak bólintottam.
-Gyertek beljebb, nem vagytok éhesek?
Willow-val egyszerre válaszoltunk:
-NEM!
-Hát jó...
Ezután gyorsan egymásra néztünk, és felkuncogtunk.
-Látom nem csak én vagyok ezen a véleményen.
-Nem bizony!-helyeseltem.

Rokonszenvesnek tűnik, és ha Valka bízik benne, akkor nekem is kell!

Leültünk abban a kis jeges térben, ahol enni szoktunk (legalábbis Valka), és beszélgetni kezdtünk.
-Honnan ismeritek egymást?-kérdeztem Willowtól.
A két másik egymásra nézett és elmosolyodtak.
-Willow az unokahúgom.
Kikerekedtek a szemeim.
-Tényleg?!
-Bizony!
-Nem azt mesélted, hogy senkivel nem tartod a kapcsolatot a szigetedről?-billentettem oldalra a fejem.
-Valójában vele is egy éve találkoztam. Tudod, ahonnan én származok, ott harcok dúlnak a vikingek és a sárkányok között.
-Hmm...igen, ezt mesélted.
-Én egy távolabbi helyről származok, ahol béke van. Épp ezért költöztünk el, mert ott Valka férje a törzsfő, én pedig az ő bátyjának a lánya vagyok. Összevesztek a kérdésen.
-Ó, értem. Szóval rokonok vagytok.
-Igen. Na és ti? Hogyan találkoztatok?
-Ez már mást tészta-kezdtem.-Épp egy csapdászhajón raboskodtam...
-Raboskodtál?
-Igen, tudod...rosszkor voltam rossz helyen. Szóval ott voltam, amikor feltűntek Felhőugróval és még sok szárnyassal. Ha ők nincsenek, akkor már a tenger fenekén lennék vele együtt.-utaltam a behemót szárnyas gyíkomra.
-Hű! Ez érdekes! Hogy érted...ezt?
-El akartam engedni néhány megláncolt pikkelyest, és rajtakaptak.
-Ez nem túl jó...Ezek szerint te sem vagy túl jóban a csapdászokkal.
-Az nem kifejezés!-válaszoltam.
-Én is. Kegyetlenek...főleg a vezérük.
-Drákó?-kérdeztem rá.
-Pontosan, de te ezt honnan tudod?
-"Látásból" ismerem.-mutogattam hozzá az ujjaimmal, hogy észrevegyék a szarkazmust.
És elmondtam, hogy milyen úton kerültem a kezeik közé, persze kihagyva egy-két részt.
-És röviden ennyi...-fejeztem be végül.
-"Szép" történet.
-Az. Na és te? Miért utálod őket ennyire?
(Miközben mi egyre jobban belefeledkeztünk a beszélgetésbe, Valka etetésre vitte a jégbarlang lakóit)
Egy ideig csöndben bámult maga elé.
-Valami...rosszat mondtam?
-Nem...nem, dehogy, csak...nehéz erről beszélni.
-Nem kell, ha nem szeretnél.
-...A testvérem miatt, de inkább hagyjuk ezt...
A testvére miatt? Nem igazán értem, de nem akarom megbántani. Jól gondoltam, ő tényleg egy jó ember, de nem mondhatok el mindent!

-Rendben.
A csevej többi része arról szólt, hogyan ismerkedtünk meg a hátasainkkal. Ki gondolta volna, hogy Willow sebesülten találta Sugárt néhány éves korában és azóta együtt nevelkedtek?


                                                                         *    *    *
                                                                         -Este felé-


-Azt hiszem ideje lenne mennem, már biztosan hiányolnak minket.
"Na igen, kezdek éhes lenni"-mondta a barátom a tekintetével. (ők nem mentek a nővel és a többi fajtársukkal)
"Neked mindig csak a kaján jár az eszed? -.-""
"Ma még nem is ettem lazacot!"
-Vigyázz magadra!
Miközben a nyerget igazítottam, ennek a párbeszédnek lettem a tanúja:
-És te, lányom? Hová fogsz menni?
-Haza nem...megígértem, hogy nélküle sosem térek vissza. És már csak azért is, mert a Sárkányszem rossz kezekbe került, és meg kell találnom.
-Nálam mindig van egy hely még egynek, tudod jól. De mégis hogyan történt?
-Ethan eltette. Amikor legutoljára húztam keresztül a számítását, kiesett a tartószíjból...
-Sárkányszem?-fordultam hátra kíváncsian.
-Az egy olyan tárgy, amin keresztül nagyon sok titkot tudhatunk meg a sárkányokról. Mindegyik tüze más képet vetít ki. Lehet az egy leírás a fajtáról, vagy egy másik módon egy térkép.
Elgondolkodtam, majd megjelent egy emlék a fejemben.
-Hogy néz ki?
-Barna színű és egy sárkányfejben végződik, aminek rubinból vannak a szemei.
-Ez lenne az?-vettem elő a furcsa tárgyat a tarsolyomból és tartottam feléjük:
Meglepődött arcot vágtak, és egy kínos csend állt be.
-Ömm...
-Ez hihetetlen! Hogyan kerül hozzád?
-Találtam...az erődjükben...
-El sem hiszem! Attól féltem, hogy megsemmisítik!-állt fel a lány.
-Szóval ez a tied?
-Nem. Azoké, akik védelmezik ezeket a lényeket.
-Te veszítetted el-adtam a kezébe.
A szemével félig engem, félig a tárgyat kémlelte, majd a tekintete rajtam állapodott meg.
-Mondd, mennyit tudsz a sárkányokról?
-Hogy? Ez most hogy jön ide?
-Fontos!
-Hát...régóta tanulok és olvasok róluk, sokat...
-Mennyire?
-Eléggé...
Valkára pillantott, aki megértve unokahúga "kérdését", bólintott.
-És a csapdászok?
-Mi van velük?
-Ők mennyire ismernek?
-...Sokszor láttak már.
-A nevedet tudják?
-Nem.
-Ez biztos?
-Igen.
Valka felállt.
-Trixi, te jelentheted a megoldást!
-Mi-milyen megoldást?-néztem furán.
-Ha te őrzöd a Sárkányszemet, akkor nem olyan biztos, hogy hozzájuk jut. Eddig nyitott könyv volt számukra, hogy magunknál tartjuk.
-De...? Láttak veletek elrepülni!
-Az nem számít. Egy kevés időt nyerhetünk vele, ha nem is sokat.
-És miért pont én?!
-Figyelj-kezdte a fiatalabb-, ez mindannyiunknak megfelelő. Te bosszút állhatsz, a mi titkunk pedig titok marad.
-Mit felelsz?
Talán okosabb lett volna kiszállnom, de nem tettem. A bosszúvágy túl naggyá nőtt bennem.
-Hát jó...
Ebben megállapodtunk...

Már fel is ültem Avokádó hátára, amikor Williow megállított.
-Remélem bízhatunk benned...Ha ez kitudódik, abból HATALMAS baj lesz. Ne kelljen csalódnunk.
Bennem csalódni? Csak egy egészen kicsit jöttem dühbe, de én beszélek? Én vagyok az, aki bizalmatlan az új jövevényekkel, így megértettem, majd visszarepültünk.