Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2016

57.rész-"Remek" napok /1

Kép
Sziasztok!
Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, illetve megköszönni, hogy elhagytuk a 6000 oldalmegtekintést, és elértük a 10 feliratkozót! Ez egyszerűen csodálatos! Köszönöm nektek! Lehet, hogy néhány tapasztalt blogosnak ez egy elenyésző szám, de én szörnyen boldog vagyok! Jó olvasást kívánok a részhez (amit nagyon sajnálok, hogy nem tettem ki előbb :( ):




-Lássuk csak...-vettem még egyszer elő az elefánt méretűre sikeredett holmimat a táskából.-Ruha megvan, kalap megvan, napszemüveg megvan, naptej, hálózsák, egy kevés fa a tűzgyújtáshoz, sajtos-szalámis szendvicsek pipa, mi kell még?-vakartam meg a fejem.
Már nagyon izgatott voltam a nyaralás miatt, és szinte biztos voltam benne, hogy kihagyok valamit, vagy túl sok mindent viszek. Igen, néha elkap a hév, és a fele cuccra nincs is szükség.
-Fésű, nyársak...
Micsoda? Kit akarok én felnyársalni?! Mondjuk Takonypócot tuti, ha megint meg lesz bolondulva...hagyjuk csak benn! ;)
Pár perc múlva minden megvolt (legalábbis remélem). A n…

Ha van kedvetek...

Sziasztok!
Sajnálom a részkésést, ezzel viszont a kedves Kledirnt vádoljátok, teljesen lekötött a cseverészés vele :) Remélhetőleg holnap kinn lesz az új rész. Addig is, beharangozni valóm van: kezdtünk egy új blogot a fenn említett bloggerinával közösen, ha van kedvetek, nézzetek be. Itt a linkecske: sarkanyokbarlangja.blogsot.hu

Már készül az első cikk. Köszönöm, és sziasztok! :D

56.rész-Tervek, és könyörgések

Kép
-EZAZZ!!!-kiáltottam fel, ahogy megpördültünk a levegőben.
Azon a délelőttön szárnyalni támadt kedvünk. Még a hajnali órákban indultunk, de nem tudtunk betelni a szabadsággal. Csak én, és az én hűséges sárkányom.

"Amikor hív a hideg szél, És az ég tiszta, és napos, A hegyek dalolnak, szólítanak, és Kivezetnek engem a fénybe. Lovagolni fogok, Repülni fogok, Kergetem a szelet,  És megérintem az eget. Repülni fogok, Kergetem a szelet, És megérintem az eget!"
Olyan jó érzés volt bennem. A szél az arcomba fújt, és vadul kócolta a hajamat. Számomra ez volt a legjobb időtöltés mind közül: a repülés. Most, hogy nem kell mindig attól tartanom, hogy támad valaki, igazán nyugalomban telnek a napjaim. 
Az elmúlt héten (amikor Dárda nem igényelte az ápolónőjét) dolgoztam valamin, amiről senkinek sem szóltam: egy röppályán a Kristály-szigeten. Ez egyfajta meglepetés volt tőlem Dorci számára, aki nemsoká sárkánylovas lesz. Kíváncsi vagyok a véleményre.

-Nézzünk szét arra!-mutattam egyenesen előre, ahol…

55.rész-Nyeregbe!

Kép
Fél éjjel gondolkodtam a tervemen a lovassá avatás ügyében. Már megvolt az ötletem, mikor legyen, de először meg kéne oldani ezt a Széldárda-ügyet...
Hmm...ez olyan titkos ügynökösen hangzott!
Na jó, látszik, hogy nem aludtam ki magam...


Reggel felébredtem, elvégeztem a dolgomat, utána felvettem Dan-t Avokádóval, majd irány Hibbant-sziget. A sikló most is az Arénában volt, ahogy a csapat nagy része is.
-Hogy van?-kérdeztük egyszerre a fiúval, amikor megérkeztünk.
-Hát...már nincs olyan rossz bőrben, hála a csodakencédnek-jött felénk Hablaty.
-Jó tudni, hogy hatott-sóhajtottam.
-És a szigetbeliek gyűjtöttek még gyógyfüveket, csak van egy kis bökkenő-vakarta meg a tarkóját Halvér.
-Hogy Fogatlanból csak egy van-válaszoltam.
-Pontosan...jó lenne, ha ismernénk másik Éjfúriát, nagyon jól jönne a nyála.
Bólintottam, és félrevonultam egy darabig. Ha odaadom a többi nálam lévő üvegcsét is, akkor el kell majd mennem Willowhoz...mondhatom azt, hogy régebben fejtem le, végül is eddig Sugárét hasz…

54.rész-Így gyógyítsd a sárkányodat!

Kép
Másnap reggel siettem az erdőbe, nem, egyenlőre még nem Széldárdához.
-Szervusz, kislány!-vakargattam meg Avokádó állát, majd odaadtam neki a fejadagját. Szerencsére mindig van nálam, vagy valahol az erdőn belül eldugva egy kis élelem a sárkányaimnak.
-Neked is szia, kishaver!-simogattam meg Fantát is, aki szintén jóízűen falatozta be a halakat.
Miután mindkét hüllőnek tele lett a bendője, Hibbant-sziget felé vettük az irányt. Ahogy kiértünk a fák közül, valami nekünk csapódott, így visszaestünk a földre.
-Áú!-nyekkent valaki tőlem pár méterre, engem pedig szerencsére elkapott a Szörnyennagy rémségem.
-Külön felszállópályát kéne találnunk, nem gondolod?
-De!-állt fel Dorci, és leporolta magát.
-Egyben vagy?-kérdeztem.
-Aha, úgy látom te is.
Aztán végre sikerült elrepülnünk a szigetre. Út közben nagyokat ásítoztunk, mert múlt éjjel elég sokáig kimaradtunk.

Ahogy megpillantottuk a két szobrot, én felgyorsítottam, és a aréna felé mentünk. Le is szálltunk (mivel nem volt leengedve a vasr…