2016. július 26., kedd

57.rész-"Remek" napok /1

Sziasztok!
Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, illetve megköszönni, hogy elhagytuk a 6000 oldalmegtekintést, és elértük a 10 feliratkozót! Ez egyszerűen csodálatos! Köszönöm nektek! Lehet, hogy néhány tapasztalt blogosnak ez egy elenyésző szám, de én szörnyen boldog vagyok! Jó olvasást kívánok a részhez (amit nagyon sajnálok, hogy nem tettem ki előbb :( ):




-Lássuk csak...-vettem még egyszer elő az elefánt méretűre sikeredett holmimat a táskából.-Ruha megvan, kalap megvan, napszemüveg megvan, naptej, hálózsák, egy kevés fa a tűzgyújtáshoz, sajtos-szalámis szendvicsek pipa, mi kell még?-vakartam meg a fejem.
Már nagyon izgatott voltam a nyaralás miatt, és szinte biztos voltam benne, hogy kihagyok valamit, vagy túl sok mindent viszek. Igen, néha elkap a hév, és a fele cuccra nincs is szükség.
-Fésű, nyársak...
Micsoda? Kit akarok én felnyársalni?! Mondjuk Takonypócot tuti, ha megint meg lesz bolondulva...hagyjuk csak benn! ;)
Pár perc múlva minden megvolt (legalábbis remélem). A nagyobb dolgokat a nyeregtáskába pakoltam, és a megbeszélt találkahelyhez siettünk Avokádóval, mikor ez megvolt.
-Ez annyira jó lesz!-magyaráztam lelkesen Avokádónak, aki nem értette miről hadoválok, de azért boldognak tűnt.
Mikor összeszedelődzködött a csapat, dél felé vettük az irányt.
-Arra még nem igazán voltunk. Hát akkor...kezdődik a nyaralás!-jelentette be Hablaty örömtelien, mire mindenki éljenzett a sárkánya hátán.
-Akkor üssük el az időt valamivel! Mondjuk, látok valamit, ami...fehér, és sok minden fér bele. Mi az?
-Ó, én tudom, én tudom!-jelentkezett Fafej a kérdésemre.-A felhők azok!
Megforgattam a szemem. Nem, kicsit sem az volt a megfejtés, hanem Hablaty halas szatyra, ami tele volt pisztránggal, heringgel, és egyéb nyalánkságokkal a kedvenceinknek.
-Oké, én jövök! Mi az: kicsi, szürke és épp repül?-szállt be Astrid.
Nem lehet Szélnyíró, ha kicsi! Felnéztem, és egy kis Rettenetes rémet pillantottam meg, ahogy felettünk cikázott.
-Az a kis pajkos-mutattam rá.
-Jó, az enyém következik! Magas, szép barna szemei vannak, és ha jól látom, kezd nagyon dühös lenni.
Jó ötlet volt eltenni azokat a nyársakat!
-Trixi?
-Hogy kitalálta!-lepődött meg Takonypóc Kőfej válaszán.
Ó, igazán? És az én vicceimet is értékelitek?
-Hogy szedsz le egy félkarú Jorgenson-t a fáról? Integetsz neki!-mondtam, és vártam a reakciókat. A társaság mindent tagja nevetésben tört ki, kivéve persze Takonyt (habár a vezetőnk is próbálta tartani magát).
-Háhá, nagyon vicces!
-Hogy zavarsz össze egy Jorgenson-t? Egy kör alakú szobába viszed, és elküldöd a sarokba!
-N-nem b-bírom!-szakadtak az ikrek, és még az éjfúriás sem tudott megállni egy apró, alig hallható kuncogást. De éles szemem mindent lát!
-Micsoda mókamester!-gúnyolódott a fiú.
-Trixi, ha ilyen maradsz, lehetsz a tesóm Kőfej helyett!
-Szívd vissza!-szólt rá a testvére.
-És megint kezdődik!-mondtam unottan, és kicsit előrébb repültem a többiekhez.
-Van valamilyen úti cél?-kérdeztem.
-Nem igazán, hisz nem sok szigetet ismerünk erre. De arra mintha lenne valami!-mutatott a srác az előttünk körvonalazódó zöld szigetre.
-Jé, itt voltunk tegnap!-mondtam egyrészt Avónak, másrészt magamnak,és természetesen Hablatynak.
-Hogy érted?
-Erre jártunk, amikor értem küldted Fantát-mondtam, miközben az ölemben békésen fekvő rémre néztem.
-Á, értem. Szépnek tűnik. Banda, leszállunk!-szólt hátra.

Mindenki leérkezett, és vigyorogva figyeltem, hogy mindenki tátott szájjal bámulja a helyet.
-Ez...ez...csodálatos!
-Hűű...
-Na mi van, csak nem tetszik?-mosolyogtam.
-De, ez tényleg mesés!-válaszolta Dorci.
-Nézzünk körül!-ajánlotta Halvér izgatottan. A parton táboroztunk le, mindenki letette a csomagját egy neki tetsző helyre. Amíg az ikrek kiveszekedték magukat egy két négyzetméteres alvóhelyért, én ettem egy szendvicset.
-Az micsoda?-bökött a fejével az ételre Astrid.
-Ez itt egy szalámis-sajtos szendvics. Nagyon finom, kérsz egyet?
-Miért ne?-vont vállat, és adtam neki egy agyoncsomagoltat. Segítettem neki lehámozni, majd be is nyomtuk az egészet.
-Ez tök jó!
-Örülök! És most mit csinálunk?-fordultam a többiek felé.
-Járjuk körbe a szigetet!-Hablaty.
-Keressünk új sárkányfajt!-Halvér.
-Robbantsunk!-ikrek.
-Oké, oké!-állította le a bandafőnök az utolsó választ hallva.-Talán inkább nézzünk körül.
Ebben mindenki egyet értett. Igazából nem bánom, hogy megosztom a helyet a barátaimmal, így kétszer olyan jó móka :D

Elsétálgattunk a parton, majd lassan beljebb is mentünk a szigeten. Egy kis idő után elértük a vízesést is, ami épp oly gyönyörű volt, mint amikor utoljára láttam.
A vikingek fenn élnek északon, de a forróság egyszerűen elviselhetetlen volt. De bolond vagyok! Hisz dél felé jöttünk...Szívesen megmártóztam volna a hűs tavacskában, ahová a folyás vezet, de nem hiszem, hogy a barátaim értékelték volna. Dorcira néztem, akinek egy percig tartott, míg észrevettem, hogy nagy szemekkel bámulok, aztán a tekintetemet a víz felé fordítottam utalva ezzel a vágyamra. hevesen bólogatott.
-Nincs melegetek?-kérdezte a lány az egyébként vörös arcú, lihegő társaságtól.
-Dehogy nincs! Nem tudom, mennyit jöttünk, de Hibbanton sokkal kellemesebb az idő!-törölte meg a homlokát Astrid.
-Még ez is hidegebb Magyarországhoz képest. De már megszoktam a viking klímát. Nincs kedvetek úszni egyet?-mutattam a kínálkozó lehetőség felé. Több se kellett a csapatnak, mintha csak erre vártak volna, ledobták a sisakjukat (már akinek volt), és már bele is csapódtak a tóba.
-Ez gyorsan ment!-kuncogtam, majd szaladni kezdtem én is közéjük.-JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!-kiáltottam, ahogy megérkeztem. Az első gondolatom az volt, hogy én most innen kiugrok, mert nagyon hideg, de aztán lassan megszoktam a vizet.
-Na, jössz már?!-szóltam ki Hablatynak, aki épp Fogatlannal "veszekedett" valamin. Válasz nem is érkezett.
Felnevettem. Ez után következtek a sárkányok...hát...örülök, hogy nem haltam meg, amikor a kéttonnás gyíkok becsapódtak...
-De *köp* gonosz vagy!-fröcsköltem le Avokádót.
Meg mertem volna esküdni rá, hogy szó szerint kinevet, de inkább nem firtattam a dolgot.
-Na, mi van, te mihaszna hüllő, csak nem eszedbe jutottam?!-nézett Fogatlanra Hablaty, miközben az pimaszul megöntözte a gazdáját. Mindenkiből kitört a nevetés.
-Na, szerencséd, hogy most meg tudod mosni a fejed, mert ez már nyálfürdő!
-Phh, nekem mondod?
Egy kis idő után gondoltam, elégtételt veszek Takonypócon. Cinkosan Astridra kacsintottam, majd amíg az lefoglalta, én a fiú mögé úsztam. Közben Avó is csatlakozott hozzám, a víz alatt pedig felborította a szerencsétlent. Miközben én a nevetéstől, ő más miatt fuldoklott, de sebaj...
Lepacsiztam Astriddal, majd kerestem a következő áldozatomat...
Órákig voltunk ott, elkönyveltük, hogy az első nap ezzel fog eltelni. Délután, amikor már eléggé kezdett lehűlni az idő, akkor vánszorogtunk vissza remegve, szipogva, vacogva a partra, hogy mindenki keressen egy jó meleg pokrócot.
-Ez akkor i-is király volt!-mondtam, ahogy leültem.
-Egyet értek!-mutattam fel Halvér a hüvelykujját. Megkértem a drága sárkányomat, hogy melegítsen egy kicsit, ami a másik Szörnyennagyosnak is meghozta az ihletet. Eltátogott egy "köszi"-t, mire legyintettem. Ezt mondom nektek...van egy rendes Takony, és egy már nem annyira az...és még mindig nem tudok napirendre térni felette.
-Na, ha már így túljártatok az eszünkön, akkor igazán elmehetnétek fát gyűjteni éjszakára!-mondta Hablaty unott ábrázattal, mire hatalmas életkedvvel felugrottam.
-Lesz tábortűz?
-Ez most milyen kérdés? Valaminek világítania kell, és...
-Takonypóc, gyerünk!-szaladtam be az erdőbe, mire ő értetlenül utánam jött. Külön úton mentünk, Odin óvjon attól, hogy én vele gyűjtsek. Találtam jó néhány gallyat, és nagyobb fadarabot, de pechemre segítségem nem volt, így egy kisebb darab kötéllel összeerősítettem a kupacot, és megindultam visszafele. Hirtelen azonban megálltam: olyan érzésem támadt, mintha nem lennék egyedül...
-T-takonypóc?-kérdeztem félhangosan.
Ugyan, biztos csak ő szórakozik!
-Háh, Trixi, én nyertem!-hangzott a fiú hangja már messziről, ahogy a táborhoz közelítettem. Levettem a tüzelőt a vállamról, és ledobtam a földre.
-Nem igazán fair, hogy ijesztgetni próbálsz munka közben!
Furcsa képpel oldalra fordította a fejét.
-Ne vágj ilyen pofát, mert pontosan tudom, hogy te voltál!
-Ömm...Trixi...Takony már percek óta ott van...-szólt közbe Dan.
-Hogy?
-Én aztán nem ijesztgettelek, ezt sértésnek veszem! Fogadd el, hogy vesztettél!-ment arrébb büszke fejtartással. De bezzeg én több fát hoztam...
-Mi lenne, ha inkább ennénk valamit? Magam részéről eléggé jó ötlet lenne...
-Én már kidolgoztam magam-mentem a helyemre dühösen. Akkor is benne van a keze! De...ha mégsem Takony volt...akkor ki? 
Megráztam a fejem. Ez nem az a helyzet, amikor veszélyben lehetek a sárkánymentés miatt, épp vakációzok!
Már sokkal nyugodtabban kifújtam a levegőt. Úgy tűnik, ez a gondolkodási ciklus a másodperc töredékéig tartott, mert Hablaty épp ekkor folytatta:
-Tudom, nem is rátok gondoltam. Na, gyerünk, banda!-indultak meg a sárkányaikkal.
-Na, mi van, csak nem vesztettünk?-gúnyolódott a srác. Csikorgattam a fogamat, és melegen ajánlottam neki gondolatban, hogy ne provokáljon, mert azt megemlegeti.
-Most meg meghunyászkodunk? Nem is szólunk semmit a szégyentől? Háh! De itt van Takonypóc, a győztes!
-Fejezd be...-morogtam.
-Vagy?
-Vagy a te fejeden fogok tüzet gyújtani!-mérgelődtem, és mivel jobb dolgom nem volt, és nem akartam ezt tovább hallgatni, nekiálltam a tábortűznek. Mikorra a vacsora megérkezett, én már régen kész letten, és bámultam a fényébe.
-Úgy látom valaki hasznossá is tette magát-mondta a vezetőnk.
-Hát, az a valaki már nem tudta elviselni a másik valakit!-tettem csípőre a kezem, majd leültem, hogy megsüssem az ételt. Ilyenkor jött jól a nyárs, amire mindenki felhúzta a neki kellő mennyiségű halat, és sütögetni kezdtünk. Igazán hangulatos volt az egész, ahogy egyre sötétedett minden.
-Ez a nyaralás tök jó ötlet volt!-szólalt meg Dan.
-Már kijárt...sokat dolgoztunk mostanában-mondta Hablaty, mire a sárkányok helyeslő hangokat adtak ki.
-Úgy látom, egyet értenek!-mosolyogtam. Avokádó azonban hirtelen felkapta a fejét, és morogni kezdett.
-Mi a baj, kislány?-szaladtam oda hozzá. Végigsimogattam a fejét nyugtatásképp.
Ő is nyugtalan...valami itt nincs rendben.
-Mi a gond?-suttogtam, de hogy is válaszolhatott volna?
-Hé! Shh, nyugodj meg! Ne félj! Én is érzek valamit, de amikor a múltkor elfogott valami hasonló, találkoztam veled-mosolyogtam rá. Egy lehelettel kiadta magából a feszültséget, majd visszaheveredett a helyére.

Fél óra múlva már mindenki nagyban falatozott, a kedvenceink is megkapták az adagjukat, és közben történeteket meséltünk egymásnak.
-És aztán, hirtelen kiugrott a házból! Nagyon megijedtem, de csak anyám volt...-fejezte be a rémtörténetet Fafej.
-Anyád olyan ijesztő?-kérdeztem.
-Hát...ha nem eszem meg a káposztát...utálom a káposztát!-játszotta a hattyú halálát.
-A spenót ezerszer rosszabb-húztam el a számat a gondolatra.
-Bleah, ne is mondd!
-Na, oké csapat, ez egy nagyon jó nap volt! Holnap keresgélünk néhány új sárkányfaj után, ha benne vagytok-ajánlotta fel a féllábú.
Ásítva válaszoltam:
-Miért? Ti már aludni akartok? Én nem vagyok fáradt!
-Ez nagyon meggyőző volt, Trixi...
-Ahj, rendben...-adtam meg magam, és hálózsákomhoz kúsztam.
-Jó éjt mindenkinek!-mondtam, ahogy nyakig felhúztam.
-Jó éjt!-visszhangzott.
-Tudsz róla, hogy úgy nézel ki, mint egy nagy lila múmia?-kuncogott fel Dóri, ahogy a tőlem egy méterre lévő sajátjába mászott bele.
-Én sárgaként nem beszélnék!-fordultam meg, majd lassan álomba szenderültem.

Nem nagyon jött nekem össze az alvás, ugyanis szerintem egy-két óra múlva fel is ébredtem. Megpróbáltam visszatérni az álmatlanságot megelőző időszakhoz, de nem ment. Nem volt telihold, így nem értettem saját magamat. Végignéztem a csapaton (a parázs még fénylett, így láttam), ám két viking hiányzott. Hol van Hablaty és Astrid?! Mi történhetett velük? Hhj ne, mi van, ha tényleg itt volt valaki, és...
-Hihetetlen, hogy belementél ebbe. Mi történt veled?-hallottam meg Astrid hangját.
Felkaptam a fejem, és keresni kezdtem őket. Két ülő figura volt a part szélén, ültek, egész közel egymáshoz, és beszélgettek. Ki tudtam venni őket, és azt hittem, hogy dobok egy hátast tőle.
-Júúújj!-ugrottam egyet, de igyekeztem csendben maradni.
Esti romantikus cseverészés? Nagy bajban, vagy Mr. Haddock! Holnap mindent ki fogok szedni belőled ;D
Rossz szokásom a kíváncsiság. Füleltem, de semmi olyanról nem esett szó köztük, amiből arra következtethettem volna, hogy titokban zajlik valami a gerlepár között. De azért meg kell hagyni, nagyon aranyosak voltak! :)

Ám ahogy így hallgatóztam, valami megütötte a fülem. Az egyik bokor megrázkódott, nekem pedig kénytelen-kelletlen arra szegeződött a tekintetem. Szerencsére elég messze voltam Hablatytól és Astridtól ahhoz, hogy ők csak egymásra figyeljenek.
Most már tudni akarom, mi ez!
Lopakodva bemasíroztam az erdőbe. fogalmam sincs, mi lehet ez: talán egy sárkány, vagy éppen egy csapdász talált rám, de valami van itt. Lefékeztem, mert lépteket hallottam valahonnan...emberi lépteket. Meglapultam egy fa mögött, és onnan leskelődtem. Előttem tiszta volt a terep, így ismét meg akartam indulni, de hirtelen éreztem, ahogy két kéz tekeredik a szám köré. Próbáltam sikítani, rúgkapálni, lábon rúgni az illetőt, aki éppen lefogott, talán el is akar rabolni, de nem jött össze.
-Ha nem fed a csuklya, már nem vagy olyan szívós, nem igaz?-súgta a fülemhez hajolva. Felismerve a hangot egy erősebb próbálkozással letéptem magamról.
-Eret!-néztem vele farkasszemet.-Mit akarsz?!-vettem fel a lehető leggyilkosabb arcot.
-Én ugyan semmit. Csak egy üzenetet hoztam.
-Mifélét?-rántottam elő a fegyverem.
-Nyugi, kiscsaj, megmondtam, hogy nem harcolni jöttem!
-Akkor add át az üzeneted, és húzz innen!-köptem elé a fűbe.
-De harcias valaki...csak nem rejtegetsz valakit? Netán valakiket?
-Semmi közöd hozzá!-sziszegtem.
-Te tudod. Drákó egy igen fair ajánlatot tartogat a számodra.
-Na, halljuk-mondtam unottan.
-Ha feladod magad, elengedjük a kis barátnődet...és talán élve megússza.
-Hogy?-pislogtam egyet.-Milyen barátnőmet...?
-A szöszit. Jobb ha egyedül jössz, még a végén megkeressük a szigetedet...-mondta pimaszul.-Na meg a kis barátaidat...
Nem igazán tudtam, mi történhetett. Nagy levegőt vettem, és igyekeztem nem felrobbanni.
-Átadtad az üzenetet. Most tűnj innen!
-Vagy?-kérdezte kihívóan.
-Vagy eret vágok!-morogtam dühösen.
-Hé-hé! Nem kell a tettlegesség...már itt sem vagyok. Ja, és csak, hogy tudd...-hajolt vészesen közel hozzám, de nem ijedtem meg tőle-...két napot kapsz!-mondta, majd elrohant.
Nagy levegőket vettem, és nekidőltem a fának. Követtem, és láttam, ahogy felszáll a Gyilkos 2-re, és elhajóznak. Ők nem vehettek észre engem, csak fordítva. Ezek után visszarohantam a táborba, és halálfélelmek közepette próbáltam elaludni.
Tudnom kell, mi van Willow-val!

2016. július 24., vasárnap

Ha van kedvetek...

Sziasztok!
Sajnálom a részkésést, ezzel viszont a kedves Kledirnt vádoljátok, teljesen lekötött a cseverészés vele :) Remélhetőleg holnap kinn lesz az új rész. Addig is, beharangozni valóm van: kezdtünk egy új blogot a fenn említett bloggerinával közösen, ha van kedvetek, nézzetek be. Itt a linkecske: sarkanyokbarlangja.blogsot.hu

Már készül az első cikk. Köszönöm, és sziasztok! :D

2016. július 16., szombat

56.rész-Tervek, és könyörgések



-EZAZZ!!!-kiáltottam fel, ahogy megpördültünk a levegőben.
Azon a délelőttön szárnyalni támadt kedvünk. Még a hajnali órákban indultunk, de nem tudtunk betelni a szabadsággal. Csak én, és az én hűséges sárkányom.

"Amikor hív a hideg szél,
És az ég tiszta, és napos,
A hegyek dalolnak, szólítanak, és
Kivezetnek engem a fénybe.
Lovagolni fogok,
Repülni fogok,
Kergetem a szelet, 
És megérintem az eget.
Repülni fogok,
Kergetem a szelet,
És megérintem az eget!"

Olyan jó érzés volt bennem. A szél az arcomba fújt, és vadul kócolta a hajamat. Számomra ez volt a legjobb időtöltés mind közül: a repülés. Most, hogy nem kell mindig attól tartanom, hogy támad valaki, igazán nyugalomban telnek a napjaim. 
Az elmúlt héten (amikor Dárda nem igényelte az ápolónőjét) dolgoztam valamin, amiről senkinek sem szóltam: egy röppályán a Kristály-szigeten. Ez egyfajta meglepetés volt tőlem Dorci számára, aki nemsoká sárkánylovas lesz. Kíváncsi vagyok a véleményre.

-Nézzünk szét arra!-mutattam egyenesen előre, ahol egy szigetet pillantottam meg. Első látásra gyönyörű volt, zöld erdővel, és homokos parttal. Arrébb még hegyek is magasodtak. Lassan leszálltunk ott, ahol a fák kezdődnek.
-Nem is rossz. Ezt a többieknek is látniuk kéne!-mondtam boldogan. A ruhámból elővettem a térképem, és nagyjából besaccoltam, hol lehetünk. Dél felé jártunk, ahol eddig még nem volt sok azokból a helyekből, amivel már kibővítettük a szigetvilág rajzát.
Elkezdtem rajzolni (ami köztudottan NEM az erősségem).
-Ahj, ez nem is így néz ki! Igazán meg kéne kérnem Hablatyot, vagy Halvért, hogy tanítson-morogtam magamban.
"Mi a baj?"
-Az, hogy...á, na végre! Szerinted kilátszik, hogy ez egy sziget, vagy inkább egy furcsa madárra hasonlít?-vettem fel a papírt, és néztem meg közelebbről.
"Egy madárra."
-Tényleg? Köszönöm szépen a bókot!-tettem karba a kezem.
"De egy szép madárra!"
-Hmm...mindjárt más-mosolyogtam.
Ahogy végeztem, elkezdtük körüljárni a szigetet. Amin megakadt a szemem, az egy vízesés volt. Elég tisztának tűnt, és egy kis tavacskában ért véget. Mindketten ittunk egy keveset, és a kulacsomat is megtöltöttem. 
-Ez lehetne a titkos helyünk!
-Roarr!-morogta, ami annyit tesz: "Benne vagyok!"
Nagyjából bejártuk a terepet, mikor lihegés csapta meg a fülemet. Hátranéztem, és egy ismerős Rettenetes rémet pillantottam meg.
-Fanta? Hát te? Csak nem levelet hoztál?-kérdeztem a kis jövevénytől, aki látszólag nagyon el volt fáradva. Ahogy elért engem, bele is esett a karjaimba.
-Mi az, kispajtás?-vakargattam meg a hasát, mire kinyújtóztatta a mancsait. 
Na igen...mostanában elég sokszor kellett igénybe vennünk a rémeink munkáját, hogy megtaláljuk egymást.
Levettem róla a pergament, és kibontottam:

"Szia Trixi!
Jó lenne, ha szíveskednél visszafáradni Hibbantra, elkélne egy kis segítség.
Utóirat: Siess, a csapat kezd kikészíteni!
                                                                              Hablaty"

-Annyira szeretlek titeket -.-" 
A másik szokványos dolog manapság az, hogy Hablatyot kikészítik a bandatagok. Hol ez nem jó, hol az, meg ilyesmi. 
Felpattantam a nyeregbe, és visszafelé vettük az irányt.
-Pedig még el se neveztük ezt a helyet...nem baj, majd legközelebb!
Körülbelül fél óra múlva értük el az arénát, ahonnan már messziről kiáltozásokat hallottam. 
-Mi van itt?-repültünk be. 
-Végre, hogy itt vagy, Trixi! Hablaty azt hiszi, hogy csak mert betanított egy Éjfúriát, ő a nagymenő!-panaszkodott Takony.
-Ahj! Ez nem igaz! Nem vagyok 'nagymenő'!
Megcsóváltam a fejem.
-Mégis miben nincs egyetértés?-kérdeztem.
-Ha szabad-kezdte Hal-Takonypóc nem akarja kivenni a részét a munkából.
-Még szép, hogy nem! Egyfolytában csak dolgoztatni akar bennünket!-tiltakozott.
-Takonypóc, ez nagyon fontos. Egy új lovast kell befogadnunk, és ennek meg kell adni a módját.
-Ó, igen? Mégis ki tett téged vezetővé?
-Mi voltunk...-mondta Astrid helyette.
-És mégis miért?-tette fel, ami már igazán felhúzott mindenkit, így kapott is tőlünk egy-két csúnya pillantást.
-Oké, ennek nem volt semmi értelme-látta be.-De akkor sem kéne ugráltatni bennünket!
-U-ugráltatni?-nézett nagyot a fiú.
Nem hiszem el, hogy ezt csinálom!  
-*sóhaj* Takonypóc, ha szépen megkérlek, képes lennél együttműködni?-léptem oda hozzá.

Láttam, hogy ez gondolkodóba ejtette egy kicsit.
-Ömm...
-Légy szíves! A legjobb barátnőm beavatásáról van szó, és sosem bocsátanám meg, ha azért nem sikerülne, mert nincs meg az összhang-mondtam halál komolyan. Közben végigtekintettem a társaságon, akik vagy egyetértően, vagy mosolyogva, vagy éppen (az ikrekre vonatkozóan) nem néztek sehogy.
-Oké...
-Köszönöm.
-Remek!-csapta össze a tenyerét Astrid.-Akkor VÉGRE elkezdhetnénk a tervek megbeszélését.

Furcsa nekem Takonypóc...van két oldala. Az egyik ez a 'bizonyos' kibírhatatlan, de a másik egy együttérző, és normális. És én a másodikat bírom, az elsőtől a falra mászok. De láttam, hogy a rendes oldalát is megmutatja, vagy legalábbis próbálja. Nem tudok kiigazodni rajta. Na mindegy...

-Jó. Mint mindenkinek, itt tartjuk majd az arénában a beavatását. A 'jelvényét' már elkezdtem, és ha így haladunk, pár napon belül kész is lesz-kezdte a féllábú fiú.
-Ez jó hír.
-Trixi, te állsz hozzá a legközelebb. Valahogy el kell vonnunk a figyelmét aznap is, meg addig, amíg tart a tervezés is.
-Igen, tudom. Valójában van pár ötletem rá, de egyedül nem tudom csinálni. Rájönne.
-Igaza van-helyeselt Hal.
-Hát, akkor majd váltogatjuk a szerepet. Egyébként hol van most?-szegezte nekem Hablaty a kérdést.
-Ha jól tudom, az öccsére vigyáz-válaszoltam.
-Á, értem.

Egy ideig beszéltünk még erről-arról, majd Hablaty kiadta, hogy takarítsuk ki az arénát, majd elrepült Fogatlanon, hogy segítsen az apjának, mert valami gond akadt a faluban.
-Nem hiszem el! Miért ad nekünk ilyen munkát?!-dobta el a seprűt Kőfej.
-Ez kínzás!-tette ugyanazt Fa.
-Csak azért is!-engedte el Dan is, aki nem rég érkezett csak meg.
-Na jó, benne vagyok!-követtem a példájukat nevetve, majd sorban mindenki.-De azért el kell végeznünk a munkát!
-Olyan vagy, mint Hablaty!-gúnyolódott Takonypóc.
-Szívd vissza!-trappoltam oda hozzá.
-Nem fogom!-öltötte rám a nyelvét.
-Dehogyisnem!
-Úúú, de romantikus!-szólalt meg az ikerpár.
-Ó, igen? És az romantikus lesz, amikor titeket foglak felmosórongynak használni?!
Erre mindkettő csendben maradt, és a többiekkel felnevettem.
-És ha már ilyen szép csend lett, dobjuk fel egy kicsit ezt a takarítást!-vigyorodtam el.
-Ó, ismerem ezt a nézést!-mondta a Jorgenson fiú. Általában mi ketten voltunk azok, akik versenyt kezdeményeztek, hát...MINDENBŐL.
-És mégis hogy?-kérdezte Astrid, aki úgy tűnt, benne van a mókában.
Amíg a többiek épp a részletekről fecsegtek, addig én elővettem a telefonomat, meg a hangszórómat, és csatlakoztattam őket.
-Perzseljük meg egy kis zenével!-mosolyogtam, majd benyomtam egy jó gyors számot. Aztán mindenki kapott egy részeleget a helyből.

-Aki a leghamarabb végez, az a nyertes!
-VUHÚÚÚÚÚ!!! BULI VAN, GYEREKEK!!!!-kezdett el Fafej villámgyorsasággal söpörni.
-HÉÉÉ!!!-kiáltottunk utána, és mi is belelendültünk a dologba. Egy régi ketrec volt az enyém, ahol régen a Gronkeleket tartották. Felhúztam a kart, majd berohantam és elkezdtem leszedni a pókhálókat, amik időközben szépen benőtték ezeket a "kőszobákat". Azzal hamar végeztem, és fél szemmel azt figyeltem, ki mit csinál éppen, és majdnem leesett, az állam, amikor az egész csapat úgy sikált, mintha hirtelen az vált volna a legjobb időtöltéssé a világon.
Ó, Hablaty igazán el lesz ragadtatva :)
-Siess, Trix! Még a végén beelőz valaki!-kiáltott nekem Kőfej az aréna másik feléből.
-Kösz a tippet!-cipeltem be egy vödör vizet, meg a szivacsot, és magamban dúdoltam az épp benn lévő dalt.
Jó a sárkányainknak!
Szabadon elmehettek erre az időre, gondolom Avokádó Kampóval van, a többieket meg nem tudom.
Megvizeztem a szivacsot, és elkezdtem lemosni a ketrec oldalát. Hát, ami onnan lejött, az nem volt kispályás...
Körülbelül fél óra alatt mind a három oldal meglett, és az ajtó is félig. Ne kérdezzétek, hogy csináltam, pedig a szobám takarítását is képes vagyok órákig elhúzni...
-Jobb, ha belehúztok, mert nekem csak pár perc!-ösztönöztem gyorsaságra a csapatot valójában csak azért, hogy hamar végezzük. Akkor állított be Dorci.
-Hát itt meg mi folyik?-nézett végig a társaságon.
-Gyere ide, elmondom!-szóltam neki. levette a válláról a táskát, és szó nélkül elvette a másik szivacsot.
-Hablaty megkért minket, hogy takarítsunk, és...most megtapsolhatsz!
-Brávó!-csapta össze a tenyerét.
-Köszönöm :D

Egy jó tíz perc múlva egyszerre futott mindenki középre a vödrével.
-Én leszek az első!
-Nem, mert én!
-Nem ér!
Addig lökdöstük egymást, hogy Takonypóc hasra esett.
-Ömm...te most elestél?-kérdeztem közelebb lépve hozzá.
-Mi? Dehogy! Csak...csak a padlónak kellett egy ölelés!
-Akkor miért sírsz?-kérdezte Dorci.
-Ez...most egy nagyon megható pillanat!-feküdt még mindig.
Mindenki hangosan nevetett, és felhúztuk a földről.

Pár perc múlva megérkezett Hablaty.
-Nem hiszitek el! Suttogó Halál járatokra panaszkodtak a falubeliek, és nem is volt ott semmi! Áh, én ezt nem...Wáó!-nézett végig a csillogó arénán a fiú.-Ezt...ezt hogy csináltátok?!
-Összedolgoztunk!-kacsintottam rájuk.
-Igen...
-Na jó, versenyeztünk!-adta meg magát Halvér.
-Igen...
-Ja, úgy volt...
-Mi tagadás...-húztam be a nyakam.
-Srácok...büszke vagyok rátok! Ilyen szépen még sosem festett a suli!
-Komolyan?-ugrottam egyet örömömben.
-Hát...igen! Igaz, hogy a takarítás nem verseny, de...őszintén, ki vette még rá az ikreket is arra, hogy dolgozzanak?!
Mindenki ellépett, csak én és Takony maradtunk ott.
-Hát...azt hiszem ez a kettőnk ötlete volt-mondtam.
-Komolyan, Takonypóc?
Vállba böktem a fiút.
-Ömm...igen. DE akkor is azt gondolom, hogy agyonhajszolsz minket!
-D-de miért? Egy sárkánylovasnak feladatai vannak, amiket...
-Ne haragudj, Hablaty, de valamilyen szinten igaza van.
-Mi?!
-Sok volt a munka mostanában, ideje lenne egy kis pihenésnek-helyeselt Dorci. Ha nem is a saját avatójából, de a sziget körüli feladatokból jócskán kivette a részét.
-Nem azt mondom, hogy azt csinálod, mint egy hajcsár. Egyszerűen fáradtak vagyunk!
A fiú lehajtotta a fejét, és láttam, hogy erősen gondolkodik.
-Csak néhány napig!-szállt be Astrid is, ami megadta a löketet.
-Tényleg túlzásba vittem. Sajnálom, srácok. Rossz vezető vagyok...
-MI?!-mentem mellé, és a vállára tettem a kezem.-Ez nem igaz! Te egy fantasztikus főnök vagy, és leszel is majd egyszer. Igen, kicsit messzire mentél, de mindenki vét hibákat, nem, srácok?
-De...
-Akkor? Mehetünk?-kérdezte Hablaty.
-Hová?-kérdeztük egyszerre.
-Egy kicsit lazítani.
 Mindenki az arcához kapott, és ujjongani kezdett.
-Komolyan?
-Halál komoly-válaszolt.-Gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, hogy erősödjön a csapatszellem egy kicsit...
-Ezazz!
-Király!
-Atom!
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Holnap hajnal megfelel?

Nem tudom a többiek véleményét, de szerintem Hablaty igenis nagyon jó vezérünk. Talán néha kicsit szigorú, de össze akar tartani minket, és erre büszkének kell lennünk. Egyszer még nagy törzsfő lesz belőle! De ezt nem mondanám meg neki, mert teljesen kiakadna :P

A végszó után mindenki elment pakolni, persze miután megtaláltuk egy szomszédos szigeten a csellengő sárkányainkat.
-Avó, megyünk nyaralni!!!!!-öleltem át a nyakát.
"Az meg mi?"
-Majd meglátod, gyere, sietnünk kell!

Felpattantam rá, majd Magyarország felé siettünk.

"Lovagolni fogok,
Repülni fogok,
Kergetem a szelet, 
És megérintem az eget.
Repülni fogok,
Kergetem a szelet,
És megérintem az eget!"



UI: Tudom, elég furcsa vagyok :D Van, hogy egy hétig nem jelentkezek, aztán meg (összeszámolva) ma ez a negyedik cikk. remélem tetszett nektek. Sziasztok! 

Vigo

Sziasztok vikingek!
Ünnepélyesen bejelentem, hogy készülőben van a kövi rész, megkísérelek nektek összehozni egy-két nyaralós részt :D
De amíg összeszedem a gondolatokat ebben a hideg időben, addig is itt van Vigo Grimborn jellemzése:


Vigo egy elvetemült, mindenre elszánt sárkányvadász. Rendkívül gonosz, aljas, de ezek ellenére midig megőrzi a hidegvérét. Drákó egyik jobbkeze, mindig az elsők között értesül a hírekről. Hajói más jelet viselnek, mint a jól ismertek, de valójában rokoni kapcsolatban áll a Vérdungokkal, ami még gondokat fog okozni. Hihetetlenül gyorsan kiszúrja, ha valakinek rejtegetnivalója van, éppen ezért veszélyes. Az árulóknak nem kegyelmez, ha kell, az embereit küldi rájuk, hogy végezzenek vele. Terveit furcsa (és kissé gyerekes) módon bábukkal szemlélteti, és halálos kalandok sokasága várja azokat, akik a rejtvényeit akarják megfejteni. Van egy bátyja, Rychon (vagy Ryker), akit szeret, legalábbis a világ ezt gondolja. De mégis mekkora versengés lehet két testvér közzt a hatalomért?
Tud valamit, amit a családján és a csapdászokon kívül senki. Valamiért keresi, kergeti a főhősünket, és elárulom, nem a sárkánya miatt.
De mi az a titok? Mi az, hogy Holgerson? Trixinek sikerül megtudnia, vagy ez a gyilkos játszma lesz a veszte?



Na, most gondolom rátok ijesztettem :D
Nagyon várom már ezeket a részeket (főleg az elkövetkező évadokban lesznek), és ahogy eddig elterveztem (olyan szinten belemerültem, hogy a legeslegesleges-legvégét is kitaláltam XD) lesz egy új karakter is a következő évadban.
Sajnálom, ha a mostani részek nem a legizgalmasabbak, az a baj, hogy az agyam átállt ezekre a harcos részekre, és ilyenek már nem igazán lesznek ebben a hat epizódban. (Itt egy kicsit füllentettem), de remélem, hogy a nyaralósdi tetszeni fog :)

Sziasztok!

2016. július 10., vasárnap

55.rész-Nyeregbe!

Fél éjjel gondolkodtam a tervemen a lovassá avatás ügyében. Már megvolt az ötletem, mikor legyen, de először meg kéne oldani ezt a Széldárda-ügyet...
Hmm...ez olyan titkos ügynökösen hangzott!
Na jó, látszik, hogy nem aludtam ki magam...


Reggel felébredtem, elvégeztem a dolgomat, utána felvettem Dan-t Avokádóval, majd irány Hibbant-sziget. A sikló most is az Arénában volt, ahogy a csapat nagy része is.
-Hogy van?-kérdeztük egyszerre a fiúval, amikor megérkeztünk.
-Hát...már nincs olyan rossz bőrben, hála a csodakencédnek-jött felénk Hablaty.
-Jó tudni, hogy hatott-sóhajtottam.
-És a szigetbeliek gyűjtöttek még gyógyfüveket, csak van egy kis bökkenő-vakarta meg a tarkóját Halvér.
-Hogy Fogatlanból csak egy van-válaszoltam.
-Pontosan...jó lenne, ha ismernénk másik Éjfúriát, nagyon jól jönne a nyála.
Bólintottam, és félrevonultam egy darabig. Ha odaadom a többi nálam lévő üvegcsét is, akkor el kell majd mennem Willowhoz...mondhatom azt, hogy régebben fejtem le, végül is eddig Sugárét használtuk!
-Nálam van még néhány adag nyál-mentem a nyeregtáskához, és elővettem. Felmutattam, majd odavittem Halnak.-Viszont ezekben nincsen semmilyen növény.
-De jó! De mégis honnan?-nézett rám elképedve a féllábú barátom.
-Még régebben kértem a sárkányodtól ilyen alkalmakra-válaszoltam, és vállat rántottam.
-Legalább egyikőnk felkészült-sóhajtott, majd az ikrek felé nézett, akik hol értelmetlen vigyorral bambultak, vagy összefejeltek.
-Mit csináltak?-súgtam oda neki.
-Böffnek és Töffnek adták az összes sárkányfüvüket!-láttam, ahogy a Cipzárhát nos...hogy szépen fogalmazzak, eléggé érdekesen viselkedett.
-Inkább nem mondok semmit-kuncogtam magamban. Őrültek, de bírom őket.
Észre sem vettem, hogy Dan már Széldárdával van. Tényleg nagyon jónak tűnt a kapcsolatuk. Aztán a figyelmem Hablatyra terelődött, aki eléggé el volt mélyülve. "Integettem" az arca előtt, mire majdnem felugrott.
-I-itt vagyok!
-Oké, csak elbambultál egy kicsit-vigyorogtam rá. Áh, nem hinném, hogy Astridot bámulta, aki pont akkor lépett be :P
-Biztos...
-Mikor tud majd repülni a kis barátunk?-mutattam a siklóra.
-Hmm...-vakargatta nem létező bajszát.-Ha engem kérdezel, akkor úgy egy hét.
-Igen, téged kérdezlek, ha nem tűnt volna fel, és kösz-mondtam pimaszul, majd elmentem ellenőrizni a gyógyszert.

Így teltek a napok mostanában. Szinte már rutin volt, hogy mikor kell felvenni Dan-t, aki még mindig fél a repüléstől. Szerencsénkre (vagy inkább az övére) nem kotyogott el semmit, így a titkunk biztonságban van. Rengeteg kérdést kapok tőle a sárkányokat, na meg a srácokat illetően, de megértem, hogy kíváncsi. A skacok kezdik megkedvelni, legalábbis úgy érzem. Azóta sem mentem vissza Valkához és az unokahúgához, azt hiszem, kijár egy kis pihenés. Pihenés...nem is hangzik rosszul...már ha a vikingeknél létezik olyan...
Lassan eltelt az a hét nap. Széldárda egyre elevenebb és nagyobb életkedvű lett. Mára tartogattunk Hablattyal valami igazán merészet: megreptetjük. De nem én, nem is ő, az ikrek meg végképp nem, vagyis maga a "gazdája".

Aznap ugyanúgy az arénában voltunk. Széldárdát indultunk sétáltatni a falu körül. Egy ideig egy apró kötelet kötöttünk a szárnyára, hogy tudja, merre tartson, de már hozzászokott, hogy kövessen minket. Nem csalódtam benne: igazán ügyes sárkány volt.
-Gyere, pajtás!-szólt neki Dan, mire a sikló odasietett hozzá, és megnyalta.
-Széldárda, ne! Ül!
Felnevettem, majd végre elindult a "menet". A Nagyterem előtt, a kovácsműhelytől nem messze, és a házunk közelében sétálgattunk, hogy ezzel is erősödjenek a sárkány izmai.
Még jó, hogy Valka sok ilyenre megtanított!
Valójában a tervről csak én és a Haddock-fiú tudott, így néhányan értetlenek voltak, amikor a falu egy távolabbi szirtjéhez vezettük őket.
-Hová megyünk? Erre nem is voltunk eddig!-szólalt meg Fa.
-Ja, ez nagyon nem baró!-helyeselt a testvére.
-Jajj, ugyan már, Trixi vezet minket!-legyintett Takonypóc, én pedig gondolatban fejbe vágtam magam. Hablaty oldalba lökött, amit vissza is kapott tőlem.
-Na meg Hablaty-tette hozzá Astrid, amitől elvigyorodtam.-És higgyétek el, hogy nem csalnak minket rossz helyre.
-Nyilván nem-néztem hátra.-Nem vagyunk ellenségek.
-Tényleg?-hallottam megint egy bizonyos Jorgenson hangot.
-Legalábbis a többséggel.
Ahogy elértünk oda, levettem a kezem a sárkány szárnyáról.
-Kész vagy, nagyfiú?-súgtam oda neki, mire morrant egyet. Lehet, hogy sejti a következő eseményeket.
-Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy repüljön-kezdte Hablaty.
-Ó, így már mindjárt más!-mosolygott Astrid, és Halvér összecsapta a tenyerét.
-Re-repülni?!
-Aha. És te fogsz vele menni!
-MI?! De én még Avokádón sem tudok...én még nem repültem egyedül!
-Majd most fogsz!-mondtam félvállról, majd elővettem a nyerget Avó táskájából.
-Wáó...-nézett nagyot, amíg én ráoperáltam a siklóra.-Na, milyen?-kérdeztem a többiektől.
-Jól néz ki!-tartotta fel Dorci a hüvelykujját.
-Együtt kell megtennetek ezt a repülő-kört. Csak egy kicsit.
-D-de én...
-Ne próbáld kihúzni magad! Ez most nagyon fontos...Újra használnia kell a szárnyait, különben...bajok lesznek!-pirítottam rá a fiúra, aki nagyot nyelt.
-Rendben, érte megteszem. De, mégis hogyan?
A sikló lehajolt, és felpakoltuk a hátára a srácot.
-Ez megvan. Kapaszkodj a szarvába! Igen, úgy. Az elején mondogasd neki, merre induljon, aztán már néhány mozdulatból is meg fogjátok érteni egymást-magyarázott a sárkánymester-Ha menni szeretnétek, Trixivel megoldjuk-fordult a többiekhez.
-Ki nem hagyom, ahogy pofára esik!-nevetett fel Kő, mire kapott tőlem egy gyilkos pillantást.
-Tudod, ez nem igazán segít-mondtam.
Mi is felszálltunk a sárkányainkra, és lassan felszálltunk. A fiú megkapaszkodott, így nem kellett aggódnunk, hogy esetleg baja esik. Egy helyben voltak.
-Jó. Én is itt tanultam meg repülni-mosolygott Hablaty, ahogy végignézett a sziklaoszlopokon, ahol először szlalomoztak Fogatlannal.
-Először csak lassan, be kell járatni az ízületeit. Ja, és bízz benne!-mondtam bátorítóan, mire bólintott.
-Mi is itt leszünk, ha kell. Akkor mehet?
Dárda (szerintem így fogom hívni :D) csapkodni kezdett a türkizzöld végtagjaival, és eléggé lassú tempóban, de repültek.
Nem saját, de szerintem a szín is nagyjából stimmel...ezt nem tudom pontosan... :)
Két oldalról körülfogtuk őket. Az látszott, hogy a gyík élvezte, de...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Nyugodj le,-szóltam rá-vagy még a végén hatással lesz rá!
-ÉN ÉRTEM, DE AKKOR IS!!!
Egész jól ment...egy darabig. Mikor Dan már azt gondolta, hogy megszokta, egy nagy sziklaoszlop közeledett feléjük.
-Ó, nenene!
-Kerüljétek ki!-mondtam.
Úgy is tettek...majdnem. Már úgy is mozdultak, amikor Dárda megijedt.
-Mi a baj?-kérdeztem a tűzhányónak szegezve a kérdést.
-Nem tudom!-kiáltottam, mert élesen lefelé kezdett siklani.
Huncut ez a gravitáció!-gondoltam egy pillanatig, de el is vetettem.
-SZÉLDÁRDA!!!-ordítottam. Mivel mellettük repültem, láttam, hogy nem a lovas volt a hibás. Valami történt.
Hablattyal gyorsan összenéztünk. Mivel a többiek sokkal messzebb voltak tőlünk, ők nem tudtak segíteni. Mindketten arra ösztönöztük a hátasainkat, hogy szintén a tenger felé induljanak.
-Ne félj, jövünk!-szóltam a fiúnak, aki végképp elvesztette kedvence felett az irányítást.
-SZÉLDÁRDA, ÁLLJ!!!-értünk be elé Avóval.-Nyugodj meg, pajtás!-mondtam neki, mire nagy levegőt vett. Lassan felé nyújtottam a kezem, és megérintettem az arcát.
-Jól van, ügyes vagy-simogattam.
-Huh...ez meleg volt!-mondta Stone.
-Menjünk ki a szárazföldre!-javasolta az Éjfúria tulajdonosa, és úgy is tettünk. Leszálltunk az egyik nagyobb oszlop tetejére. A többiek is nemsoká mellénk értek.
-Nekem úgy tűnik, hogy valami nincs rendben.
-Felszakadhattak a sebei?-kérdezte a mellettem álló Dóra.
-Nem hiszem-néztem végig az állaton.
-Vegyük le róla a nyerget!-mondta Halvér.
Észrevettem, hogy hibás a nyereg. Egy hatalmas vasdarab állt ki a hasát átfogó hámból, ami szépen bele is vágott...de nem túl mélyen.
-Hablaty...
-Jó Odin, ez meg hogy történt?!-képedt el.
-Azt nem tudom...de nem hiszem, hogy direkt csináltad volna-néztem rá komolyan.
-Soha nem bántanék egy sárkányt sem!
Lefertőtlenítettük a sebet, de az előző kijelentésem ellenére Dan egy kicsit mogorván nézett Hablayra. Ő nem csinált volna ilyet! Sosem! Igaz, hogy nálam volt, de magát a nyerget a fiú készítette...szóval ezért lehetett ez a feszültség iránta.

-Szerintem megpróbálhatjuk még egyszer. Megoldottam a hibát.
Egy jó tíz perc múlva ismét a levegőben voltunk.
-Akkor gyerünk!-bátorodott neki a páros.

Másodjára már mindketten magabiztosabbak voltak. Könnyebben vették az akadályokat, még én is megirigyeltem volna, mikor kezdő voltam a Szörnyennagyommal. Igaz, az körülbelül egy éve volt.
-Ez hihetetlen!-ámultam, mikor leírtak egy kört a magasban.
-Az...azt hiszem igazad volt vele kapcsolatban. Ilyen bizalom a hibbantiak és a sárkányok között sem mindennapi....
Erre elmosolyodtam.
-Ne nézz így!-mosolygott vissza. Már nem mentünk utánuk, csak figyeltük őket. Egy idő után úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Nem messze találtam meg őket, és épp nagyban űzték új kedvenc sportukat.
-Szép volt, pajti!-simogatta meg Dan.
-Úgy látom jól megy-tettem karba a kezem elégedetten.
-Hát...azt hiszem.
-Ne hidd, hogy megbabrálta a nyerget. Nem olyan-mondtam.
-Igazad van...eléggé bunkóság volt tőlem.
-Mindegy.
-Tudod mit? Ez...ez minden farkasnál jobb...
-Hehe, csak nem jobbak a sárkányok?-vigyorogtam.
-De...azok a legjobbak!

Aztán én és a sárkányom fogtuk magunkat, és mi is úgy tettünk, mintha egy igazán különleges alkalomból lenne a repülés.


















Sziasztok!
Sajnálom, hogy egy egész hétig tartott...rá kell jönnöm, hogyha megígérem, milyen időközönként lesz, akkor BIZTOS, hogy nem jön össze. A másik oka pedig az, hogy az összekötő részeken gondolkodtam, de már kidolgoztam őket a füzetecskémbe...remélem, hogy a következő epizód már hosszabb és élménydúsabb lesz. Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett :)
Sziasztok!

2016. július 3., vasárnap

54.rész-Így gyógyítsd a sárkányodat!

Másnap reggel siettem az erdőbe, nem, egyenlőre még nem Széldárdához.
-Szervusz, kislány!-vakargattam meg Avokádó állát, majd odaadtam neki a fejadagját. Szerencsére mindig van nálam, vagy valahol az erdőn belül eldugva egy kis élelem a sárkányaimnak.
-Neked is szia, kishaver!-simogattam meg Fantát is, aki szintén jóízűen falatozta be a halakat.
Miután mindkét hüllőnek tele lett a bendője, Hibbant-sziget felé vettük az irányt. Ahogy kiértünk a fák közül, valami nekünk csapódott, így visszaestünk a földre.
-Áú!-nyekkent valaki tőlem pár méterre, engem pedig szerencsére elkapott a Szörnyennagy rémségem.
-Külön felszállópályát kéne találnunk, nem gondolod?
-De!-állt fel Dorci, és leporolta magát.
-Egyben vagy?-kérdeztem.
-Aha, úgy látom te is.
Aztán végre sikerült elrepülnünk a szigetre. Út közben nagyokat ásítoztunk, mert múlt éjjel elég sokáig kimaradtunk.

Ahogy megpillantottuk a két szobrot, én felgyorsítottam, és a aréna felé mentünk. Le is szálltunk (mivel nem volt leengedve a vasrács). A csapat már ott volt, és éppen valami nagy tanácskozás folyt.
-Jó napot kívánok!-érkeztem le a nyeregből.
-Trixi, mi volt veled?! Nem láttalak egy egész hete!-jött oda Astrid.
-Áh, volt egy kis elintéznivalóm, semmi komoly-legyintettem egyszerűen, és erre mindenki lenyugodott.
-Már hiányoztál, Trix!-kacsintott rám Takonypóc, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy vagy hazarepülök, vagy elhányom magam. Ekkor érkezett meg a Pengeostor, és a lovasa is.
-Hablaty, segítened kell!-rohantam oda a fiúhoz kikerülve mindenkit.
-Miért tőle kérsz segítséget, itt vagyok én!-"féltékenykedett" a Jorgenson, mire csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem.
-Egy sebesült sárkány van az erdőben!
-Jó, akkor menjünk!-indult el.
-Várj...az én erdőmben!-szóltam utána.
-Ja, az már más! Akkor mihamarabb indulnunk kell!-ráncolta össze a homlokát.
-Igen, de nem jöhetnek ennyien! Szerintem jobb lenne, ha csak te meg én mennénk.
-Lehet, hogy igazad van-helyeselt Hablaty.
-Szerintem is-mondta Dóra.
-Mi?! Mégis miért?-állt közénk (szó szerint) Takony.-Miért kettesben? Há?!
-Grrr...-morogtam-mert ez most komoly!
-Hát persze! El is higgyem!-ment el durcásan.
-Hát...ez furcsa volt, mindegy! Astrid a főnök, majd jövünk!-pattant fel Fogatlanra, majd kiszálltunk az arénából, és a tenger fölött folytattuk utunkat.
-Tehát, mit kell tudnunk erről a sárkányról?-kérdezte gyanakodva. Nagyon jól tudta, hogy ha valahova egyedül akarok menni vele, akkor ott valami erősen bűzlik.
-*sóhaj* Oké, ezt nagyon eltoltam!
-Mégis mit?-kérdezte kíváncsian.
-Az egyik iskolai barátom meglátta a sárkányomat, és el kellett mondanom neki mindent.
-Odin minden egyes szál szakállára, MI VAN?!-akadt ki a srác, és megállította az Éjfúriát.
-Nem tehetek róla! De a helyzet nem ilyen rossz, nyugi, csak hagyd, hogy folytassam!-kértem, mire egy nagyot fújtatott, és bólintott.
-Nagyon jól tudod, hogy ezt titokban kell tartanunk!-indultunk meg újra.
-Igen, de nem tehettem semmit, és megtennéd, hogy végighallgatsz?! Szóval, a srác, merthogy fiú, ugyanolyan sárkányrajongó, mint én. Ráadásul talált egy sebesült sárkányt, akihez most megyünk.
-Oh...akkor ezer bocs az előbbiért. Csak tudod, hogy...
-Hidd el, én is eszem a hajamat miatta! De megbízható srác szerintem...mindegy, majd te megítéled, rád bízom a dolgot, de az a szerencsétlen sárkány nagyon csúnya sebeket szerzett. Amikor vizsgáltam, ő is segített, és láttam köztük a kémiát.
-Ennyi idő alatt?!
-Ahogy aggódott érte...ott volt a kapocs, ami a lovasuk és a sárkányok között is látható. Ez csak egy érv...a te döntésed.
-*mély sóhaj* Ha ez így megy tovább, Hibbantot ellepik a külföldiek. Ne vedd magadra, benned teljes szívemből megbízok, és Dorciban is. Viszont ez a srác...
-Még nem is ismered! Csak adj neki egy esélyt.
-Jó...igazad van. Nem kéne szavakról ítélnem. Bocsáss meg.
-Én aztán nem haragszok!-vontam vállat mosolyogva, mert ezt a "vitát" is én nyertem.
-Láttam azt a vigyort!-szólt rám a fiú.
-Ó, és most mi lesz, elmondod apádnak?-nevettem fel.
-Még az is lehet, aztán 'nyissz' a hetedik sárkánylovasnak!
-Most nagyon megijedtem ám! Apropó hetedik, Dorci beavatásának lassan eljön az ideje-hoztam fel a témát.
-Pont erről beszéltünk a srácokkal. Már csak a megfelelő alkalmat kéne megtalálni, de te jobban ismered, és biztos van legalább egy jó ötleted-nézett rám kíváncsian.
-Hmm...igen, van, de megjöttünk!-mutattam előre.-Erre majd visszatérünk.
"Leparkoltunk" az erdei tisztáson, és leszálltunk a hátasainkról. Megveregettem avokádó hátát, és hagytam, hogy Fogatlannal játszanak. Egy füttyszó, és így is-úgyis mellettünk teremnek.
-Még hol van az a sárkány? Nem is kérdeztem, milyen fajtájú?
-Hím siklósárkány, és itt kell lennie valahol egy barlangnak...azt hiszem erre volt-indultunk jobbra, és pár perc múlva szerencsésen megérkeztünk, leszámítva, hogy Hablatyot fejbe vágta egy jó nagy faág.
Besettenkedtünk, és láttuk, ahogy Dan ott ül, és nyugtatja a fájdalmakkal küszködő sárkányt.
-Dan?-kérdeztem halkan, szinte már suttogva.
A fiú akkorát ugrott ijedtében, mint én, amikor pókot látok...nem ítélem el.
-Ré-vagyis Trixi, jó, hogy jöttéÉÉÉÉÉÉÉÉ!!! Ez ott...az ott...?!
Felkuncogtam, mire a féllábú barátom előrelépett.
-Szervusz, Hablaty Haddock vagyok. Hallottam a sérült pajtásodról, meg kéne vizsgálnom.
-Ez most...k-komolyan Hablaty?! Nem hiszek a szememnek! Ömm...én pedig Daniel Stone, de hívj csak Dan-nek-vette észre magát.
-Örülök a találkozásnak-fogtak kezet.-Ő lenne?-mutatott a földön fekvő siklóra, habár gondolom sejtette a választ.
-I-igen, ő Széldárda.
-Széldárda?-nézett furán.
-Igen, elnevezte-válaszoltam a fiú helyett, mire Hablaty most már értve a helyzetet bólintott. Lassan közelített a siklóhoz.
-Szia, nem szeretnélek bántani. Segíteni jöttem, ne félj!-nyújtotta ki a srác a kezét, és meglepődve vettük tudomásul, hogy azonnal megtalálták a közös hangot.
-Jól van, jól van. Nagyon csúnyák ezek a sebek, dulakodásnak tűnnek. Van talán egy ellensége?-kérdezte Doktor Hablaty.
-Nem tudom, nemrég találtam csak rá-válaszolta Daniel.
A fiú tett valamilyen gyógynövényt a sebekre, majd ezt mondta megcsóválva a fejét:
-Itt nem tehetek érte sokat. el kell vinnünk Hibbantra.
-H-hibbantra?!-hitetlenkedett Dan.
-Van abban valami, amit mond. És gondolom nem akarod a végtelenségig itt rejtegetni egy barlangban!-mondtam.
-Jó, de...mi lesz, ha út közben megsérül?!
-Nem fog-nyugtatta az igazgató úr-Egy óra alatt Hibbanton vagyunk.
-De mégis hogy vigyük el odáig? Nem tud repülni!
Összevigyorogtunk Hablattyal, majd ezt válaszoltam:
-Azt hiszem, megtaláltad a tökéletes vikinget a feladatra!-mondtam büszkén, majd magamhoz hívtam a sárkányomat, és kotorászni kezdtem a nyeregtáskában.-Hát...itt van a hálóm, de nem hiszem, hogy elbírna egy sárkányt. Meg kell erősítenünk!-húztam el a számat.-Avokádó, letörnél nekem pár erős ágat?
-Rawk!
-Te is segítenél, Fogatlan?-kérte meg az Éjfúriát, akin a srácnak megint leesett az álla.
-Roarr!
A fával adtunk a jó öreg halászhálónak egy kis tartóerőt, így bár biztosan elég lenne több tonna elbírásához is. Két oldalról rákötöztük a végét a sárkányaink lábára, és együttes erővel felpakoltuk rá Széldárdát.
-Jó, kész van!-jelentettem ki örömtelien, majd Hablatyra néztem, aki gondolkodott egy darabig, majd biccentett a fejével.
-Dan, velünk tartasz? Valakinek nyugtatni kellene az úton-kérdezte.
-H-hogy én? Komolyan? Menjek veletek Hibbantra?!-kapott az arcához boldogan, mire felnevettem.
-Igen. szóval, mit mondasz?
-HOGY A JÓ THORBA NE?!*
Ő is felszállt a hálóra, és a sikló mellé telepedett.
-Indulhatunk?-kérdeztem, mire Dan feltartotta a hüvelykujját.
-Húzd meg, kislány!-ösztönöztem a Szörnyennagyot, és lassan, de biztosan felemelkedtünk a levegőbe.
-EZ FANTASZTIKUS!!!-kiáltotta a srác.
-Nem tudnád lehalkítani magad?! Azt akarod, hogy az egész falu tudja? Majd ha kiérünk a tengerre, akkor ordibálhatsz!-mondtam dühösen.
-Bocsi...-húzta össze magát, és erősen magához ölelte a sárkányát, hogy ne essen le.

Úgy egy óra múlva Hibbant-szigetére érkeztünk, és a klubhelyszínre tettük a pácienst.
-Na végre, hogy...ő meg ki?-szegeződött minden szem és mutatóujj Dan-re
-Ez most mindegy! Csukjátok le a ketrecet, nehogy baj legyen-kértem meg a skacokat, akik segítettek is.
-Szia, én Takonypóc vagyok, Trixi már biztos sokat mesélt rólam!-jött ide az a bájgúnár.
-Ömm, én Dan, és ami azt illeti, nem igazán.
-HOGY MI?!-akadt ki, mire belőlem és Dorciból is kitört a nevetés.
-Engem ár ismersz-jött ide a lány.
-Astrid vagyok!
-A nevem Halvér! :)
-Kő!
-Fa!
-Wáó...örülök a találkozásnak!

Kisvártatva lehívtuk Bélhangost és Gothit is, akik vizsgálni kezdték, és ott maradtam velük Hablattyal és Halvérrel.
-Ez itt-mutatott egy sebre a kovácsunk-Már kezd gyógyulni.
-Azt én kentem be.
-Mivel?-kérdezte Hal.
-Éjfúrianyállal, és kevertem még a kenőcsbe pár gyógyfüvet-vettem elő a tasakot.
-Ez nagyon különleges!-vette a kezébe a nagydarab fiú-Lehet, hogy új csodaszert fedeztél fel. Trixi, te egy zseni vagy!
-Tudom, sokan hívnak így-mosolyogtam.
-Zseninek?-hajolt felém Bélhangos.
-Nem, Trixinek-nevettem fel, majd sorban a többiek.
-Rendbe fog jönni?-kérdezte Dan, aki valószínűleg most jött be. Az öregasszonynak szórtunk egy kis homokot a földre, hogy tudjon írni, és így is tett.
-Mit ír?-kérdeztem.
-Ha lesz még ebből, akkor jó esélyei vannak-fordította a féllábú.
-Hű, ez remek. Könnyen készíthetünk ilyet.
Elmagyaráztam, milyen füvek vannak a keverékben, és néhány fiatal lovas a falu népéből vállalkozott, hogy segítenek beszerezni, így mi ott maradhattunk további munka nélkül.
-Azt hiszem, én hazamegyek-mondta Dorci-Még beszédem van az öcsémmel. Jó éjt mindenkinek!-repültek el Szélnyíróval.
-Neked is!-kiáltottam utána.-Téged pedig én foglak hazafuvarozni!-mutattam a fiúra-Itt nem maradhatsz, sajnálom.
Dan lehajtotta a fejét, de belátta, hogy igazam volt.
-Sziasztok!-pattantam fel a nyeregbe.
-Várj, Trix! Mi volt az az ötlet, ami a "briliáns" elmédből jött ki?-kérdezte Hablaty idézőjelet mutatva az ujjaival.
-Úgy teszek, mintha ezt nem láttam volna, és majd elmondom. Szervusztok!
-Heló!


Mivel már sötét volt, így a házáig vittem a fiút, aki eléggé sok galibát okozott nekem az úton. Belátom, nem repült még sárkányon, tehát nem az ő hibája.
-Ne félj, jól lesz.
-Remélem...Hibbant káprázatos!
-Tudom. És nagyon jegyezd meg, amit most mondok-néztem rá úgy, mintha megölném, ha ellenszegülne. Mi tagadás, ez volt a terv-Hibbant, és minden, amit tudsz a sárkányokról HÉTPECSÉTES TITOK! Ha megtudom, hogy eljárt a szád, akkor nem éled meg a hajnalt, világos?!
-I-igen! De mégis kinek mondanám el? Nyugi, tudok hallgatni.
-Jó, ezt vártam. De figyellek! Ne akarj visszaélni a bizalmammal...-húztam össze a szemöldökömet. Megmondtam neki, hol várjon ránk másnap, majd elrepültünk az éjszakában.

Jobb, ha tartja a száját, nem kell még egy áruló!





* Dan, remélem emlékszel erre a mondatodra :D

Remélem tetszett, sziasztok :)